A kénhidrogén vazorelaxáns hatását vizsgálja a nemi különbségek szempontjából 2-es típusú diabéteszben Dr. Beliczai-Marosi Gabriella, az Általános Orvostudományi Kar frissen államvizsgázott hallgatója. Gabriella tagja volt a Kerpel Tehetséggondozó Programnak, több sikeres TDK és OTDK szereplésen van túl, előadott már nemzetközi konferencián és két nemzetközi impaktfaktoros cikk társszerzője. A többi között Kuffler kutatási és köztársasági ösztöndíjjal is kitüntették munkáját; két különböző intézetben végzett TDK-munkát párhuzamosan, miközben kisfiával volt várandós. Témavezetője és mentora Dr. Kiss Levente, az Élettani Intézet adjunktusa, mindketten hangsúlyozzák: a TDK-program olyan gondolkodásmódot ad a hallgatónak, amit később is tudnak hasznosítani.

Dr. Beliczai-Marosi Gabriella már másodéves korában csatlakozott az egyetem tudományos diákköri (TDK) programjába, ami nem volt ismeretlen számára, hiszen testvérei is tudományos területen dolgoznak, egyetemi éveik alatt TDK-munkát végeztek, illetve vegyészmérnök édesapjának is számos TDK-hallgatója van – meséli a családi indíttatást Gabriella. A most végzett orvostanhallgató a programban töltött öt év alatt megtanulta beosztani az idejét, elsajátította az önálló munkavégzést, és hogy miként kell egy kutatási folyamatot megszervezni, összehangolni. Mint mondja, nagy segítség volt számára, hogy mentorától mindig megfelelő mennyiségű feladatot kapott: „pont egy picit volt több, mint ami kényelmes lenne, de ez nyújtott lehetőséget a fejlődésre” – fogalmazott. A hallgató kiemelte, a közös munka során megtanulta azt is, hogy ha valami érdekli, hol tud megbízható információkat találni a témában.

Gabriella egy sajátos helyzetben TDK-zott harmadéves korától: egy norvég hallgatóval, Ane Stensønes Dybviggel közösen végezték a kutatásokat, melynek minden aspektusában részt vettek, így a fő kommunikációs nyelv az angol volt. Jó példája ez a külföldi és a magyar hallgatók találkozásának – teszi hozzá Dr. Kiss Levente, aki büszke tanítványaira, hogy a megfelelő összehangoltsággal végezték a sokszor több órás kísérleteket. Egerek aortáját kellett megtalálnunk és kipreparálnunk mikroszkóp alatt, majd a kapcsolódó kísérletes protokollt elvégeznünk  – meséli Gabi, ami finommotoros képességeket, koncentrációt igényelt. „Egy-egy sikeres kísérlet után mindig jó érzés látni, hogy van értelme annak, amit csinálunk, és az eredmények hasznosíthatók” – fogalmazott.

Negyedéves volt, mikor megszületett kisfia, Ábel, ezután még egy évet aktívan TDK-zott. Ábel születése után át kellett szervezni a munkafolyamatokat, ekkorra a kísérletek már nagyrészt befejeződtek, az adatelemzéseket pedig otthonról is el tudta végezni; rektori pályamunkáját is ez idő alatt írta. Mint mondja, nagyon hálás mentorának, aki mindenben támogatta őt, rengeteg segítséget kapott tőle.

A Kiváló Tudományos Diákköri Nevelő díjjal is kitüntetett Dr. Kiss Levente 2004 óta vesz részt TDK-sok mentorálásában, ez idő alatt több mint 20 hallgató tudományos pályáját egyengette. Mint mondta, mindig is szeretett hallgatókkal foglalkozni, már harmadéves korától kezdve demonstrátor volt. Mentorként fontosnak tartja felmérni, hogy valóban tud-e érdemben segítséget nyújtani az őt felkereső hallgatónak, tud-e olyan lehetőséget adni, amit tehetsége megérdemel – vélekedett. Szerinte az segíti legjobban a fejlődést, ha a mentor nem kínálja fel azonnal mindenre a megoldást, hanem a hallgató javaslatait  korrigálja. A diákok a programba bekerülve azt is megtanulhatják, honnan érdemes tájékozódni, kritikusabban tudnak hozzáállni tudományos állításokhoz, megtanulják, hogyan kell egy beszédet felépíteni, bepillantást nyernek a konferenciák légkörébe, az előadói tapasztalatok pedig később, az élet más területén is hasznosak lehetnek. A TDK-program lehetőséget nyújt még az angol nyelv gyakorlására, illetve – ahogy Gabriella példája is mutatja – akár a külföldi hallgatókkal való kapcsolattartásra is. Dr. Kiss Levente felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatási folyamatnak a kudarc is része, amit szükségszerűen meg kell tapasztalni a hallgatóknak is.

Gabriella több sikeres TDK és OTDK szereplésen van túl, előadott már a Korányi Frigyes Tudományos Fórumon, ahol különdíjas lett, tavaly rektori pályamunkájával pedig III. helyezést ért el, emellett több ösztöndíjat is elnyert. Két évet TDK-zott a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán Dr. Maurovich-Horvat Pál vezetésével, ahol az alvásidő és koronária-betegség összefüggését vizsgálta. Jövőbeli terveiről elmondta, hogy egy évet biztosan otthon szeretne tölteni kisfiával, később pedig PhD-képzésen gondolkodik, de mint mondja, szeretne több területet is kipróbálni, mielőtt elkötelezi magát. Hozzátette, hogy a gyermekgyógyászat és a hematológia is közel áll a szívéhez.

Kiss-Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem 

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.