Szia Marcell! Hogy telik a nyár? Mennyire tudod kihasználni ezt a rövid időt? (Az UP csapatok edzései miatt, Marcell szezonja nem ér véget az OB1-el – szerk.)
Fridvalszki Marcell: Üdvözlöm, Kónya úr! 🙂 A nyár eddig fantasztikusan telik, nagyon köszönöm! A vízilabda mellett a Testnevelési Egyetemen tudományos segédmunkatársként is tevékenykedem, és a nyári időszakban rendszerint nagyobb hangsúlyt tudok fektetni az őszi szemeszterben induló kutatások módszertani kidolgozására. Jelenleg elsősorban a doktori disszertációm befejezése áll a fókuszban – ez most a legfőbb prioritás.
Hétfőn indul a felkészülés! Állapotfelmérések, átmozgatás, tervezés. Új szerepben is láthatunk, ami innovációnak mondható a hazai vízilabdában! A szárazföldi edzés után a csapattal tartasz a vízre is! Mesélj ennek a hátteréről és a fontosságáról!
F.M.:
Nem is annyira új ez a szerep – a tavalyi szezonban már Robival is szoros szakmai és emberi szimbiózisban dolgoztunk –, de tény, hogy Laci a következő idényben még hangsúlyosabb szerepet szán nekem. Anélkül, hogy bárkit is szakmailag véleményeznék, meg kell jegyeznem: az élsport- és utánpótlásszintű fizikai felkészítés nem működhet hatékonyan másképp, csakis úgy, hogy a komplex képességfejlesztésben érintett kollégák szoros együttműködésben dolgoznak, és a szárazföldi, illetve sportági edzések a lehető legpontosabban összehangoltak. A folyamatos kommunikáció, visszacsatolás, ellenőrzés, a hibák korrekciója, valamint a hosszú távú edzésperiodizáció alkalmazása elengedhetetlen – ezek nélkül a rendszer sebezhetővé válik. Még ha egy játékos így is képes maximális teljesítményt nyújtani, a csapatok közötti képességbeli különbségek (jelenleg az FTC kivételével) pontosabb sportforma-viszony elérésével részben áthidalhatók. Ezzel szemben pontatlan edzéstervezés esetén a teljesítmény változékonysága és érzékenysége jelentősen megnő, ami hosszú távon bizonyosan az eredmények kiszámíthatatlanságához vezet. Ez természetesen a szárazföldi edzések sokszínűségére és célirányosságára is igaz. Mivel évek óta dolgozom együtt különböző világversenyeken más csapatok, illetve más sportágak edzőivel is – jelenleg például Joao, az elmúlt szezonban az OSC kapusa, világbajnokságra való fizikai felkészülését tervezem –, külön öröm számomra, hogy Laci is nyitott a „kibővített” szakmai együttműködésre.
A gyakorlatban ez úgy fog kinézni, hogy a szárazföldi edzések mellett a vízi edzéseken is összehangoljuk a fizikai képességfejlesztés irányait. Laci kijelöli a szakmai fókuszt, én pedig a ciklusnak megfelelő edzésterheléssel tervezek ehhez. Az egyeztetéseket követően a fiúk végrehajtják a közös koncepciót. Az edzés fizikai felkészítése után Laciék hozzáteszik a sportági technikai-taktikai elemeket, amelyek így egy komplex egésszé állnak össze.
Tóth Lacival tavaly jó kapcsolatban dolgoztatok együtt, ugyanezt elmondhatjuk a maradó és az UP-ból érkező játékosokról is. Mi a véleményed az új igazolásokról? Ismered az érkezőket?
F.M.:
Igen, hát Lacival már tavaly is mindenben egyetértés volt, és szuper volt a közös munka, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy csodás gyógytornászunk és kommunikációs szakemberünk mellett az egész stábbal rendkívül jó a kémia és erős az összetartás – nekem ez a legfontosabb.
Az új játékosokat zömében névről és arcról ismerem. Sedlmayer Tomival dolgoztunk együtt a Vasasban, sőt a szakdolgozatánál én voltam a konzulense, szóval nagyon jó a viszonyunk. Összességében fiatal a csapat, és tehetséges, elszánt játékosok kerültek a keretbe.
Sokszor, sokan megfejtik a vízilabda közegen belül hogy mi lesz a legjobb szeretett sportágunknak. Az idén debütáló szabálymódosítások egyik legérdekesebb pontja a kisebb pálya. Mi a véleményed erről? Előny-hátrány? Illetve a te munkádban ezek mennyire játszanak szerepet?
F.M.:
A játékidő csökkentése és a pályahossz redukálása még inkább előtérbe helyezi a vízilabda agilitás- és döntéshozatal-központú jellegét, különösen a támadás- és védekezés-specifikus mozgások terén. Hogy ez számunkra előnyt vagy hátrányt jelent-e, összetett kérdés. Bizonyos szempontokból profitálhatunk belőle, ugyanakkor új típusú kihívásokat is tartogat. Fiatal játékosok esetében a felnőtt mezőny például a rövidülő támadóidő és a pszichés nyomásként is jelentkező tényezők miatt fokozott döntési kényszert és mentális terhelést eredményezhet a mérkőzések során. Egy azonban minden mezőnyjátékos számára biztos: magasabb szintű irányváltási és agilitási képességre, valamint gyorsabb és hatékonyabb döntéshozatalra lesz szükség.
Köszönjük az interjút! Sok sikert! Szezon közben folytatjuk!