A Semmelweis Szalonban Gyémánt László festőművész és dr. Strausz János fotóművész alkotásaiból nyílt közös kiállítás. A megnyitón dr. Tulassay Tivadar beszélgetett a művészekkel és Gonda János zongoraművész játszott.
Az idei tanév első Semmelweis Szalonját dr. Tímár József általános és oktatási rektorhelyettes nyitotta meg. Köszöntőjében kiemelte, hogy Gyémánt László festményei közül több is helyet kapott már a Semmelweis Egyetem épületeiben. A rektorhelyettes személyes jóbarátjaként köszöntötte dr. Strausz János fotóművészt, aki tüdőgyógyász szakorvosként dolgozott, mielőtt művészi pályára lépett. Gonda János zongoraművésszel kapcsolatban pedig azt emelte ki, hogy emblematikus figurája a hazai jazzéletnek. A művészekkel dr. Tulassay Tivadar volt rektor beszélgetett, aki – ahogyan dr. Tímár József fogalmazott – a Semmelweis Szalon szellemi alapítója.
Az első téma, amelyről a művészek kifejtették a gondolataikat, a tehetség meghatározása volt. „Szerintem a tehetség egy adottság, szerencse kell hozzá, hogy előjöjjön. A két művész szerencséje, akik itt ülnek velem, hogy a hivatásuk és a tehetségük találkozott” – fogalmazta meg gondolatait Gonda János. Gyémánt László hozzátette: a tehetség egy olyan adottság, amellyel nem mindenki születik, ahhoz, hogy az adottság felszínre törjön, rengeteget kell dolgozni. A művészek mindannyian egyetértettek abban, hogy a szorgalom és a szerencse is rengeteget számít a tehetség kiteljesedésében.
„Benned a Cél és nálad a Kulcs” – Tulassay Tivadar ezzel a Babits idézettel vezette be a beszélgetés következő témáját, amelyben a művészek arra a kérdésre keresték a választ, hogy mi a művészet szerepe általában, és a művészek saját életében. Strausz János számára az érzelmi világ kifejezésének a területe a művészet. Elmondta, hogy szerinte a művészeten át közvetített érzelmeken keresztül jobbá lehet tenni az embereket. Gonda János úgy gondolja, hogy művészete a világ visszatükröződése az ő tehetségén és munkáján keresztül. Gyémánt László arról beszélt: ha megrendelésre dolgozik, természetesen fontos szempont a megrendelő elégedettsége, azonban ha valamilyen ihletet adó behatás éri a világból és ezáltal úgymond saját magának ad megrendelést, akkor azzal az alkotásával másokban is érzelmi hatást kíván kiváltani.
A beszélgetés végére maradt a legszokatlanabb kérdés: ha egy lakatlan szigetre csupán három dolgot vihetnének a meghívott művészek, akkor melyik könyvet, zeneművet és képzőművészeti alkotást választanák? Gonda János Rodin Gondolkodóját, Strausz János Rembrandt Éjjeli őrjárat című festményét
csomagolná be. Strausz János választott könyve Kosztolányi Dezsőné Karinthy Frigyesről című kötete lenne, Gyémánt László pedig azt mondta, nem vinne semmit magával egy lakatlan szigetre.
A kiállítás – előzetes bejelentkezés után – október 22-ig látható a Semmelweis Szalonban.
Kántor Éva
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
