„Nagyon jó érzés világbajnoknak lenni. Ugyanolyan emberek maradtunk, nem változott semmi, és mégis: kicsit hihetetlen, hogy valakinek akár a példaképei lehetünk” – mondta el a bemutatkozásnál honlapunknak Spiesz Anna (ÁOK), aki általános iskolás kora óta vív, jár versenyekre, és az első világbajnokságán világbajnoki címet is szerzett. Csapattársa, Katona Renáta (ETK), akinek ez már a második világbajnoki győzelme, hozzátette: „Nagy felelősség, de örülünk a ránk irányuló figyelemnek.”
Élsportolóként egyéni tanrendben végezheti általános orvosi tanulmányait Anna, aki így is kötődik a most harmadéves csoporttársaihoz, velük is teljesít az idei évben közös tárgyat, és még van a másodévről is órája: „Emiatt inkább ’másod plusz’ évesnek nevezném magam, de folyamatosan haladok ebben is” – vetette közbe, míg Renáta dietetikus szakirányon harmadéves, már másoddiplomásként, levelező tagozaton veszi az akadályokat.
„Hétévesen kezdtem a vívást, szakkör keretében, ahol szinte csak játék volt egy kis alapozó lábmunka mellett. Kilenc-tízévesen hívtak el a vívóterembe, ahol már komolyabb munka folyt, eleinte hiányzott a játék része, de aztán megtetszett” – kezdte Anna a sportolói hátterének bemutatását. Renáta 8 éves volt, amikor nagyapja biztatására kipróbálta a vívást. „Elsőre fiús sportnak tűnt, nem is nagyon tudtam, hogy mi az a vívás, de amikor lementem a terembe, az szerelem volt első látásra” – mesélte. „Evidens volt nálunk, hogy mindenki mozog, meg hogy minél többet sportoljunk, találjuk meg azt, amit nagyon szeretünk, és legalább fél vagy egy évig csináljuk, hogy lássuk, miből áll össze, így kezdtem a kardvívást is” – tette hozzá Renáta. A rendszeres sport mindegyikük családjában jelen volt, beszélgetés közben kiderült egy közös pont is: mindkettőjük édesapja vízilabdázott.
„A vívás egy olyan sportág, amelyik mellett lehet tanulni. Amikor volt egy témazáró az iskolában, vagy egy vizsga, számonkérés, akkor az edzők mindig rugalmasan tudták kezelni” – mondta Anna. „A vívás szerintem is tanulócentrikus, és eléggé értelmiségi a közeg is, innen, úgy tudom, tényleg sok orvos, állatorvos, ügyvéd került már ki” – fűzte hozzá Renáta.
Anna egészségügyi pálya iránti elhivatottsága gyermekkorára vezethető vissza; mindkét nagyszülője falun volt gyermek-, illetve felnőtt körzeti orvos, gyerekkorában náluk töltötte a nyarakat. „Volt egy kedves asszisztens ott, akinek segíthettem apró dolgokban, ez annyira megfogott, hogy már kiskoromban is orvos akartam lenni” – mesélte. A versenysport miatt már régóta dolgoznak együtt dietetikussal, Renátának így tetszett meg a dietetika területe: „Az átlagosnál is jobban oda kell figyelnünk a táplálkozásra élsportolóként, kiemelten fontos része a kondíciónknak, sokat tesz hozzá a teljesítményünkhöz. Illetve az egészségügyi érdeklődésemben szerepet játszhatott, hogy édesanyám ápolónő” – tette hozzá.
Számos versennyel a háta mögött az első válogatottságát tartja a legemlékezetesebb sportélményének és fordulópontnak Renáta, amikor 15 évesen kadet korosztályban kiemelkedően játszott. „Amikor megkaptam az első válogatott melegítőmet, és világversenyen helyezést értem el, akkor kezdtem azt gondolni, hogy ebből még bármi is lehet…” Anna a kadet utáni junior éveit említi hasonló fordulópontnak: „Elsőévesként talán a második versenyemen lettem dobogós, onnantól jöttek az eredmények, és akkor már körvonalazódott bennem, ha utánpótlásban sikeres vagyok, akár felnőtt korosztályban is indulhatnék majd. Nagyjából 19-20 évesként tényleg hatalmas élmény volt, amikor az első felnőtt évemben ezt meg is csináltam, majd világbajnokok is lettünk” – fűzi hozzá.
„Szeretem a vívásban, hogy tudhatom, van esélyem a másik ellen, de persze hinni kell magamban” – emelte ki Anna. Hajtóerő számára, hogy bizonyos értelemben nincs fizikai korlátja a sportágnak, nem a megtett távval és időeredménnyel kell versenyezni, mint sok más sportban.
Az, hogy egy versenyen hányadik vagy, hogyan vívsz, az aznapi formádon, a mentális felkészültségeden is nagyban múlik, hogy ott vagy-e nemcsak testben, hanem fejben is. Ezért olyan vívók ellen is lehet esély egy átlagos versenyen, akik mondjuk világ- vagy olimpiai bajnokok
– magyarázta a kardvívás lélektanát. Renáta hozzáfűzte: „a versenyen a taktika nagyon fontos tényező, továbbá a magyar technikának és felkészítésnek világszínvonalú hagyományai vannak” – ez is a sportág szépségét jelenti számára.
A sikerhez a napi rutin is számít, Annának például verseny előtt vannak bevett szokásai. „Előtte mindenképpen kell olvasnom legalább egy-két oldalt aktuális kedvenc regényemből, krimimből, úgyhogy este olvasok és reggel is. Volt már rá példa, hogy Reni indult volna a verseny helyszínre, én pedig kértem, hogy várjon még: két sor és jövök. Van egy kis pónim is, a képeken szokott látszani, kis kabalaállat, aki ott van mellettem.” Renáta hozzátette, a sportpszichológustól több technikát is tanultak már, amik segítik a koncentrációt a versenyek előtt. „A relaxáció, stresszkezelés nagyon hasznos, hogyha izgulunk, tudjuk, mit kell tenni, ezeket igyekszem is beépíteni a versenyzésbe.”
„Az utánpótlásban nagyjából 9 hónap a versenyszezon, a felnőtt korosztályban ez évente 11 hónapot jelent, mellette egy hónap pihenőnk van” – mondta Anna. Vannak versenyidőszakok, amikor kéthetente megyünk versenyre, külföldre, és van, hogy egyszer mondjuk Limába, egy másik héten pedig Koreába” – tette hozzá Renáta.
Galéria
A versenyeket említve az olimpia mindkettőjük életében fontos szerepet játszik. Renáta ott volt a tokiói olimpián, a COVID-pandémia időszakában, nagyon szigorú biztonsági rendszabályok mellett. „Ott lenni egy ilyen versenyen, a csúcs-csúcsokon a legjobb versenyzőkkel együtt csodálatos, igazából leírhatatlan érzés. Szóval kívánom, hogy tapasztalja meg Anna is!” – fűzte hozzá. „Nekem már kiskorom óta az álmom, hogy kijussak az olimpiára, és ott esetleg érmet szerezzek. Remélem, hogy egyszer sikerül, és nagyon jó lenne, hogyha Renivel közösen tapasztalnánk meg. Mind a ketten dolgozni fogunk ezért mint csapattársak, de páston kívül is” – tette hozzá Anna.
A hazai és nemzetközi sportéletben számos egyéniség van, akire odafigyelnek. Anna számára felejthetetlen élmény volt, amikor első edzésére belépve a Vasasban szembetalálkozott Szilágyi Áronnal (háromszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar kardvívó, a Vasas SC Vívó Szakosztályának elnöke). „Nemcsak nevén szólította Annát, de azóta sokszor együtt is zajlik vele az edzés” – jegyezte meg Renáta hozzátéve, példaként tekint saját edzőjére is, aki mindamellett, hogy vívóedző, műveli „hétköznapi” szakmákját is jogászként, megmutatva, hogy „kettős életpályára” is van lehetőség egy sportoló számára.
A tanulás kihívásai többször téma köztük: az egyetemi tananyag is előkerül a versenyekre való utazások során.
Kevés a pihenős napom. Nagyon sokat kell tanulni, fontos a jó időbeosztás, év közben is próbálok minél többet készülni, a vizsgaidőszakban pedig teljesen erre koncentrálok a vívás mellett
– emelte ki Renáta.
„Eddigi legjobb élményem az egyetemről, amikor sikerült az anatómia vizsgám! Nekem ez az idén jött össze, pont az Európa-bajnokság után. Kicsit megszenvedtem vele, mert a híre alapján tartottam tőle, úgyhogy óriási sikerélmény volt a teljesítés, és sokat köszönhetek csoporttársaimnak és tanárainknak is” – mesélte Anna. Renáta hozzáfűzi, számára élmény, hogy ide járhat, az egyetem hírneve büszkeség számára, és hálás érte, hogy a Semmelweisen tanulhatnak.
Frissítés: Az őszi szezon első világkupa versenyén október közepén az algériai Oranban szintén aranyérmet szerzett részvételükkel a női kard válogatott csapat.
Tasnádi Róbert
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
