Sipos Endre művész-tanár képeiből nyílt kiállítás a Semmelweis Szalonban. Dr. Tímár József, a Doktori Tanács elnöke a megnyitón hangsúlyozta: Sipos Endre azok közé a művészek közé tartozik, aki képes a tudása mellett szemléletet, a szellemiségét is átadni diákjaiknak, „megsokszorozva” ezzel saját magát. A művésszel lánya, Sipos Orsolya beszélgetett.  

Dr. Tímár József a megnyitón arról beszélt, hogy kétféle képzőművész létezik: az egyik a szabadúszó, aki saját egyéniségét éli meg, nem törődve a világ bajával, a másik, aki iskolákat teremt, a Szalon mostani vendége közéjük tartozik. Hozzátette, már a kezdetektől fogva jelen van a Semmelweis Szalon életében, a legelső kiállítást ő nyitotta meg, azóta pedig többször is részt vett beszélgetőpartnerként. Kiemelte, Sipos Endre maga készíti képeihez a keretet, aminek legalább annyi mondanivalója van, mint magának a képnek.

Sipos Endre biológia, rajz-filozófia szakos tanár, 40 évet töltött a pedagógus pályán, művészet iránti érdeklődése már gyerekkorában is megvolt – emlékszik vissza. Családjában mindenki valamilyen módon alkotó ember volt, Sipos Endre is alkot, tanít, könyveket ír, kidolgozott egy műelemzési módszert is. Mint mondja, mindig érdekelték az elméleti kérdések, elvégezte a filozófiát, hogy művészetfilozófiával is foglalkozhasson.  

Főként konstruktív-szürrealista képeket fest, művészetére jellemző, hogy kísérletezik az anyaggal, a képzőművészeti kifejezőeszközökkel, a színhatással, különösen a kompozíció érdekli. Keresi a külső és belső táj közötti összefüggést, hogyan lehet kifejezni anyagokkal, formákkal mély emberi érzéseket, gondolatokat. Az absztrakt festészetnek a különböző lehetőségeit próbálgatta, eleinte képein a fekete szín dominált, aztán fokozatosan megjelentek a színek, először csak a halvány, pasztell árnyalatok, amik egyre élénkültek, az utóbbi években előszeretettel kísérletezik éles kontúrokkal is.

Elmondása szerint intuitív festő, belső lelkiállapotát vetítette ki képeire, amiket gyakran át is fest, ha nem elégedett a végeredménnyel. „Ez mindig egy érdekes kaland” – fogalmazott, hozzátéve, az ember naponta önfejlődésen megy át, így a képek is mindig jobbak lesznek. Előfordul, hogy akár négyszer-ötször is átfesti alkotásait. Szívesen használ különböző anyagokat, mindegyikben más kifejező erő rejlik – vélekedett. Másik sajátossága, hogy egyszerre több képet is fest. A kiállítás címe, a „Misztikus történetek” Sipos Endre szerint arra utal, hogy minden művészetben van valami misztikus, értelem feletti. Az érzékelt és az érzéken túli világ határterülete foglalkoztatja, ezért választotta ezt a címet. Az utóbbi években tájképeket is fest, a maga absztrakt stílusában.

A kiállítás megnyitóján Bajovich Milán hegedűművész szórakoztatta a megjelenteket.

Kiss-Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.