a Semmelweis Egyetem
16 nap
19 óra
34 perc
32 mp

Öt kérdés – öt válasz: interjúsorozatunkban egykori ösztöndíjas hallgatókat kérdezünk tapasztalataikról, meghatározó élményeikről, az ösztöndíjas időszak későbbi karrierben játszott szerepéről, és mindenekelőtt arról, hogy mit tanácsolnak a leendő ösztöndíjas hallgatóknak. Deák-Ilkó Zoltán 2017 szeptemberétől töltött kint 10 hónapot.

Név: Deák-Ilkó Zoltán
Kar: Általános Orvostudományi Kar
Ösztöndíj neve és időpontja: Jellinek Harry ösztöndíj (10 hónap), 2017-18.
Fogadóintézmény: Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg, Immunológiai Intézet, Transzplantációs Immunológiai Laboratórium

 

Miért ezt az intézményt választottad? Mivel foglalkoztál a program ideje alatt?

Már az egyetem kezdete óta nagyon vonzott a szervtranszplantáció. Bár elsősorban a sebészi vonatkozásai érdekeltek leginkább, lenyűgözött és megfogott az a különleges látásmód, ami ezt a területet jellemzi, és amit témavezetőmtől, Dr. Piros Lászlótól láttam. Harmadéves hallgatóként kapcsolódtam be a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján folyó tudományos munkába, mely során lehetőségem nyílt témavezetőm mellett rendszeresen asszisztálni transzplantációs műtéteken. Egy ilyen alkalommal ismertem meg Dr. Wettstein Dánielt, aki korábbi Jellinek Harry ösztöndíjasként mesélt nekem erről a lehetőségről, magáról az ösztöndíjprogramról és a heidelbergi kutatásáról. Az ő segítségével kerültem kapcsolatba Prof. Caner Süsallal, a heidelbergi Ruprecht-Karls Egyetem Transzplantációs-immunológiai Laboratóriumának vezetőjével. Lévén, hogy a két intézet már hosszú évek óta kiváló munkakapcsolatban áll egymással, Dr. Máthé Zoltán, a klinika akkori igazgatója is szívesen támogatta az újabb együttműködést. Kutatómunkám során vesetranszplantáción átesett betegek génexpressziós profiljának elemzésével foglalkoztam, illetve a különböző transzkriptumokban rejlő igen értékes poszt-transzplantációs diagnosztikus lehetőségekkel.

Mi volt a legmeghatározóbb élmény, tapasztalat az ösztöndíj ideje alatt?

Huzamosabb ideig külföldön élni, már önmagában igen nagy kihívást jelent szerintem. Az embernek meg kell állnia a helyét egy teljesen új környezetben, ami nem könnyű feladat. Leginkább azt tudnám kiemelni a sok megszerzett tapasztalat közül, hogy az embernek hinnie kell abban, amit csinál és nem szabad hagynia, hogy bárki vagy bármi eltérítse a céljaitól.

Hogyan segített az ösztöndíjas időszak az életedben és a karrieredben?

Belecsöppenni egy elismert külföldi labor munkájába mindenképpen próbára teszi az embert. Hirtelen fel kell nőni egy olyan feladathoz, amihez hasonlóban korábban talán nem is volt részünk. Számomra nagyon tanulságos volt látni, hogy hogyan kell felépíteni egy kutatást, az elejétől a végéig és milyen időközben felmerülő problémákra kell megoldást találni záros határidőn belül. Mivel a témavezetőmnek egyik elsődleges célja volt, hogy minden munkafolyamatba a lehető legjobban bevonjanak, igen széleskörű betekintést nyerhettem a kutatómunka legmélyebb bugyraiba, kezdve a különböző reagensek megrendelésétől egészen a statisztikai elemzésekig. Hiszem, hogy amennyi nehézséget ezek a szituációk jelentettek, legalább annyit tanultam belőlük. Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy a már itthon elkezdett kutatómunka és az ösztöndíj révén olyan személyekkel kerültem kapcsolatba, akiktől rengeteget tanulhattam egyrészt szakmailag, és ami talán még ennél is fontosabb, emberileg egyaránt.

Milyen tanácsokat adnál a kiutazó Semmelweises hallgatónak?

A legfontosabb, hogy élvezze ki az ösztöndíj nyújtotta lehetőséget. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen szép környezetben, ilyen elismert egyetemen végezzen kutatómunkát. Ehhez hozzátartozik, hogy meg kell találni az egyensúlyt a munka, a pihenés és a szórakozás közt. Úgy gondolom, hogy ilyen szempontból is tökéletes hely Heidelberg, hiszen rengeteg kikapcsolódási és sportolási lehetőséget kínál a város. Emellett érdemes minél jobban bekapcsolódni a laborok mindennapi életébe, közös programokat szervezni a kollégákkal.

Mi az szerinted, amit ha valaki ugyanebbe a városba érkezik ösztöndíjjal, semmiképp se hagyjon ki?

A Neckar mentén futni szinte kötelező, ha valaki Heidelbergbe költözik. A várból lélegzetelállító kilátás nyílik a városra és a tájra a nap bármely szakában, a naplemente különösen szép. Ha valaki kellőképpen kisportolta és kigyönyörködte magát, érdemes megkóstolni a helyi a borokat vagy meglátogatni valamelyik környékbeli sörfőzdét is.

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.