dr. Vizi E. Szilveszter

Október 15-én adták át a SE Általános Orvostudományi Kar és a Fogorvostudományi Kar díszokleveleit a Nagyvárad téri Elméleti Tömb dísztermében.
dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke a jubiláns orvosok nevében az ünnepségen azt mondta, az arany, a gyémánt és a rubin diplomák átvétele – a hála és a köszönet kifejezése mellett – az emlékezés, a számvetés és az öröm ideje.
Sokat látott nemzedék vagyunk – fogalmazott, amely részese volt káprázatos sikereknek és mindennapi félelmeknek.
Hozzátette: azok közé tartoznak, akik egyebek mellett megtapasztalták a rémuralmat, megélték a háborút, és akiket kitelepítettek. Ugyanakkor láthatták a többi közt, hogy Puskásék 6:3-ra verték a száz éve veretlen angolokat, és Latinovitsot a Ványa bácsiban. A legnagyszerűbb pillanatnak 1956 őszét nevezte, amelyet másodéves hallgatóként élhetett meg.
Vizi E. Szilveszter kitért arra: nemzedékük a legborzalmasabb időket túlélve a legnagyobb fejlődésnek lehetett szemlélője és alkotó részese. Pályájuk elején használtak ugyan logarlécet, de ma ugyanazzal a kézzel a computer tomográfot kapcsolják be, a lábbal hajható fúrógépet csodaszerszámok váltották fel, és közben felfedezték a DNS-t is.
Szerencsés a mi generációnk, nagy változásokat és csodákat éltünk meg – összegezte az akadémikus.
Szavai szerint ez a pálya sokat kér az embertől: időt, energiát, odafigyelést, alázatot, esendőségük és korlátaik elfogadását, kudarcok elszenvedését, és néha olyan érzésük van, mintha az egész életüket kérné. Ezzel együtt azonban sokat is adott, azt a felemelő örömöt, amit csakis egy orvos élhet át, aki életeket ment, egészséget ad vissza, esélyt ad másoknak az életre vagy – mint ő is – megfürdik a megértés, megismerés eufóriájában. Mi, akik itt vagyunk, tudjuk, hogy megérte – jelentette ki az akadémia volt elnöke.
Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy ők valószínűleg már nem élhetik meg, hogy az orvosokat mint közösséget tisztelet és megbecsülés övezze.

Dr. Szél Ágoston rektorhelyettes Pázmány Pétert idézve hangsúlyozta: csak az gyönyörködhetik tanítványaiban, aki a mesterét tisztelte. Mint mondta, az ünnepségen erről tettek hitet.
Emlékeztetett arra: az Alma Mater tiszteleg ezen a napon azon volt hallgatói előtt, akik 50, 60 vagy 70 évvel ezelőtt szerezték meg a diplomájukat. A mester és a tanítvány viszonyának legszebb megnyilvánulása, amikor az egykori egyetemi hallgatókat, a volt tanítványok, az egyetem vezetői köszönthetik – vélekedett.

Szócska Miklós egészségügy államtitkár – akinek az édesanyja az ünnepségen kapta meg gyémánt díszoklevelét – megköszönte egy olyan orvosgenerációnak a munkáját, amely népbetegségeket győzött le, és felépített egy modern egészségügyet. Szerinte a jubilánsok nagyon sok mindent láthattak az emberségből és az embertelenségből, ezért azt kérte, meséljenek az unokáiknak, családtagjaiknak, ők pedig hallgassák meg ezeket a történeteket.

Dr. Fejérdy Pál, a SE Fogorvostudományi Kar dékánja egykori tanítványként arról beszélt, hogy sokat tanulhattak az ünnepeltektől, akik lezárt határok közt gondolatokat is cenzúrázni akaró rendszerben kezdték el gyakorolni a hivatásukat. Példát mutattak a betegek iránti empátiára, a tudomány tiszteletére, a hivatás szeretetére – hangoztatta.

Dr. Karádi István, a SE Általános Orvosi Kar dékánja példaképnek tartja azokat, akik fél évszázadot küzdöttek végig embertársaink egészségéért. A gyógyítás állandó vívódás, kétkedés, gyötrelem, de a tapasztalat és a tudás birtokában ez édes gyötrelem, hiszen nincsen nagyobb katarzis, ha egy frappáns, váratlan, de az élet által produkált logikus diagnózisnak köszönhetően a beteg a szenvedéseitől megszabadul. Ez a “csodadoktor” érzés miatt, ami az ünnepleteket is biztosan többször a hatalmába kerítette már, érdemes volt orvossá lenni, egész életünkben tanulni – fogalmazott.
A dékán úgy látja, az orvostársadalom – és mindeki, aki az egészségügyben tevékenykedik – nagyon sok megaláztatásnak volt kitéve az elmúlt években. A társadalmi megbecsülés – mint fogalmazott – arányos a hivatalosan elismert jövedelmekkel. Magyarországon veszélyes, fenyegető irányban alakul sorsunk, a fiatal generáció nem hajlandó tovább a régi értelemben vett körülmények között élni, a jobb megélhetés és munkakörülmények érdekében sokan elhagyják az országot – vélte.
Hangsúlyozta: rendkívül nagy szükség van az idősebbek tapasztalatára és kikristályosodott tudására.

T-Sz.Sz.

A jubileumi díszoklevelesek névsora

Galéria

1kép