Soha ne legyen eseménytelenebb egy-egy nap, mint a mai, amikor reggel a Pulmonológiai Klinika 80 éves fennállását, délután pedig az egyetemi levéltár fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepeljük – mondta köszöntőjében dr. Pavlik Lívia, a Semmelweis Egyetem kancellárja, a Központi Levéltár új épületének átadásakor.
A Szent Rókus Klinikai Tömbigazgatóság udvarán a mintegy 290 millió forintos állami támogatással felújított épületben a következő évekre is biztosított lesz az egyetem elmúlt 253 évéből őrzött, és a digitalizáció ellenére még jócskán képződő iratanyagok őrzése. Szavai szerint amellett, hogy nagy adomány a gyönyörű ingatlanportfólió, egyúttal komoly kihívást is jelent az egyetem mintegy 400 ezer négyzetméternyi saját tulajdonú ingatlanállományának kezelése és megújítása a betegellátás biztosítása mellett. A felújítás kapcsán méltatta a zökkenőmentes, gyors és határidőre elkészülő beruházást, megemlítve, hogy könnyebbséget jelentett, hogy a Rókus tömbben addig is átmeneti otthont kapott a levéltár.
Harminc év egy gyűjtemény életében nem nagy idő, egy egyetemi levéltár esetében azonban már viszonylag jelentős időtartam, különösen azt figyelembe véve, hogy talán ha négy, a Semmelweis Egyeteménél idősebb egyetemi levéltár működik az országban. Az pedig külön öröm, hogy az évfordulóra meg is nyithatta kapuit az új épületben, úgy, hogy miután kormányhatározat biztosította a szükséges forrást, 2021. májusában indult az építkezés, és december 14-én megvolt a műszaki átadás is. Mindezt annak ellenére, hogy az építőiparban a szocialista hiánygazdaság óta nem látott alapanyag-hiányokkal is meg kellett küzdeni”
– mondta dr. Molnár László, a levéltár igazgatója az átadón. Köszönetét fejezte ki a Navaran Építész-Tervező Iroda Kft. mellett a lebonyolításért felelős Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési non-profit Zrt. szakembereinek is, külön kiemelve, hogy nagyban megkönnyítette a munkát, hogy a kezdettől bevonták a levéltár dolgozóit is a tervezésbe.
A Szent Rókus Klinikai Tömbigazgatóság udvarán álló régi épület födémét a kivitelezést végző BAU-TRADE Építőipari Tervező, Kivitelező és Kereskedelmi Kft először visszabontotta, majd a pincehelyiségek plafonját szigetelték a gyűjtemény nedvesedéstől való megóvása érdekében. A XVIII. században ezen a környéken kisebb tó állt, és bár a környéket a város fejlődése során lecsapolták, a talajvíz mozgása megmaradt, a felszivárgó nedvesség ellen pedig védeni kell a gyűjteményt – hívta fel a figyelmet dr. Molnár László. Ezt követte az új szerkezeti elemek kialakítása, a közfalak áthelyezése, és a termek elrendezése, illetve a belső szerelési munkálatok.
A műszaki átadást követően szakszerűen berendezték és elhelyezték az új, klimatizált termekben az egyetem 1700-as évekre visszamenő iratanyagát – például az egyes tanévekben végzett orvosok és szülésznők tételes jegyzéke, az egykori orvoskar tanácsüléseinek jegyzőkönyvei, boncolási jegyzőkönyvek stb. –, külön termet kapott a muzeális tárgyak gyűjteménye, ahogyan a hagyatékiratoké is. Utóbbiak közül kiemelkedő jelentőségű Szentágothai János, az Anatómai Intézet egykori vezetőjének teljes iratanyaga, beleértve a külföldi lapokkal, tudományos testületekkel folytatott levelezését, de tudományos cikkek kéziratait, előadások szövegét is őrzi a levéltár, ahogyan például ifjabb Bókay János irathagyatéka mellett a névadó Semmelweis Ignác néhány saját iratát is. Utóbbihoz tartozik például két gyermekkori levelének fotómásolata, valamint a tudós Akadémiának írott levelének másolata is a gyermekágyi láz kórokozójának felfedezéséről.
A levéltár valójában egy közösség emlékezetét, identitásának alapját őrzi, ez a külső winchester, ha úgy tetszik, csak jó esetben időtállóbb hordozókon őrzi az információt”
– fogalmazott dr. Molnár László. Példaként említette, hogy a legrégebbi még fennmaradt, Magyarországon 1775-ben kiadott egyetemi képesítő oklevelet, amelyet a Semmelweis jogelődje, a Nagyszombati Egyetem állított ki, ugyancsak egy levéltár őrzi, méghozzá a pozsonyi. Viszont a Semmelweis Egyetem birtokában is van egy eredeti példány egy 1 évvel később kiállított sebészmesteri oklevélből.
Mindez a gondos iratőrzésnek köszönhető, azoknak az ismert és névtelen hősöknek, akik a magyar történelem viharai közt is gondot fordítottak arra, hogy az egyetem története nyomon követhető legyen. Név szerint Dunai Jenőt említette az igazgató, aki a két világháború között végül már orvoskari dékáni hivatalvezetőként gondoskodott nemcsak a szakszerű iratkezelésről, de arról is, hogy a második világháború alatt a bombázások kezdetekor a pincébe menekítsék e dokumentumokat.
A levéltár tárgyi emlékei között őrzik – az első kari pecsétnyomót, amelyet a sebész-, gyógyszerész és bábaoklevelek kiállításához használtak, sok száz fotó, emlékérme, vagy épp Hőgyes Endre fecskendője mellett – azt a bőröndöt is, amelyben egy ismeretlen egyetemi dolgozó 1944-ben, a szovjet ostromzár bezárulta előtt Dunapatajra, egy számára ismerős családhoz menekített számos értékes iratot a XVIII. századtól egész 1941-ig bezárólag. Nem tudjuk, ki volt ő, de már nem ment vissza a bőröndért, amely végül 1999-ben került vissza az egyetemhez – idézte fel dr. Molnár László.
Az átadón az igazgató köszönetet mondott a jelenlegi mellett két korábbi rektornak is a gyűjtemény gondozásának folyamatos támogatásáért: annak idején dr. Szögi László szorgalmazására döntöttek az addig irattárakban őrzött dokumentumvagyon rendezéséről, majd dr. Réthelyi Miklós határozott a levéltár létrehozásáról, dr. Sótonyi Péter pedig orvostörténeti és egyetemtörténeti érdeklődése miatt is elkötelezett patrónusa volt az intézménynek. A kari irattár, történeti irattár 146 iratfolyóméternyi gyűjteményének rendezését követően dr. Szögi László jelentette meg az első repertóriumot az egyetemi levéltárban őrzött emlékekről 1982-ben. Ezt számítják a levéltár törzsanyagának. Mára a gyűjtemény nagysága meghaladja a 700 iratfolyómétert – jegyezte meg az igazgató, aki mintegy 15 évig egyedül gondozta a levéltárat, és csak később bővült négyre a dolgozók létszáma.
A következő évek legfontosabb feladata, hogy az elmúlt évek helyszűke miatt át nem vett iratanyagát bekérjük az egyes karoktól és klinikáktól, majd szakszerű feldolgozást, katalogizálást követően megőrizzük az utókornak – mondta el honlapunknak dr. Molnár László. A levéltárnak ugyanis 15 évi irattározás után kötelezően át kell vennie a gyűjtőkörből származó dokumentumokat.
Potenciálisan további 500-600 iratfolyóméternyi dokumentumnak van még hely a most kialakított termekben, ez a mostani digitalizációs folyamatokat is figyelembe véve számításaim szerint 10-15 év alatt telhet be”
– tette hozzá az igazgató. A levéltár idei költségvetése fedezi két terem teljes mobilállványozását, ahova az elmaradt átvételek kerülhetnek. Emellett jelenleg is dolgoznak a nemrég központi költségvetési támogatásból az Arcanummal közösen megvalósított Hungaricana projekt keretében azon, hogy a digitálisan közkinccsé tett 1896-1970 közötti egyetemi döntéshozói jegyzőkönyvek kereshetővé váljanak, és elkészüljenek a későbbi történeti kutatásokat segítő napirendi jegyzékek. A közgyűjteményi digitalizálási programban az egyetemi könyvtár is részt vett, számos klasszikus orvosi könyvet digitalizáltak.
A legtöbbször intézménytörténeti és családtörténeti kutatásokhoz veszik igénybe az egyetemi levéltár szolgáltatásait, illetve akkor, amikor valamelyik intézménynek, képzésnek, jeles eseménynek évfordulója van. Legutóbb az International 40 eseménysorozat kapcsán keresték elő a régi dokumentumokat – ezzel kapcsolatban az igazgató megjegyzete: német nyelvű képzések indítására korábban már többször volt példa, hiszen az 1830-as években külön volt német és magyar tannyelvű sebészmesteri és gyógyszerész képzés is, de az 1950-es évek végén is volt NDK-s diákok számára indított képzés. Magánszemélyek részéről pedig a legjelentősebb érdeklődés a családtörténet iránt mutatkozik: számos megkeresés érkezik akár külföldről is egykori orvos felmenők után érdeklődve – tette hozzá dr. Molnár László.
A gyűjtemény további bővülését elsősorban a személyi hagyatékok biztosíthatják majd. Az igazgató szerint akadnak professzorok, akik már életükben elkezdték a szakmai hagyatékuk rendezését, és időről-időre érkezik tőlük újabb iratanyag. További, két-három éves időtávon a terveik között szerepel a levéltárban őrzött tárgyi emlékekből – amelyeket a 250. évfordulóra az Orvostörténeti Múzeumban rendezett kiállításon is láthattak az érdeklődők – egy állandó egyetemtörténeti kiállítás szervezése az épület egyik egyelőre még üres termében.
Galéria
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem