A Szent Rókus Kórház előtt álló Semmelweis-szobor alkotójára, Stróbl Alajosra emlékeztek a Semmelweis Szalonban. Stróbl Alajos a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége, munkáit Semmelweis Ignác születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretei között mutatták be. Dr. Merkely Béla rektor a megnyitón hangsúlyozta: az egyetem polgárainak Stróbl Alajos alkotásai közül kiemelten fontos a carrarai márványból készült  Semmelweis-szobor, amelynek anyagválasztása is jól szimbolizálja Semmelweis jellemét. A rendezvényen Stróbl Alajos unokái és dédunokái osztottak meg személyes történeteket a magyar szobrász életéről, a beszélgetést Dr. Nagy Károly, az Orvosi Mikrobiológiai Intézet egyetemi tanára vezette.

Dr. Merkely Béla a megnyitón felidézte, hogy éppen Semmelweis Ignác születésének 200. évfordulóján lépett hivatalba rektorként. Hangsúlyozta, hogy az a klinikai munkásság, az a határozott jellem és eltökéltség, ami Semmelweis Ignácot jellemezte, mintaként kell, hogy álljon az egyetem mindenkori rektorai előtt. Mint emlékeztetett, Semmelweis Ignácot a világ tíz legnagyszerűbb klinikus orvosa között tarthatjuk számon, aki mindvégig kiállt az igaza mellett. A rektor úgy fogalmazott, Stróbl Alajos számos kiemelkedő alkotása közül az egyetem polgárainak a legfontosabb a Szent Rókus Kórház előtt található Semmelweis-szobor. A carrarai márványból készült alkotás már anyagválasztásában is szimbolizálja Semmelweis Ignác sziklaszilárd akaratát, határozottságát, eltökéltségét és tudását – mutatott rá.

Dr. Nagy Károly, az Orvosi Mikrobiológiai Intézet egyetemi tanára olyan adatokat, érdekességeket emelt ki Semmelweisről, amit a Semmelweis Emlékbizottság által összeállított könyvben publikáltak először. Felidézte, hogyan szállították vissza Semmelweis hamvait a bécsi temetőből Budapestre, és helyezték el a Kerepesi úti temetőben 1891. április 17-én. Ekkor jött létre a Semmelweis Emlék Végrehajtó-bizottság is, amelynek tagjai közadakozásból „díszsírhelybe” szerették volna helyezni az anyák megmentőjét, és a tervek között szerepelt egy szobor elkészítése is – ismertette Dr. Nagy Károly. Szólt arról is, hogy a bizottság 1903. november 23-án – miután az eredetileg felkért művész, Fadrusz János elhunyt – Stróbl Alajost bízta meg a szobor elkészítésével. Ezt követően Semmelweis Ignácról szóló angol lapok cikkeiből idézett Dr. Nagy Károly. Kiemelte a British Medical Journal 1891-es számát, melyben a következőket írták: „Semmelweis nevét nagyrabecsülésben kell tartani az idők végeztéig azért a nagyszerű munkáért, amit a gyermekágyi szeptikus folyamatok feltérképezésében végzett…”. 

Galéria

9kép

Az alkotó unokája, Stróbl Mátyás beszélt részletesebben a Semmelweis-emlékmű történetéről.  Elmondta, hogy az alkotás nemcsak a jelenlévők számára a legszebb, Stróbl Alajosnak is ez volt az egyik kedvence, hiszen feleségéről, Kratochwill Lujzáról mintázta az anya alakját. A készítés folyamatával kapcsolatban rámutatott: elsőként agyaggal dolgozott, majd pedig gipszet használt, ami már kevésbé sérülékeny, ebből faragta ki a márványt, amit a carrarai márványbányából személyesen választott ki. Stróbl Alajos unokája kitért rá, hogy szigorú előírások kötötték a művészt: „a szobor könyvvel a kezében, magyaros ruhában jelenjen meg, a nő allegorikus figuraként, gyermekével a világ asszonyainak háláját fejezze ki mozdulataival.” Az 1906. szeptember 30-án, az eredetileg az Erzsébet téren felavatott szobrot azóta többször is restaurálták. Először 1989-ben hozták rendbe, legutóbb pedig ez év májusban került sor a teljes körű restaurálásra, melynek során több elemet is kicseréltek – mutatott rá Stróbl Mátyás.

A megnyitó Stróbl Krisztina „Epreskerti történetek” című előadásával folytatódott, melyben személyes történeteket olvasott fel a szobrászművész életéből. Felidézte, hogy Stróbl Alajos a Bécsi Művészeti Akadémián tanult Rókus Gáspárnál és már 21 évesen kiállításokra járt Budapestre, ahová 1881-ben nővérével haza is költözött. Stróbl Krisztina szólt arról is, hogy az első műtermét Stróbl Alajos az Ybl Várbazárban kapta meg, és itt készült a budapesti Operaház két homlokzati párkányszobra, illetve az épület főbejáratának két oldalán elhelyezett Erkel Ferenc és Liszt Ferenc ülő alakját megformáló alkotás is. Ferenc Józsefet is itt mintázta meg, ez hozta el számára az ismertséget és az elismerést – mutatott rá.  Kitért arra is, hogy 1883-ban kinevezték a Mintarajz taniskola szobrászati tanszékének tanárává, így került kapcsolatba Székely Bertalannal, Benczúr Gyulával és Lotz Károllyal. Megkapták az akkoriban még nagyon elhanyagolt Epreskert területét, hogy ott alakítsák ki a taniskola pavilonjait, egyfajta művésztelepként. 

Végezetül pedig az ifjabb Stróbl Alajos mutatta be a századforduló magyar szobrászatának vezető egyéniségéről szóló könyveket, illetve az irodalomban megjelent különböző cikkeket.  Alkotásai közül kiemelte a többi között a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében álló Arany János szobrot, a Szent István lovasszobrot a Halászbástyánál, Dobó István szobrát Eger főterén, illetve Eötvös József mellszobrát valamint Szilágyi Dezső síremlékét.

Az est zárásaként a Stróbl dédunokák zenei játékát hallgathatta meg a közönség. 

Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem 

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.