Mi motiválta ötödéves orvostanhallgatóként, hogy beadja pályázatát a Jellinek Harry ösztöndíjra?
Az egyetemi évek során a hallgatók szinte minden szemeszterben más intézetek és klinikák munkájába nyernek betekintést, és legjobb tudásuk szerint igyekeznek az ott elérhető ismereteket és készségeket záros határidőn belül megszerezni. A folyamatos változások közepette számomra az állandóságot harmadéves korom óta a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán megkezdett TDK-munkám jelentette. A Semmelweis Egyetemen nemzetközi összehasonlításban is kiváló lehetőségek állnak a hallgatók rendelkezésére, hogy az alap- és klinikai kutatásban kipróbálhassák magukat. Dr. Radovits Tamás témavezetése mellett én elsősorban transzlációs relevanciával bíró alapkutatásokba kapcsolódhattam be, az ehhez a munkához szükséges szemlélet elsajátítását kezdhettem el. Ugyanakkor TDK-munka esetén a hallgató kutatási projektjeit mindig közelgő vizsgái árnyékában tervezi és hajtja végre. PhD-képzésem megkezdése előtt mindenképpen ki akartam próbálni magam kutatóként egy új, ismeretlen, nemzetközi környezetben, az idővel folytatott folyamatos versenyfutást háttérbe szorítva. Sokan a Jellinek Harry ösztöndíj hátrányaként értékelik, hogy az orvosi diploma megszerzése az ösztöndíj időtartamával későbbre esik. Saját tapasztalatom szerint viszont ebből származnak az ösztöndíjprogram legnagyobb előnyei, érdemes ezt az áldozatot meghozni.
Hogyan választott kutatócsoportot és mivel foglalkozott az ösztöndíjas időszak alatt?
A munkacsoport megválasztásakor alapvetően három aspektust érdemes mérlegelni. Röviden a kutatási profilt, az elsajátítható módszereket és a már bejáratott együttműködéseket. Ötödéven már gyakran körvonalazódik a hallgatókban, hogy a medicina melyik ágában képzelik el jövőjüket. Engem egyértelműen a kardiológiai és intenzív terápia területe érdekelt, és ez azóta sem változott. Elsajátítható módszerek tekintetében érdemes felmérni a Semmelweis Egyetemen, esetleg az országban elérhető metodikákat. Az ösztöndíj 10 hónapja alatt ugyanis döntésünktől függően lehetőségünk nyílhat – itthon is széles körben alkalmazott, vagy itthon nagyon ritka – méréseket elsajátítani. Előbbi esetben nagyon megkönnyíthetjük a saját dolgunkat majd a PhD-képzésünk elején, míg a második esetben alkalmunk lehet a tanultakat elsők között itthon alkalmazni. És végül egy már évek óta zajló, gyümölcsöző együttműködésbe hallgatóként becsatlakozni mindig egy fokkal könnyebb, mint ilyen együttműködéseket első úttörőként kialakítani. Én a fenti három tényezőt figyelembe véve mindenképpen egy új, gyorsan fejlődő módszert akartam elsajátítani, így dr. Kiss András segítségének köszönhetően az Albert-Ludwigs Egyetem Transzlációs Proteomikai Laboratóriumában, Oliver Schilling professzor témavezetésével kezdhettem meg az ösztöndíjas időszakomat. A 10 hónap alatt elsősorban a Freiburgi Experimentális Kardiológiai Intézettel közös projektek proteomikai vonulataiban vettem részt.
Hogyan nézett ki a jelentkezési folyamat?
A pályázati dokumentumok összeállítása során a legnagyobb kihívást talán a kidolgozandó diplomamunka tervezete jelentheti. Ennek megírásában (és az elbírálásánál is) sokat segít a korábbi TDK-s tapasztalat. Ha a hallgatók még a pályázat leadása előtt találnak nekik szimpatikus német kutatócsoportot, akár ők is segíthetnek a munkaterv megírásában. Fontos tudni, hogy a kutatási tervben leírtakat később a hallgatókon nem kérik számon, hiszen az elvégzett munka iránya a Németországban kialakított kapcsolatok következtében gyakran változik a 10 hónap alatt. A részvételt aktív német nyelvtudás hiányában is érdemes fontolóra venni, hiszen sok munkacsoportban a külföldiek aránya akár 25-50% is lehet. Így bevett gyakorlat az angol nyelv használata a megbeszélések során. De természetesen az egyetem nyelvi kurzusain is kedvezményes áron részt lehet venni. Sokakban felmerülhet még a szállás kérdése, de az utóbbi évek tapasztalati alapján ennek szervezésében egyik célegyetem sem hagyja magára a hallgatókat.
Nehéz volt beilleszkedni az új társaságba?
Freiburg talán a legvendégszeretőbb város Németországban a külföldiek számára. Ennek megfelelően a laborunk régebbi tagjai mindig feladatuknak tekintették az új társaik integrálását a közösségbe. Mivel gyakran érkeznek munkatársak hosszabb-rövidebb időre Kelet-Európán kívül Japánból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Latin-Amerikából, Spanyolországból, Olaszországból, így mindenki tisztában van vele, milyen nehézségekkel jár akár német nyelvismeret hiányában kiszakadni a szokott környezetből és új helyen gyökeret verni. Természetesen minden kutatócsoport más, és szenior orvoskutatók között előfordulhat, hogy a klinikum és a kutatás összeegyeztetése számukra kevesebbszer engedi meg a részvételt ilyen eseményeken, de az én elsősorban vegyészekből, biológusokból és bioinformatikusokból álló csapatom számára teljesen természetes volt, hogy akár hetente többször, valamilyen szabadidős tevékenység keretében együtt töltsük a délutánokat. Ezen kívül nagy divatja van az évente egyszer vagy kétszer szervezett „lab retreat”-eknek is. Egy alkalommal egy teljes hétvégét töltöttünk együtt kardiológiai kutatócsoportommal a Freiburg melletti hegyekben, egy faházban, ahol napközben egymás előadásait hallgattuk, majd este különféle játékokban vettünk részt. Ennél gyakoribb rendezvények a péntek délutáni „boldog órák”, közös kirándulások, társasjátékozások és még megannyi program.
Kiemelendő még a doktori védéseket követő szép szokás, hogy a témavezető professzor a friss doktort a védés helyszínéről a többi munkatárs által összetákolt, egyáltalán nem biztonságos, de sok személyes emlékkel dekorált járgányon tolja vagy húzza át a saját intézetükbe. Ezt egy össznépi barbecue követi, amely hagyományhoz egy kis kürtőskalács-sütővel tudtam hozzájárulni, mely távollétemben is gyakran használatban van. Természetesen ismerkedésre az egyetem által szervezett programokon, nyelvkurzusokon, vagy saját hobbijainkhoz kötődően (pl. falmászás, tánc) is lehetőség van. És akkor még egy szót sem szóltam a helyi magyar közösségről (MaFia – Freiburgi Magyar Fiatalok), akikhez rendszeres találkozóik alkalmával nyugodtan csatlakozhatunk.
Milyen tanácsokat adna a kiutazó semmelweises hallgatónak, miért érdemes csatlakozni a programhoz?
A program minden résztvevő számára más eredményekkel jár, garanciát csak saját nyitott és érdeklődő beállítottságunk jelenthet. Az új környezetben a hallgatónak kell feltalálnia magát, felismerni a lehetőségeket, ezekkel élni. Egy aktívan töltött 10 hónapos időszak sok új barátság, magabiztos nyelvtudás, számos kutatási és klinikai kompetencia, személyes fejlődés esélyével kecsegtet. Első ösztöndíjas időszakom végén már egyértelmű volt számomra, hogy még vissza szeretnék térni Freiburgba, és hogy az ott tanultakat akkor tudom a legjobban hasznosítani, ha hazai és német kutatócsoportom egymást jól kiegészítő erőforrásait megpróbálom összekapcsolni. Ebben mind a Semmelweis, mind az Albert-Ludwigs egyetem vezetősége és témavezetőim is támogattak, így egy éves szervezést követően doktori képzésemet a két egyetem első közös PhD-programjának keretében tudtam elkezdeni.
Aki kedvet kapott a programon való részvételre, erre a linkre kattintva jelentkezhet:
Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatósága
Fotó: Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatósága; Barta Bálint
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
