Az 1956-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulójára emlékeztek a Semmelweis Egyetem munkatársai. Az idei központi ünnepségnek – melyet Dr. Bánhidy Ferenc általános rektorhelyettes nyitott meg – a Pető András Kar (PAK) adott otthont.

Dr. Bánhidy Ferenc emlékeztetett rá: hetedik éve él a hagyomány a Semmelweis Egyetemen, miszerint az 1956-os központi ünnepségnek minden évben más-más kar ad otthont. „A karok egymásnak átadva a stafétabotot emlékeznek meg e fontos nemzeti ünnepről, mely történelmünkben máig az egység, az összefogás, a közösségi szolidaritás szimbóluma” – fogalmazott. A rektorhelyettes felhívta a figyelmet, hogy az 1956-os események évfordulóján mindig emlékeznünk kell azokra az orvosokra, ápolókra, egészségügyi dolgozókra is, akik a rendkívüli körülmények között emberfeletti erővel végezték munkájukat, és ellátták a sebesülteket.

Dr. Tenk Miklósné dr. Zsebe Andrea, az idei rendezvénynek helyszínt adó PAK dékánja ünnepi beszédében Dr. Pető András és Dr. Bárczi Gusztáv történetein, illetve utóbbi feljegyzésein keresztül emlékezett vissza a 62 évvel ezelőtti eseményekre. 1956-ban a kar névadója a Bárczi Gusztáv vezetése alatt álló Gyógypedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára és a Mozgásterápiai Intézet igazgatója volt. A feljegyzésekből egyebek mellett kiderül: a harcok idején Dr. Pető András felszólította a hallgatókat, hogy a gyógypedagógiai intézetekben levő gyermekek gondozásában segítsenek, mivel a nevelők az utcai események miatt nem tudtak rendszeresen bejárni. A hallgatók az általános sztrájk ellenére munkába álltak, hogy segítsenek a gyerekeknek. Mint a dékán rámutatott, oktatóként és vezetőként mindketten tudták, hogy minden körülmények között felelősséget kell vállalniuk diákjaikért és dolgozóikért.

Galéria

16kép

A dékán a forradalmi napokat felidézve elmondta, hogy bár az 1956-os forradalom bölcsője a Műegyetem volt, de a főváros más felsőoktatási intézményei és diákszervezetei is csatlakoztak a megmozdulásokhoz. Bárczi Gusztáv 1956/57-es tanévről szóló év végi beszámolóját összegezve elmondta, hogy a forradalom napján az egyetemeken délelőtt már sehol nem volt oktatás, mindenki a délutáni felvonulásra készült, amelyen az összes egyetem és főiskola ifjúsága részt vett, köztük a Gyógypedagógiai Főiskola valamennyi hallgatója és dolgozója. Bárczi jelentését folytatva szólt arról is, hogy november 7-én bevonult a főiskolára a Szovjet Katonai Parancsnokság, és a harcok következtében a hallgatók és dolgozók egyre inkább elszakadtak a főiskolától. Az elszámoltatás időszakában az intézmény vezetője számos fórumon állt ki kollégái és hallgatói mellett, azonban voltak, akiket nem tudott megvédeni; több oktatót is elbocsájtottak, 22 hallgatónak pedig el kellett hagynia a hazáját.

Földesi Renáta, a kar főiskolai tanársegédje, a Pető András hagyaték kutatója ünnepi beszédében egy volt orvostanhallgató és kolléga forradalomról szóló visszaemlékezését osztotta meg a közönséggel. Makk László a Gyógypedagógiai Főiskola diákjaként került kapcsolatba Dr. Pető Andrással, aki felfigyelt rá, és asszisztensi állást ajánlott számára a Mozgásterápiai Intézetben. Később, mikor a forradalom utáni megtorlások idején Makk Lászlónak el kellett menekülnie az országból, Pető – látva helyzetét – két bécsi címet és két nevet adott meg neki. Mikor Makk László átjutott Ausztriába, kapcsolatba lépett az orvossal és az üzletemberrel, akiket Pető ajánlott. Az orvos elvitte az Allgemeines Krankenhausba, a világhírű bécsi kórházba, amely munkájába be tudott kapcsolódni egy időre, az üzletember pedig felajánlotta, hogy segít neki részmunkaidős munkát és biztonságos lakást találni. „Pető professzor ajánlólevele jól működött, szabad lettem” – idézett Földesi Renáta Makk László önéletrajzi kötetéből.

Az ünnepség zárásaként az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak emléke előtt szimbolikus gyertyagyújtással tisztelegtek a résztvevők, a gyertyát Dr. Bánhidy Ferenc általános rektorhelyettes gyújtotta meg, majd Dr. Szász Károly kancellár és Dr. Tenk Miklósné dr. Zsebe Andrea, valamint az ünnepség résztvevői virágot helyeztek el az áldozatok emlékére gyújtott gyertya előtt.

Bódi Bernadett
Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.