Kedves Semmelweises Öregdiákok!
Ünnepnapra gyűltünk össze!
Olyan ünnepnapra, amelyen hazavártuk egyetemünkön korábban végzett orvosainkat, fogorvosainkat, gyógyszerészeinket, egészségügyieket, sportolókat és sportnevelőket.
Azokat, akiket az alma mater éveken át táplált szellemi táplálékkal. Azokat, akik mára a Semmelweis Alumni (lat. alere, táplálni) egyre erősödő hálózatát alkotják. Valódi ünnepnap ez, amikor – bibliai hasonlattal – az Atya levágja a hízlalt borjút elveszettnek hitt fi a hazatérése
örömére. Orvosbiológiailag ez a hazatérés olyan, mint a limfociták „hazaérkezése” (ang. „homing”) születésük helyére azért, hogy az immunológiai memóriájuk felfrissüljön. Nekünk is szükségünk van arra, hogy időről-időre visszatérjünk szellemiségünk forrásainak helyére, hogy megújítsuk a szellemet, erősítsük hivatástudatunkat, felidézzünk közös emlékeket, felfakadjanak és örömmé forduljanak a megpróbáltatások és a bánat könnyei. Bár hízlalt borjút nem vágtunk, nagy izgalommal, szeretettel és gazdag programmal készültünk. Olyan szellemi munícióval, amely talán képes a hazai egészségügy mai kihívásai között oly könnyen kikívánkozó bánatot, elkeseredést felfakasztani, és a szépet, jót, magasztosat felmutatni. A következő oldalak erről adnak tanúbizonyságot.
Kellermayer Miklós
tudományos, innovációs
és nemzetközi kapcsolatokért
felelős rektorhelyettes