Bukta Imre Munkácsy-díjas képzőművész képeiből nyílt kiállítás a Semmelweis Szalonban. A megnyitón Dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes kiemelte: Bukta Imre műveiben az átélt és megélt történelem jelenik meg, egyfajta tükröt tartva elénk a valóságról.

„Ha mindenhez szeretettel nyúlunk, abból jó művek születnek” – idézte a kiállítóművész szavait Dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes, aki megnyitó beszédében kiemelte: Bukta Imre művészetével fényt és boldogságot hoz a nézők életébe. Az alkotót bemutatva elmondta, Mezőszemerén született, művészete erős szálakkal kötődik a vidéken élő, mezőgazdaságban dolgozó magyar emberek életmódjához és kultúrájához. Témáit a kezdetektől fogva a mindennapi dolgos élet tárgyai, helyszínei és szereplői adják, aminek ábrázolására a legváltozatosabb eszközöket alkalmazza. Festményeihez szabadon használ fel mindenféle kezébe kerülő természetes anyagot (szőr, fa, kukorica, csempe, gyufaszálak) – mutatott rá, hozzátéve, hogy műveiben az átélt és megélt történelem jelenik meg; elgondolkodásra késztetve, egyfajta tükröt tartva számunkra a valóságról. Bukta Imre művészete szembesít minket önmagunkkal, a magyar vidék valóságával – emelte ki a rektorhelyettes.  

Galéria

12kép

Bukta Imre saját művészetéről szólva elmondta: installációiban, performanszaiban a paraszti tárgyi kultúra mindennapi eszközeit magától értetődő módon helyezi egymás mellé. Kompozíciói felfoghatók különleges szociológiai tanulmányokként, csakhogy a kívülálló és távolságtartó elemző nézőpontjával szemben ő belülről látja és láttatja ezt a sajátos világot. Szemlélete hol ironikus, hol melankolikus, máskor kritikus vagy megengedő, de mindig empátiával közelíti meg alanyait. „A világot olyan szemüvegen keresztül nézem, amilyen állapotban van a lelkem” – fogalmazott. Mint mondta, témái egyre inkább közelítenek hagyományos festészeti műfajokhoz, mint az életkép, az enteriőrkép, a portré és a tájkép. Hozzátette: a legapróbb részlet is fontos, a legkisebb, jelentéktelennek tűnő rezzenésből is lehet műalkotás, legyen az egy elkapott mondat a kocsmában, egy pirkadat, egy ballagó öregasszony, fát gyűjtögető cigány férfi, utcákon összeverődő kutyák – vélte. Bukta Imre saját bevallása szerint azt szeretné elérni, hogy műveit szemlélve elsősorban a képiség, a líraiság jöjjön át; „ne lehessen valamilyen társadalmi választ kihámozni egy-egy művemből, maga a nézhetőség, az élmény a lényeg” – mondta.

Bukta Imre jelenleg is Mezőszemerén él és fest, számtalan program, aktivitás kapcsolódik nevéhez. A kiállítás megnyitóján Binder Károly Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, zeneszerző szórakoztatta a megjelenteket.

Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

 

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.