A Kísérleti Műtő története

A kezdetek

Ismeretes, az Egészségügyi Minisztérium 1951-ben határozta el tájanatómiai és műtéttani intézetek létrehozását az orvosi egyetemen. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvoskari Tanácsának 1951. decemberi ülésén jelentette be a kar dékánja az intézet megalapítását. A dékán tájékoztatta a Kari Tanácsot arról, hogy az egészségügyi miniszter 1951.december 1-jei hatállyal a tanszék megszervezésével és ideiglenes vezetésével dr. Bornemissza György minisztériumi főelőadót bízta meg, aki egyébként sebész főorvos volt és az I. Sz. Sebészeti Klinikáról került a minisztériumba. Az intézetek feladata az orvostanhallgatók sebészeti gyakorlati képzése volt két féléves klinikai előadásokon és tájanatómiai gyakorlatokon. A szegedi intézet vezetője Petri Gábor volt, a debrecenié Bornemissza György, a pécsié Karlinger Tihamér.

Budapesten az intézet az 1951/1952-es tanév második félévében kezdte meg működését. A tanszék az Anatómiai Intézetben nyert elhelyezést a dékán szerint „ideiglenes jelleggel”, azonban megszűnéséig mindvégig ott működött, meglehetősen szűkös és mostoha körülmények között. 1952. januárjában meghirdetik a pályázatot a Tájanatómiai és Műtéttani Intézet tanszékvezetői állására. A pályázat eredményeként az Általános Orvoskari Tanács 1952. március 26-ai ülésén dr. Nagy Dénes kinevezését támogatta huszonnyolc igen és öt nem szavazat mellett. „Isten malmai” akkor is lassan őröltek, mert az Általános Orvoskar dékánja pontosan egy évre rá, 1953. március 11-ei tanácsülésén tájékoztatja a kart, hogy az egészségügyi minisztert, dr. Nagy Dénest tanszékvezető, egyetemi docenssé nevezte ki a Tájanatómiai Műtéttani Intézet élére. Nagy Dénes docens korábban a Szent Rókus Kórházban dolgozott sebészként fél évet, majd az Anatómiai Intézetben Kiss Ferencz professzor adjunktusa lett. Dr. Nagy Dénes kinevezésével egyidőben dr. Bornemissza György docens a Debreceni Orvostudományi Egyetem Tájanatómiai és Műtéttani Intézetének élére nyert kinevezést.

Még 1953-ban az intézet nevét Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézetre változtatták, dr. Nagy Dénest egyetemi tanárrá nevezik ki, miután röntgen-anatómiai atlaszáért Kossuth-díjat kapott. Rajta kívül ekkor az intézetben tizenkét orvos dolgozott. A budapesti intézet megalakulását követően – és lényegében megszűnéséig- döntő módon oktatási feladatokat látott el. Ennek keretében negyedéves általános orvostanhallgatókat oktatott két féléves tárgyként és fogorvostanhallgatókat egy féléves tárgyként heti kettő óra tantermi előadással és heti két óra tantermi gyakorlattal. A gyakorlatokon a hallgatók heti rendszerességgel állat és tetem műtéteket végeztek önállóan, a gyakorlatvezetők irányításával.

Az Anatómiai Intézet első emeletén működő Intézetben egy állatműtő volt csupán erre a célra két asztallal, ahol a gyakorlatok napi rendszerességgel folytak. A tárgy oktatását szigorlat zárta. Az oktatás mellett az intézet- munkatársai részére- klinikai gyakorlati továbbképzésre fektette a fő hangsúlyt. A Baross utcai, akkor II. Sz. Sebészeti Klinika és Műtéttani Intézet között létrejött megállapodás szerint az intézet húsz ágyas részleget kapott a klinikán belül, ahol az intézet orvosai látták el az osztályos orvosi feladatokat a klinika egyik adjunktusának irányítása alatt. Teljes jogú tagként vettek részt a klinika munkájában, műtétekben asszisztáltak és önállóan végeztek műtéteket. Az intézet orvosai megfelelő beosztás szerint forgószínpad-szerűen vettek részt ebben a tevékenységben. Ez a rendszer hat-hét éven keresztül működött, majd személyi okok miatt a 60-as évek elején megszűnt. Részint a lehetőség (igen szűkös elhelyezés, igen rossz felszereltség), részint azonban megfelelő aktivitás hiányában az intézetben önálló tudományos tevékenység, kísérletes munka nem folyt. Ezt részben az azonos épületben működő Anatómiai Intézettel és a Szövettani és Fejlődéstani Intézettel közösen végzett egyéni tudományos kapcsolat és közös munka, részben a rendszeres tudományos referáló ülések pótolták.

Sajnálatos módon dr. Nagy Dénes professzor személyes problémái miatt 1964. novemberében elhagyta az országot. Ez idő tájt egyetemünkön, elsősorban az általános orvoskaron belül erősen megoszlottak a véleménynek az intézet létjogosultságával kapcsolatban. Kedvezőtlenül hatottak a megítélés és döntés szempontjából az önálló kísérletes és tudományos munka említett hiánya, a betegellátó tevékenység megszűnése és az azonos épületben levő intézetek szűkös elhelyezkedése. Ezért az egyetemen belül az intézet megszűnésének koncepciója került elfogadásra.

Megegyezés született dr. Törő Imre a Szövettani és Fejlődéstani Intézet professzora és dr. Rubányi Pál az I. Sz. Sebészeti Klinika professzora között, hogy a Műtéttani Intézet oktató feladatai közül az anatómiai oktatást a Törő professzor által vezetett intézet, a műtéttan oktatását az I. Sz. Sebészeti Klinika veszi át. Ennek megfelelően az egyetemi tanács határozatával a Műtéttani Intézetet 1966. június 30-ával megszüntették. Az Intézetben dogozók részben az Anatómiai Intézetben (Somogyi Barnabás dr., Kausz Mária dr., Juhász Ágnes dr.) mások a Baross utcai Sebészeti Klinikán (Molnár Károly dr.), illetve az intézet jelentős részét kitevő, fiatalabb generáció az I. sz. Sebészeti Klinikán folytatta a munkáját klinikai vonalon, sebészként (Faller József dr., Kiszti Nóra dr., Szita Mihály dr., Sulyok Balázs dr.,) vagy anaesthesiológusként (Pásztor Mária dr.).

A klinikai kutatómunka elősegítésére ezt követően az egyetem létrehozta a külső klinikai telepen a Klinikai Kutató Laboratóriumot Kovách Arisztid professzor vezetésével. Ez az intézet magas szintű tudományos tevékenységet indított el, elsősorban élettani jelleggel. Az intézet később az egyetem II. Sz. Élettani Intézetévé vált. Nagyon sok klinikus számára nyújtott kutatási lehetőséget és segítséget disszertációjának elkészítéséhez. A műtéttani oktatás azonban teljesen elveszett.

A Klinikán működő Kísérleti Műtő – korábban állatműtő névre hallgató, nem önálló szervezeti egység – az 1960-as évek végétől a ’80-as évek végéig számos, jelenleg vezető beosztású egyetemi oktatósebésznek és aneszteziológus orvosnak szolgált laboratóriumi műhelyként tudományos fokozatuk megszerzéséhez. Itt a hely szűkös volta miatt -szemben a Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézettel– oktatás nem, csak kutató munka folyt.

A Kísérleti Műtő, akárcsak ma, három helyiségből: egy állattartó, egy előkészítő és egy műtő helységből állt. A Klinika ezen laborjában született disszertációk, kandidátusi és nagydoktori értekezések a magyar sebésztársadalom mai nagyjainak munkáját segítették előmozdítani és teret engedetek az alkalmazott kutatások ezen speciális formájának, a kísérletes sebészetnek a kibontakozásához. A klinikán folyó állatkísérletek kifejezetten sebészi jellegűek voltak, főként kutyákon és nyulakon. A hatvanas évek során itt került sor többek között Kovács András plasztikai sebész nyulakon végzett orr-, és fülplasztikai kísérleteire. Innen származnak a klinikai „városi legendák” a lyukasztott fülű, véletlenül elszabadult nyulakról és kutyákról, melyekért egy éjszaka „hajtóvadászat” indult a külső klinikai tömb kertjében.

A hetvenes évek elején vált időszerűvé a transzplantáció kérdése, elsősorban kísérleti szinten. Az I. sz. Sebészeti Klinika, azon belül Szécsény Professzor minisztériumi megbízást kapott, hogy transzplantációs kutatásokat végezzen. Az akkor még adjunktusként, később docensként, majd Szegeden professzorként működő Karácsonyi Sándor doktor nevével kezdődtek a vese-, és májtraszplantációs kísérletek, melyek egy része a szervprezervációt célozta meg. Karácsony Sándor 1974-ben védte meg disszertációját az anhepatikus fázis fiziológiájából, majd 1976-ban “Átültetésre előkészített máj konzerválásával nyert tapasztalataink” címmel Faller József Professzor készítette el kandidátusi értekezését. 1976-ban Prof. Kupcsulik Péter „Az ischaemia hatása a májra. A májkárosodás megelőzésének lehetőségei” munkájával egészítette ki a sort a májátültetéssel kapcsolatos kísérletekben. Ezzel közel egy időben (1975) született meg Flautner Lajos Professzor Úr „Kísérletes pancreas-transplantatio egyes kérdései” című értékezése is, mely kivitelezésében nagy segítséget nyújtott Tihanyi Tibor Professzor Úr és Boch György Doktor.

A transzplantációs kísérletekkel egy időben egyre több téma, kandidátusi ösztöndíj és tudományos fokozat látott napvilágot. Az akkor aspiránsnak (ma Ph.D. hallgatónak) nevezett kutatók között szerepelt többek közt Herceg Béla Dr. (később a Róbert Károly Úti Kórház sebész főorvosa), aki az ileus kórtanával és ennek sebészeti következményeivel fogalakozott. Nevéhez egy-egy szellemes történet kötődik. Az Állatműtőben sebésztechnikai kérdések megoldására és megvalósítására volt lehetőség és igény. Míg a kísérlet sebészi, technikai része az Állatműtőben folyt, addig a pontosabb műszeres, laboratóriumi munkákhoz Kovács Arisztid Professzor Úr vezette Klinikai Kísérleti Kutató Laboratórium és Stekker Károly Dr. vezette klinikai laboratórium nyújtott segítséget. Az ilyen típusú kollaborációk napjainkban is nagymértékben segítik a Kísérleti Műtő életét. Ebben az időben az állatműtő napi rendszerességgel, programszerűen működött. Ebben a mindenki által csak „kutyás Lacinak” nevezett Szegő László nyújtott segítséget – Ő volt felelős az állatok gondozásáért. Ez idő tájt rendszeres tudományos diákköri kutatók (Kokas Péter, Ungár László, Simon Gábor…) csatlakoztak az Állatműtő életéhez.

A hetvenes évek második felét és a nyolcvanas évek elejét az acut pancreatitissel kapcsolatos kísérletek uralták, melyekben Popik Ervin Dr. volt az élen, akinek kutyái alkalmanként megették a plasztikázott fülű nyulakat. Tamási Sándor bordatörések fémlemezes rögzítését tanulmányozta nyulakon, mely több technikai nehézségre is rávilágított a témában. A fenti kutatásokkal közel egyidőben Alánt Oszkár Dr. és Pulay István Dr. klinikánk Klinikofarmakológiai laboratóriumában a pipecuronium bromide-dal folytatott kutyakísérleteivel az aneszteziológia területén ért el jelentős kutatási eredményeket.

Alánt Oszkár Dr. vezetésével folyt továbbá a transzplantációs időszak egyik égető kérdésének megválaszolása, úm: pancreas béta sejt izoláció, encapsuláció. Ennek alapján született meg Horányi János Dr. „Bioarteficiális pancreas és egyéb endocrin szövetek kísérletes és klinikai transzplantációja” című disszertációja 1987-ben.

A gasztroenterológia további izgalmas, a nyolcvanas évek aktuális kérdéskörével, a fekélysebészettel kapcsolatban Dr. Forgács Andrásnak „Nyomás és pH változások in vivo mérése és diagnosztikus értéke a tápcsatorna felső szakaszán„ című 1987-es értekezése tartalmaz sok kísérletes elemet. Forgács András Dr. 1978-tól a 2001-ig volt megbízott vezetője a Kísérleti Műtőnek, mely során a műtő eszközparkja bővült, mikrosebészeti technikák, műszerek, mikroszkópok kerültek beszerzésre.

A kilencvenes évek elejéig tartó aktív kutatások mellett (Dr. Farkas András: Az umbilicalis kanülálás diagnosztikus és terápiás lehetőségei. 1980; Dr. Kokas Péter: K-vitamin függő és a XI, XII alvadási faktor aktivitási szintjének változásai izoláltan perfundált ép és kórós patkánymájban. 1986; Prof. Bodoky György és Dr. Harsányi László: A mesterséges táplálás új lehetőségeinek kísérletes és klinikai vizsgálata. 1991) egyre nagyobb igény mutatkozott az oktatás, a műtéttani képzés iránt. Tihanyi Tibor Professzor vezetésével, az Ethicon támogatása mellett, az akkoriban újszerűnek minősülő laparoscopos oktatás bevezetése jelentett új feladatot a Klinika számára. Sebészek számára követelményként előírt, sertéseken végezett laparoscopos cholecystectomia igen nagy érdeklődést váltott ki szakmai körökben, több száz sebész részesült laparoscopos képzésben pár év alatt. Ugyanilyen lendülettel folyt a háziorvosok, családorvosok sebészeti műtéttani alapképzése is, mely jelenleg „Családorvos sebészete” címmel választható tárgyként van jelen a graduális oktatásban.

A közelmúlttól napjainkig

Az 1990-es években a megváltozott finanszírozási rendszer miatt, a programszerűen működő Kísérleti Műtő munkája lelassult, megállt. 1997-ben Szijártó Attila és Hahn Oszkár, akkor negyedéves orvostanhallgatók egyetemi tanulmányaik mellett kapcsolódtak be a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján folyó sebészeti képzésbe. Témavezetőjükkel – Kupcsulik Péter Professzor Úrral – együtt célul tűzték ki az állatkísérletek ismételt megszervezésesét, sebészeti klinikai kérdések kísérletes körülmények között felállított modelleken való tanulmányozását.

Az akkor már igen rossz állapotban lévő alagsori helyiség szűkös anyagi forrásokból és önerőből felújításra került, újra használhatóvá vált. A 1990-es évek végére a máj microcirculatiojának és ischaemiás károsodásának témakörében korán önálló kutatási terv készült. Az így életre keltett műtői tevékenység gasztroenterológiai, onkológiai kutatásokat vett célba, kollaborációk keretében gasztroenterológiai profilú sebészeti vizsgálatoknak széles körben adott és ad ma is teret.

Hosszú idő után újra, 2007-ben Ph.D. fokozat született „Az ischaemiás tolerancia növelésének lehetőségei a májsebészetben. – Dr. Szijártó Attila” címmel Prof. Schaff Zsuzsa (II. sz. Patológiai Intézet) és Prof. Kupcsulik Péter témavezetésével. Ezt követően Szijártó Attila Dr. vezetésével a klinikán folyó kísérletes sebészeti tevékenységek újra elindultak. Ebben a munkacsoportban dolgozó 60-70 TDK hallgató számos elsődíjas rektori pályamunkát, szakdolgozatot készített kísérletes munkából. Mind a Semmelweis Egyetem TDK Konferenciáján, mind az országos TDK konferencián való részvételünk kimagasló volt az elmúlt években.

A fentiek csak egy szoros munkaközösségben és kollaborációban voltak elérhetőek. 2008/2009-es tanévben, a Kísérleti Műtő lelkes tagjainak kezdeményezésére a kísérletes munka mellett oktatási céllal elindítottuk a Mindentudás Egyeteme analógiájára a Mit Sem Sejtés Egyetem előadás sorozatot (MISSE). A kéthetente klinikánk könyvtárában megrendezett kötetlen üléseken csatlakozva a kutatási témákhoz, egy-egy elméleti és klinikai referálót tartottunk – és tartunk jelenleg is – egy témából kb. kétszer 25 perc hosszúságban. A komoly felkészülést igénylő előadások nagy tetszést váltottak ki. Főként olyan témák kerülnek terítékre, melyek a curriculumban komplett módon nem, csupán a különböző diszciplínákban elszórtan, érintőlegesen szerepelnek.

A fenti kezdeményezés folytatásaként a 2009/2010-es tanévtől a Sebészet határterületei – Gondolkodó sebészet címmel nyilvános előadások keretében graduális és posztgraduális képzési programot indítottunk. A műhelynek a posztgraduális képzésben is jelentős szerepe van: 2008-tól a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolája két témát fogadott be vezetésemmel, úm.: Klinikai orvostudományok Tudományági Doktori Iskola – Gasztroenterológia – “Mikrocirkulációs és molekuláris változások vizsgálata sebészeti megbetegedésekben”, illetve Klinikai orvostudományok Tudományági Doktori Iskola – Klinikai és kísérletes angiológiai kutatások – Kísérletes érsebészet – klinikai alkalmazások. Ennek kapcsán a Kísérleti Műtőben 10 PhD hallgató végzett. Jelenleg Dr. Daradics Noémi (fokozatszerző) és Dr. Lévay Klára (PhD hallgató) végzi állatkísérletes kutatómunkáját laborunkban.

Galéria (2000-től napjainkig)