Összefoglalás
A petefészekrák Magyarországon a nők körében az ötödik leggyakoribb rosszindulatú daganat. A nőgyógyászati daganatoknak ugyan csak negyedét adja, de azok közül a legtöbb halálos áldozatot követeli. Oka a mai napig ismeretlen. A petefészek daganatai szövettani, megjelenésük és viselkedésük szempontból is sokfélék lehetnek. A rosszindulatú petefészek és petevezeték daganatok döntő többsége hám eredetű, jellemzően a 60 év feletti korosztályban jelentkezik. A ritka csírasejt és kötőszövet eredetű daganatok elsősorban a fiatalabb korosztályra jellemzők, hajlamosító tényezőik nem ismertek, a betegség lefolyása és kezelése a hám eredetű daganatoktól eltér.
A petefészekrák diagnosztikája és kezelése egy rendkívül összetett folyamat, mely speciális szemléletet, tudást és tapasztalatot, valamint folyamatos továbbképzést igényel. A Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának Nőgyógyászati Onkológiai és Daganatsebészeti Osztályán ez rendelkezésre áll, közös célunk, hogy petefészek daganatos betegeink sebészeti és kemoterápiás kezelését világszínvonalon, korszerű környezetben tudjuk művelni.
Jelen összefoglalónkban a hám eredetű petefészek-petevezeték daganatokról szeretnénk áttekintést adni.
Tünetek
A hám eredetű daganatok a korai stádiumokban legtöbbször nem okoznak tüneteket és megbízható szűrőmódszer sem létezik, emiatt sajnos a betegség az esetek jelentős részében előrehaladott stádiumban kerül felismerésre, amikor már az egész hasüreget érinti. A tünetek ilyenkor sem jellegzetesek, és nem nyújtanak biztos diagnózist. Előrehaladott stádiumban gyakori a haskörfogat növekedése és teltségérzés, illetve bizonytalan hasi fájdalom, nehézlégzés, fulladás. Jelentkezhet továbbá puffadás, reflux, széklet habitus változás, vizeletürítési zavarok és gyakori vizelési inger. Ritkán vérzészavar is előfordul. Bizonyos esetekben a betegek első tünete a mellkasi folyadékgyülem miatt kialakuló nehézlégzés.
Hajlamosító tényezők
Hajlamosító körülmények alapvetően lehetnek örökletes és életmódi tényezők. A legtöbb daganat családi előzmények nélkül jelentkezik, azonban ismert több olyan örökletes génhiba, melyek jelentősen növelik a daganat kialakulásának esélyét. Ilyen a BRCA1, BRCA2 gének hibája, illetve a Lynch syndroma. Ismert génhiba nélkül is a családi halmozódás, az emlő és végbél daganat személyes vagy családi előzménye szintén jelentős rizikótényezőnek tekinthető. Életmódi tényezők közül az elhízás, dohányzás, alkohol fogyasztás, a gyermektelenség és a hormonpótló kezelés legismertebbek. A korán jelentkező első menstruáció, illetve a késői menopauza szintén emeli a daganat kialakulásának esélyét. A kockázatot csökkenti az első szülés korai időpontja, több gyermek szülése, illetve fogamzásgátlók tartós szedés.
Diagnózis és elkülönítő kórisme
A petefészek daganatainak 80 %-a jóindulatú, így a valódi rákot elsősorban ezektől kell elkülöníteni. A petefészekrák képéhez hasonlót adhat a kismedencei tályog, endometriosis, vagy a méh myomája. Az említett panaszok sok esetben már felvetik rosszindulatú daganat lehetőségét, és az elsődleges kérdés annak eredetének tisztázása.
A gyanús kismedencei képletek döntő többségét más okból végzett képalkotó, vagy rutin nőgyógyászati vizsgálat során fedezik fel. Ilyenkor a legfontosabb azt eldönteni, hogy jó- vagy rosszindulatú folyamatról van-e szó.
A modern képalkotó vizsgálatok információt adnak a tumor méretéről, szerkezetéről és vérellátásáról. A legfontosabb vizsgáló módszer a kismedence ultrahang vizsgálata, melyet hüvelyen át végzünk, legtöbbször ez az elsőként választott vizsgálat. További információt adhat, többek között a hasüreg és a mellkas érintettségéről a CT és az MR vizsgálat. Bizonyos esetekben szükség lehet vastagbél és gyomor-vékonybél tükrözés elvégzésére is.
A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett fontos támpontot adnak a tumormarkerek (CA- 125, HE4, CEA). Ezek kóros értékei azonban nem szerv és nem is daganat specifikusak, vagyis a kóros eredmény sem mindig rosszindulatú daganat következménye, illetve a kiindulási szervet sem mutatják egyértelműen.
A biztos diagnózis felállítása csak szövettani lelet birtokában lehetséges. Ennek megfelelően már a petefészekrák gyanúja is műtéti indikációt jelent. A szövetminta vétel mellett a műtét elsődleges célja a tumor teljes eltávolítása. Amennyiben ez előre láthatólag nem lehetséges a beteg rossz általános állapota, vagy a kiterjedt daganat miatt egyéb módon veszünk mintát. Ez történhet a hasüregi folyadékból vett mintából (cytológiai), célzott tű biopsziával, vagy laparoscopos műtét segítségével.
Bizonyos esetekben segítséget nyújthat a helyes kezelési stratégia felállításában a műtét alatt végzett szövettani gyorsvizsgálat (fagyasztás) is, azonban meg kell jegyezni, hogy ez a módszer adhat bizonytalan és téves eredményt is.
Kezelés
A petefészekrák kezelése műtét és kemoterápiás kezelés kombinációján alapul. A műtét célja, hogy a daganatot teljes egészében eltávolítsuk.
Korai stádiumban a tumor eltávolítás mellett fontos, hogy eltávolítsuk azokat a részeket, melyeket a daganat leggyakrabban szokott érinteni. Ilyenek a másik oldali petefészek, a méh, a cseplesz (zsíros lebeny a hasüregben), nyirokcsomók, hashártya részletek. Mintát veszünk a hasi folyadékból is. Ezen szövetek eltávolítása lehetővé teszi, hogy alapos szövettani vizsgálattal kimutassuk a betegség pontos kiterjedését, valamint eltávolítsuk a mikroszkópos áttéteket. Az eredmények ismeretében döntünk kiegészítő kemoterápiás kezelésről.
Csupán az egyik petefészket érintő daganat esetén, amennyiben a beteg fiatal és szeretné megőrizni fertilitását, bizonyos szigorú feltételek teljesülése esetén megkockáztatható a méh és az ép petefészek megőrzése.
Előrehaladott daganatos állapot esetén a műtéti cél, vagyis a daganat teljes eltávolítása komoly nehézségekbe ütközik. Ilyenkor a daganat elhagyja a kismedencét, gyakran nagy mennyiségű áttét található a felhasban, a belek környékén, a hashártyákon és nyirokcsomókban is. Ilyen szituációban csak kiterjesztet műtéttel, érhetünk el sikereket. Az eltökéltség, a megfelelő elméleti és gyakorlati tudás és tapasztalat rendkívül fontos. Gyakran kerül sor bélműtétre, rekesz felszíni hashártya eltávolításra, lép eltávolításra, nyirokcsomó műtétekre. A nemzetközi ajánlások alapján fontos, hogy a műtétet a nőgyógyászati daganatsebészetben járatos szakember végezze megfelelő daganatsebészeti központban, mivel így érhető el a legoptimálisabb eredmény.
A visszamaradt tumor mennyisége az egyetlen általunk befolyásolható tényező a betegség prognózisában.
Súlyosan kiterjedt daganat és a beteg rossz általános állapota gyakran lehetetlenné teszi a műtét céljának elérését. Amikor ez előre látható, a korábban ismertetett módon szövetmintát veszünk. Amennyiben igazolódik a daganat petefészek eredete, 3-4 kemoterápiás kezeléssel (neo-adjuváns kemoterápia) jelentős mértékben csökkenthető a tumor mérete és javul a beteg általános állapota. Ezt követően a tumor eltávolítása már gyakran kivitelezhető. Sikeres műtét után folytatjuk a megkezdett kemoterápiás kezelést.
A műtéti beavatkozást kemoterápia követi. A világon mindenhol az elsőként választandó kemoterápiás kombináció a paclitaxel + carboplatin kezelés, mely petefészek daganatok több, mint 70%-ában hatásosnak bizonyul. Rendszerint 6 alkalommal, 3 hetente alkalmazzuk, azonban a körülményeket mérlegelve a kezelés számát és kombinációját módosíthatjuk. Az OEP által meghatározott feltételek esetén a kemopterápiás kezelés kiegészíthető Avastin nevű gyógyszerrel, melynek érképződést gátló hatása segíti a kemoterápia hatékonyságát, valamint fenntartó kezelésképpen alkalmazva gátolja a daganat kiújulását.
Utánkövetés
Optimális esetben a műtétet és kemoterápiás kezelést követően tumormentes állapotot érhetünk el. A tumormentes állapot akár gyógyulást is jelenthet, amit 5 év panaszmentesség esetén mondhatunk ki. Sajnos azonban az esetek többségében a daganat hosszabb, rövidebb idő után kiújul. A kiújulásnak korai észlelését fontosnak tartjuk, mivel az lehetővé teszi annak sikeres kezelését.
Rendszeresen, általában három havonta ellenőrizzük a betegeket. Nézzük a tumormarkerek szintjét, fizikális vizsgálatot végzünk és bizonyos esetekben képalkotó (UH, CT) vizsgálatokat kérünk. Bizonyos esetekben tünetek hívják fel a figyelmünket a kiújulás lehetőségére.
Kiújulás kezelése
Tünetek vagy tumormarkerek által felvetett és képalkotóval is igazolt kiújulás esetén döntenünk kell annak további kezeléséről. Műtétes kezelés ritkábban jön szóba, elsősorban akkor, amikor korábban optimális műtétet végeztek, hosszú idő telt el a kiújulásig, és a képalkotó vizsgálat csak néhány jól körülírt kiújult daganatcsomót ír le. Egyéb esetekben ismételt kemoterápiás kezelést választunk, vagy a korábbi sikeres kezelést ismételjük meg, vagy korai kiújulás esetén egyéb gyógyszert választunk.
Nagy hangsúlyt helyezünk a betegek optimális életminőségének biztosítására, a kellemetlen mellékhatások csökkentésére, a fájdalomcsillapításra. A kemoterápia mellett számos kiegészítő kezelést javasolunk.