A Semmelweis Szalon az elmúlt tíz évben számos kiállításnak adott otthont; a jubileum alkalmából az elmúlt esztendők legjobb gyűjteményeiből nyílt tárlat. Az est folyamán a művészeti élet rangos képviselői beszélgettek a többi között a művészet és a tudomány közti különbségekről, de szó esett a művészek közötti generációs eltérésekről is.

Dr. Merkely Béla rektor megnyitó beszédében kiemelt néhány fontosabb művészt, akik az elmúlt tíz év során megfordultak itt a Szalonban. A Semmelweis Egyetem céljai között említette, hogy a világ 100 legrangosabb egyeteme közé kerüljön, ez pedig nem valósítható meg a más diszciplínákkal való megfelelő intellektuális hálózat kiépítése nélkül – hangsúlyozta. Kiemelte: a Semmelweis Szalon 2009-ben azzal a céllal jött létre dr. Tulassay Tivadar rector emeritus kezdeményezésére, hogy egy olyan biztos pontot adjon, ahol a társtudományok, társművészetek találkozni tudnak.

Galéria

16kép

A Semmelweis Szalon elindítója, dr. Tulassay Tivadar beszédében felidézte a Központi Igazgatási Épület 2009-es felújítását, kitérve az átépítés esztétikai és funkcionális szerepére is. Mint fogalmazott, egy olyan helyet szerettek volna kialakítani, melynek nem csak fizikája, hanem metafizikája is van, ahová vissza lehet vonulni, kiszakadni a napi rohanásból. A Szalon – mely régen központi kutatókönyvtárként működött – magában hordozta ezt a fajta szellemiséget – vélte. A Szalont egyfajta „elíziumhoz” hasonlította, ahol barátokra lelhetünk, ahol a látvány esztétikuma jobbá tehet minket. Dr. Tulassay Tivadar beszédében úgy fogalmazott: „művészetek nélkül lehet élni, de nem érdemes.” Az emberi elme megismerési vágyainak teljességéhez hozzátartoznak a művészetek – mutatott rá. A művészetet szakrálisnak, transzcendensnek, természetfölöttinek nevezte. Szólt a megismerés három síkjáról (környezetünk és a világ megismerése, önmagunk megismerése, „ki vagyok én” és „mi dolgom a földön” kérdés megfogalmazása). Utalt rá, hogy a mai világban, ahol az anyagi javak, a haszon és a birtoklás jelenti az értéket, az ember háttérbe szorul. Ebben a világban a Szalon nagyon fontos szerepet tölt be: egy biztos találkozási pont, amely igazi értéket képvisel.

A meghívott művészekkel a Semmelweis Szalon kurátorai, dr. Tulassay Tivadar, dr. Táncos László, a Semmelweis Kiadó igazgatója és Varga Edina festőművész beszélgettek. A vendégek között volt Gyémánt László Kossuth-díjas festőművész is, akinek kapcsolódása az egyetemhez igen sokrétű: az utóbbi évtizedekben ő volt az, aki a Semmelweis Egyetem leköszönt rektorainak portréit megörökítette. Felidézte, hogy 2011-ben, mikor meghívták kiállítónak a Szalonba, éppen nehéz időszakát élte, így ez a kiállítás akkor számra „életmentő volt”.

A megnyitón szó esett a művészet és a tudomány közti különbségekről is. Szkok Iván festő- és szobrászművész szerint a művészetet nem lehet tanítani, mert az valójában filozófia, a gondolat kifejezése és láthatóvá tétele. A tudományban nagyon ragaszkodunk az objektív, igazolható dolgokhoz, ezzel szemben a művészetben egy szubjektív rendezőelv uralkodik. A művészet ott kezdődik, ahol a tudás véget ér. „A tudós és a művész pont ugyanazt látja, amit mások látnak, csak egészen másra gondolnak” – idézte Szent-Györgyi Albertet dr. Táncos László, a Szalon kurátora, a Semmelweis Kiadó igazgatója.

A jubileumi ünnepségen Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész népdal feldolgozásai mellett a Medikus zenekar összeállítását is élvezhette a közönség.

Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.