„A kávét tipikusan a káros szenvedélyek közé szokták sorolni az emberek, pedig sok kutatás megerősítette egészségvédő hatásait. A mérsékelt kávéfogyasztás (maximum napi 400 mg koffein, vagy 3-4 csésze) csökkentheti többek között a cukorbetegség, a szív-érrendszeri betegségek, egyes daganatok és a Parkinson-kór előfordulási rizikóját is” – kezdi Szabó Adrienn, a Semmelweis Egyetem Szakrendelő Intézetének dietetikusa. Az egészségvédő hatás elsősorban a kávéban található antioxidáns vegyületeknek, tehát a növényi hatóanyagoknak köszönhető. A kávébab szénhidrátokat tartalmaz legnagyobb arányban, emellett zsírok, fehérjék és ásványi anyagok, valamint vitaminok is találhatók benne. A betegségek megelőzésében szerepe van a koffeinnek is, de a pozitív egészségügyi hatások a koffeinmentes kávénál is érvényesülnek – teszi hozzá a szakember.
Sokan tartanak attól, hogy a kávé éhgyomorra fogyasztva refluxot és gyomornyálkahártya panaszokat, vagy esetleg stresszhormon-emelkedést (kortizol) okoz. Pedig a kávénak fontos összetevői az úgynevezett antioxidánsok, például a klorogénsav vagy a ferulsav, amelyek gyulladáscsökkentő hatásúak, ezért például gyulladásos bélbetegség esetén sem tilos fogyasztani, ha a betegség nyugalmi állapotban van. Mivel az elhízás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, és az extrém stressz nagy mértékben fokozza a gyomorsérülést és a refluxot is, így, ha valakinél fennállnak ezek a panaszok, arra a koffein rá tud erősíteni, ám egy egészséges embernek nem árt a kávé éhgyomorra sem – szögezi le a szakember.
Egy másik tévhit, hogy a kávé magas vérnyomást okoz. Aki hipertóniával küzd, annak nem a kávé elhagyása lenne az első dolog, amit dietetikusként javasolnék, hanem sokkal inkább a sófogyasztás csökkentését, a mozgást, a zöldség, a gyümölcs és a hüvelyesek, valamint az olajos magvak fogyasztását
– ismerteti a dietetikus. De hozzáteszi, hogy itt a mérsékelt kávéfogyasztásról van szó (1-2 csésze naponta), és ez egy általános jótanács, amitől mindig vannak eltérő, egyedi esetek, és a koffein metabolizmusa is nagy egyéni eltéréseket mutat.
Ha valaki nagyobb mennyiségben, vagyis 4 csészénél több kávét iszik naponta és magas LDL koleszterinszintet állapítottak meg nála, akkor az étrendi tényezők között a kávé is mérlegelendő terület lehet. A feketében ugyanis szűretlen verzióban – pl. török kávé, french press, kotyogós, presszó – megtalálhatóak olyan növényi vegyületek (cafestol, kahweol), melyek emelhetik az LDL-koleszterinszintet, azáltal, hogy csökkentik a zsír anyagcserében fontos szerepet játszó epesav termelődését. Ám mértékletes kávéfogyasztásnál ettől valószínűleg nem kell tartani – teszi hozzá Szabó Adrienn.
A dietetikus kiemeli: a filteren átszűrt kávék (pl. V60, Batch brew, Aeropress stb.) esetén ezeknek, az egyébként bizonyos tényezők szempontjából kifejezetten előnyös vegyületnek a mennyisége sokkal kevesebb, tehát a sok kávét fogyasztók inkább ezt a fajtát válasszák – tanácsolja a szakember.
Hozzáteszi, hogy a kávé pörkölésének erőssége is fontos tényező. „Amikor a kávét pörkölik, a hő hatására reakcióba lép egymással a kávéban található fehérje és szénhidrát, ez a szín- és ízváltozással járó folyamat az úgynevezett Maillard-reakció. Ettől lesz a világoszöld kávészem fokozatosan egyre barnább, és ugyanez történik a pirítós készítése során is. E reakció terméke a melanoidin is, mely egy jótékony hatású antioxidáns. Azonban minél sötétebbre pörkölik a kávébabot (nagyobb hőmérsékleten és hosszabb ideig) annál inkább már egészségkárosító, karcinogén vegyületek keletkeznek, és a kávé egészségvédő hatása is csökken. Tehát dietetikai szempontból részesítsük előnyben a világos pörkölésű kávét” – tanácsolja.
Kevesen tudják, hogy az instant kávé nem más, mint a főzött fekete kávé, legtöbbször liofilizálva, vagyis fagyasztva szárítva. A folyamat során fokozatosan hűtik le a folyadék hőmérsékletét, és elvonják belőle a nedvességet, tehát amikor az instant kávét vízben feloldjuk, az ugyanúgy koffeint tartalmaz, jóllehet az íze kicsit gyengébb, és valamelyest az antioxidáns tartalma is alacsonyabb, mint a frissen főtt feketének.
A kávé vízhajtó hatásával legtöbb fogyasztó tisztában van: ez elsősorban akkor érvényesül, amikor valaki sok kávét iszik. Arra is érdemes figyelni, hogy mivel a koffein vízben oldódó vegyület, ha több vízzel hosszúkávénak főzzük, akkor abban több lesz a koffein, így a vízhajtó hatás is jobban érvényesül. Érdemes tehát a kávé után vizet is inni. A kávézókban a fekete mellé felszolgált kis pohár szóda viszont nem a folyadékpótlást szolgálja. Ha ezt a kávé előtt isszuk meg, mintegy öblítés gyanánt, tisztábban érezhetjük a kávénk aromáját – árulja el a szakember.
A kávé egészségvédő hatása természetesen tisztán, cukor és tej nélkül fogyasztva érvényesül leginkább. Ilyenkor még fogszuvasodás gátló hatása is van egy olyan hatóanyaga révén, ami megakadályozza a baktériumok (Streptococcus mutans) foghoz tapadását.
Szabó Adrienn emellett még egy fontos szempontra felhívja a figyelmet: kalóriabevitel szempontjából is jobb tisztán fogyasztani a kávét. Ha ugyanis sok tejjel, növényi itallal és cukorral isszuk, akkor vegyük figyelembe, hogy akár egy felnőtt uzsonnájával egyenértékű kalóriát is bevihetünk egyetlen bögre tejeskávéval.
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem, borítókép (illusztráció): iStock.com/iWichy
Források:
Han, M., Oh, Y., & Myung, S. K. (2022). Coffee Intake and Risk of Hypertension: A Meta-Analysis of Cohort Studies. Journal of Korean medical science, 37(45), e332. https://doi.org/10.3346/jkms.2022.37.e332
Ren, Y., Wang, C., Xu, J., & Wang, S. (2019). Cafestol and Kahweol: A Review on Their Bioactivities and Pharmacological Properties. International journal of molecular sciences, 20(17), 4238. https://doi.org/10.3390/ijms20174238
Mendoza, M. F., Sulague, R. M., Posas-Mendoza, T., & Lavie, C. J. (2023). Impact of Coffee Consumption on Cardiovascular Health. Ochsner journal, 23(2), 152–158. https://doi.org/10.31486/toj.22.0073
Godavarthy, D., Naik, R., Gali, P. K., Ahmed Mujib, B. R., & Baddam, V. R. R. (2020). Can coffee combat caries? An in vitro study. Journal of oral and maxillofacial pathology : JOMFP, 24(1), 64–67. https://doi.org/10.4103/jomfp.JOMFP_172_19