Hét évvel ezelőtt mentorként és hallgatóként találkoztak a Kerpel Programban, mostanra szoros barátság köti össze őket.  Dr. Budai Marianna, a Gyógyszerészeti Intézet adjunktusa, Dr. Balogh Réka pedig a Doktori Iskola PhD-hallgatója. Új sorozatunkban mentor-hallgató párokat mutatunk be a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programból.

RS42334_KA-20151217-IMG_2923-scr
Bár teljesen a véletlenen múlt, jó párosítás lett belőle – fogalmazott Dr. Budai Marianna, a Gyógyszerészeti  Intézet adjunktusa, akinek az elmúlt években számos mentoráltja volt. Dr. Balogh Réka másodéves gyógyszerészhallgató volt, amikor találkoztak és elkezdték a közös munkát. Felidézte: Réka akkor kezdte a tudományos diákköri munkát, bizonytalan volt abban, milyen szakterületet válasszon, kevéssé volt jártas a pályázati lehetőségekben, de az látszott, hogy nagyon lelkes.

“Nagyon jó volt a segítség. Azért is jelentkeztem a programba, hogy útmutatást kapjak, miként kell elindulni a kutatói pályán, hogyan fogjak neki, merre induljak” – idézte fel Dr. Balogh Réka, hozzátéve:  amikor az ember bizonytalan, hogyan tovább , akkor a mentor szakmailag és emberileg is tud támogatást nyújtani, tanácsot adni, megosztani a tapasztalatait.

Szavai szerint a Kerpel Program tekinthető tudományos védőhálónak: egyik eleme, hogy a hallgatók szakmai mentort kapnak, de emellett vannak elnyerhető pályázatok és anyagi támogatási lehetőség is konferencia részvételhez, poszter készítéshez. Azoknak a hallgatóknak javasolja, hogy csatlakozzanak a tehetséggondozó programhoz, akiket az átlagosnál jobban érdekel a kutatás, van bennük elszántság és szeretnének szakmai segítséget kapni.  Nagyon egyénfüggő, hogy kinek, mit ad a program – vélekedett.

Dr. Balogh Réka kitért arra: fontos az összetartó erő is, hiszem a programban több évfolyam hallgatói ismerik meg egymást, egymás kutatási munkáját, illetve egyéb tevékenységeit, amelyekben tehetséges. Vannak, akik különböző művészeti ágakban jeleskednek, mások jól sportolnak.  A lényeg, hogy a hallgató valamivel kiemelkedjen a többiek közül – vette át a szót Dr. Budai Marianna.

Az adjunktus úgy látja, nem véletlen, hogy a TDK-sok köréből kerül ki a legtöbb Kerpeles, mert ők azok, akik érzik, hogy van bennük valami plusz és elkezdik keresni az útjukat. “Lelkesek, többet akarnak, ezért gyakran többre is képesek” – összegezte mentori tapasztalatait.  Mentorként általában két hallgatóval foglalkozik egyszerre, a feladatokat – mint mondta – erősen befolyásolja, hogy éppen melyik életszakaszban vannak:  egyetemi hallgatók még vagy már a PhD munkáján dolgoznak.  “Mindegyikükre jellemző, hogy rengeteget önállósodnak az évek során” – hangoztatta.

RS42338_KA-20151217-IMG_2910-scr

Dr. Budai Marianna a program részeként minden évben beszámolót készít a mentoráltjairól.  Ide tartozik, hogy a hallgató nemzetközi konferenciákon vett részt, angolul tartott előadást vagy posztert mutatott be, külföldön töltött több-kevesebb időt, TDK vagy OTDK helyezett lett, illetve impakt faktoros publikációkat készített már egyetemistaként. “Volt olyan mentoráltam, aki mind az ötöt megcsinálta, ilyen például Réka, aki azóta már a PhD munkáját is majdnem befejezte, jelenleg a disszertációján dolgozik – tette hozzá.

Az adjunktus és mentoráltja között eleinte szakmai kapcsolat volt, ami személyesebb lett az évek során,  mára pedig szoros barátsággá vált.  “Amikor gyesre mentem, Réka átjött hozzánk és játszott a gyerekkel. Szerintem jó, hogy látta azt is, mivel jár, ha nőként próbál kutató lenni és családot alapít” – hangsúlyozta. Kiemelte: azt a példát mutatta a mentoráltjának, hogy ez nem zsákutca. “Az élet megy tovább, most is írok cikkeket itthon, foglalkozom tudományos munkával, csak kevésbé aktívan, ami teljesen természetes  – jelentette ki Dr. Budai Marianna.

Az egyetem Szenátusa a tehetséges hallgatóinak felkutatására és folyamatos gondozására korábbi professzoráról, Kerpel-Fronius Ödönről elnevezett tehetséggondozó programot hozott létre 2007-ben. A programban az egyetem Kiválósági Listáján szereplő magyar és idegen nyelvű hallgatók közül azok vehetnek részt, akiket az egyetem Tehetséggondozó Tanácsa személyes elbeszélgetés alapján arra méltónak tart.

Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila