Hogyan érintette az egyetemet a rendszerváltás és miként történt ezt követően az első szabad rektorválasztás? Hogy vált a három karral működő egykori SOTE néhány évtized alatt hat karral bíró, egyedülálló szakegyetemmé? Ezekre a kérdésekre is választ ad az alapítás 250 éves évfordulója alkalmából indított jubileumi egyetemtörténeti cikksorozatunk záró része.

1989 nem csak hazánkban, de az egész kelet-közép-európai térségben a változások, a kommunista diktatúrától való megszabadulás izgalmas, reményekkel teli, akkor szinte hihetetlen idejét jelentette. Igazság szerint, ellentétben 1848 vagy 1956 forradalmi napjaival, az egyetem ebben a történelmi időszakban kissé megkésve követte az országos eseményeket. 1989 májusában az avatás előtt álló szigorló orvosok követelték ugyan az eskü szövegének megváltoztatását, amit egy erre a célra összeállított bizottság, Halász Béla professzor vezetésével el is végzett, de komolyabb változásra még jó egy évet várni kellett. A hallgatók türelme fogyott el hamarabb. 1990. június 21-re Oktatói Fórumot hívtak össze, amivel végül elkezdődött a rendszerváltás folyamata.

Dr. Monos Emil és Dr. Ribári Ottó, az Egyetemi Parlament elnöke, a testület 1991 decemberi ülésének szünetében.

Négy munkabizottság alakult (egyetemi szerkezet, oktatási-tudományos, gyógyító-kutató és gazdasági) a reformjavaslatok kidolgozására és elkezdték a rektorválasztás előkészítését. 1990. december 7-én ült össze az Egyetemi Alkotmányt előkészítő bizottság azzal a céllal, hogy a tervezetet az összoktatói-hallgatói küldöttgyűlés elé terjesszék. A Dr. Halász Béla elnökölte küldöttgyűlés 1991. február 9-én ült össze. A véglegesre csiszolt Ideiglenes Alapokmányt az akkori nevén Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) Egyetemi Tanácsa 1991. február 15-én léptette hatályba. Ezután indulhatott meg az Egyetemi Parlament alakuló ülésének, valamint a rektorválasztásnak az előkészítése. A több mint 400 főből felálló Egyetemi Parlament 1991. március 20-án tartotta alakuló ülését, melyen Dr. Ribári Ottót választották elnökké, majd sort kerítettek a rektorválasztásra is. A négy jelölt, Dr. Somogyi János, Dr. Nemes Attila, Dr. Fonyó Attila és Dr. Réthelyi Miklós közül a hallgatók támogatását élvező utóbbi került ki győztesen, ő lett a mai Semmelweis Egyetem első, szabadon választott rektora. Két évre szóló megbízását május 28-án vehette át Göncz Árpád akkori köztársasági elnöktől. „Legfőbb feladatomnak tekintem, hogy a változásokat elősegítsem, azok megvalósításán dolgozzak és időről időre számot adjak arról, hogy mi valósult meg belőlük” – fogalmazott az Egyetemi Parlament előtti egyik korabeli beszédében az egyetem rendszerváltás utáni első rektora, Dr. Réthelyi Miklós.

A rendszerváltás utáni időszakban mélyreható szervezeti változásokra is sor került. Az 1990-es évek elején felmerült az ELTE-vel való újraegyesülés gondolata (1951-ben a budapesti tudományegyetemből vált ki szakegyetemként a mai Semmelweis – a szerk.), de igazán egyik fél részéről sem mutatkozott erre komoly szándék. Amikor országos szinten is napirendre került az egyetemek integrációja, a vidéki orvosegyetemektől eltérően, Budapesten egészen más megoldás született. Az addig orvosi alapképzést, illetve gyógyszerész- és fogorvosképzést folytató SOTE megállapodásra jutott a korábbi Orvostovábbképző Egyetemből alakult, alapvetően posztgraduális orvosi szakképzést, illetve különböző egészségügyi szakdolgozók (ápolók, mentősök, gyógytornászok stb.) képzését végző Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemmel (HIETE). Az egyetemi ranghoz szükséges, felsőoktatási törvény által előírt feltételt, a több tudományterületen megvalósuló képzést pedig a Magyar Testnevelési Egyetem bevonása biztosította.

A Pető András Kar első diplomaátadója a Semmelweis Egyetemen, 2018.

Hosszas tárgyalások végeredményeként így jött létre a Semmelweis Egyetem, mely 2000. január 1-jével kezdte meg megműködését. 2001 végén a korábbi HIETE Szabolcs utcai központja, az Egészségtudományi Kar kivált az egyetemből. A HIETE Egészségügyi Főiskolai Kara az egyetem része maradt, 2007-től Egészségtudományi Kar néven működött tovább. A Szenátus 2008. május 29-én megalapította az Egészségügyi Közszolgálati Kart (EKK), mely 2010 januárjában kezdett működni három, a természettudományok és társadalomtudományok határterületein tevékenykedő intézettel. 2014. szeptember 1-jével kivált az egyetemből a Testnevelési és Sporttudományi Kar, mely Testnevelési Egyetem néven önállóan folytatta működését. 2017. augusztus 1-jén csatlakozott az egyetemhez a Pető András Főiskola, valamint az annak részét képező Konduktív Pedagógiai Központ, mely ettől kezdve a Semmelweis Egyetem hatodik karaként, Pető András Karként (PAK) működik.

Bár hagyományos értelemben véve nem számít karnak, de azokkal egyenértékű a Doktori Iskola. Létrejöttét a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény tette lehetővé, mely ismét az egyetemek feladatává, illetve jogává tette a tudományos fokozatra való felkészítést és a doktori fokozat odaítélését. Ekkor alakult meg a Doktori Iskola, kezdetben 11 programmal. Jelenleg 7 tudományági doktori iskolában (TDI) 47 akkreditált doktori programmal működik.

Dr. Molnár László, Központi Levéltár
Fotók: Központi Levéltár; Tatai Balázs – PAK

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.