A mintaadást követően az ondóminta az Andrológiai Laboratóriumba kerül.
A vizsgálat a minta mennyiségének, pH értékének meghatározásával kezdődik és a mikroszkópos vizsgálattal folytatódik. A mintában mozgékonyság szempontjából általában háromféle spermiumot lehet megfigyelni.
- Jól mozgó (előre haladó, célirányos mozgást végző) spermiumok
- Helyben mozgó spermiumok (ezek élnek ugyan, de előrehaladó mozgást nem mutatnak)
- Nem mozgó spermiumok (ezek lehetnek élő vagy elhalt hímivarsejtek, de mozgási aktivitást nem mutatnak)
A mikroszkópos vizsgálat során ezeknek a különböző típusú spermiumoknak a számát határozzuk meg, amiből kiszámoljuk a spermium koncentrációt és a mozgékonysági adatokat.
Mikor tekinthető normálnak egy spermaminta?
A vizsgálatok eredménye és annak értékelése rendkívül összetett feladat. Egy spermaminta termékenyítő képessége nem határozató meg egyetlen adattal. A kapott eredmények összességéből próbáljuk megítélni, hogy a minta normál termékenyítő képességgel rendelkezik vagy eltér attól, esetleg további vizsgálatok, beavatkozások szükségesek.
Az ondóminta feldolgozása
Amennyiben a kivizsgálás során a spermaminta bármely paramétere eltér a WHO által meghatározott normál (referencia) értékektől, akkor a mintát feldolgozzuk. A feldolgozás célja, hogy összegyűjtsük az ondómintából a megtermékenyítésre leginkább alkalmas, életképes, jól mozgó hímivarsejteket.
Az ondóminta minőségétől (spermium szám, mozgékonyság és alak) függően többféle feldolgozási módszer is rendelkezésünkre áll. Ezek nagyrészt centrifugáláson alapuló eljárások, melyek során külön tudjuk választani a jól mozgó hímivarsejteket a nem mozgóktól. A feldolgozás eredményeként egy kis mennyiségű un. spermaszuszpenziót kapunk, amely nagyrészt jól mozgó hímivarsejteket tartalmaz.
Ha a natív ondómintában egyáltalán nem, vagy csak elvétve találunk spermiumot, akkor egy intenzív centrifugálás sorozatot követően állapítjuk meg, hogy tartalmaz-e hímivarsejteket.