Ritka szép pillanatnak adott otthont az Intézetünk nagyelőadó terme. Egy súlyos bénulással rehabilitációs kezelésben részesülő beteg július 2-án itt tartotta az esküvőjét, feleségül véve azt a hű társat, aki évek óta kitartott mellette mozgáskorlátozottságban is, és a hosszas rehabilitáció alatt rendszeresen látogatta. A sokáig teljesen mozgásképtelen beteg állapota folyamatosan javult, gyógyulásában most jutott el oda, hogy meg tudta újra fogni a tollat, így aláírásával az egész rokonság előtt megpecsételhette a párjával való összetartozását. Két elhivatott ápolót kértek fel tanúnak. Több betegtárs meghatottan ült a rokonság sorai között. Intézetünk zeneterapeutái zenéjükkel tették ünnepélyesebbé a szép alkalmat.
Megtisztelő volt, hogy Pokorni Zoltán kerületi polgármester úr külön köszöntőt küldött a házaspárnak. Szívhez szóló mondataiban mindannyiunk számára fontos üzenet volt, hogy micsoda ajándék a felfele vezető útban való remény. Mészáros Ágnes anyakönyvvezető megható köszöntésében elgondolkoztatott azon, hogy mennyit tanulhatunk e pártól, hiszen sokunk a töredékét sem élte át azoknak a gondoknak, amikkel ők megküzdöttek.
Intézetünkben nem először van esküvő. Az 1990-es évek végén az ON már tartottak hasonlót. Az új épületünkben, ahol méltó körülmények vannak egy ilyen ünnepi pillanathoz, most került először erre sor.
“Milyen jó, hogy vagy nekem” – így szólt Presser Gábor dalszövegének egy részlete. Ebben a szép pillanatban egyszerre ünnepeltük a házasodókat, a gyógyulást és a rehabilitációt. Az egészség egyik alappillére az emberi kapcsolódás. Milyen fontos és milyen jó, hogy van, akinek megfoghatjuk a kezét, aki felsegíthet, ha elesünk. Most is ennek a felsegítésnek voltunk tanúi. Köszönjük a polgármester úrnak és az anyakönyvvezető asszonynak a rendkívüli alkalom megoldását! Köszönjük minden kollégának, hogy szabadidejükben részt vettek ezen a szép ünnepen! És legfőképpen köszönjük a már férjnek és feleségnek, hogy tanúi lehettünk ennek a felejthetetlen, ünnepélyes pillanatnak! Sok boldogságot kívánunk!
Fekete Zsófia
(minden kolléga nevében)
