Hatéves kora óta atletizál. Előtte kipróbálta a balettot, a korcsolyázást és az öttusázást, de gyorsan eljutott az atlétikához, a hármasugráshoz – kezdte a bemutatkozást dr. Kónya Enikő, a Helyreállító Fogászati és Endodonciai Klinika rezidense, a Ferencvárosi Torna Club sportolója. „Kilenc-tíz éve már a hármasugrás a fő versenyszámom, és főként ez határoz meg engem; ami leginkább nevelt és formált, az a sport és a sportolói közeg” – emelte ki. Hozzáteszi, hogy nagyon sokat köszönhet a sportnak. Különösen jelenlegi edzőjét, Vágóné Solti Máriát és Käfer Levente nevelőedzőt említette.
Talán a sportolói hátteremnek köszönhető, hogy könnyedebben oldom meg a problémákat és rugalmasabban kezelem a nehéz helyzeteket. Ez keretet is ad számomra, mert az életnek van egy hullámzása: ahogy a kudarcokból is fel kell tudni állni, az egyes sikereket is a helyükön kell kezelni.
Hozzátette, a sport és munka összehangolása alapvető hatással van a mindennapi életére, időbeosztására: „Heti több szakág-specifikus edzést kell végeznem, mellé pedig kiegészítő edzéseket. És fontos, hogy legalább négy olyan edzés legyen, ami a versenyszámra készít fel.”
Rezidensi szakképzése is számos feladat elé állítja. Előfordult már, hogy a reggel 8-tól délután 4-ig tartó klinikai munkaideje után este 7-től reggel 7-ig tudott átmenni a sürgősségi klinikára, hogy teljesítse a szakképzéshez kapcsolódó szakmai gyakorlatát. Emiatt az edzéseit is át kellett ütemeznie. Mindezek ellenére ebben az időszakban bronzérmes helyet szerzett hármasugrásban a 2026-os téli fedett pályás atlétikai országos bajnokságon.
Fogorvosi hivatásban
Dr. Kónya Enikő 2025 nyarán diplomázott a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán (FOK), majd szeptember 1-től dolgozik rezidensként a Helyreállító Fogászati és Endodonciai Klinikán. Munkája betegellátásból és oktatói tevékenységből áll. „Idén, a képzés második félévében volt már klinikai gyakorlatom – végzős hallgatók mellett voltam oktató, gyakorlatvezető, továbbá úgynevezett propedeutika tárgyaim vannak: amikor fantomfejeken, műanyagfogakon, bábukon gyakorolnak a hallgatók” – magyarázta. A munkája másik része a szakellátás és a rezidensképzés: rendelési időben szakspecifikus kezeléseket végez, endodontus rezidensként bonyolultabb gyökérkezelési eseteket lát el, ezzel teljesítheti egyben a képzés három évére, adott kezeléstípusra meghatározott keretszámát. Munkája fontos része a fogorvosi ügyeletek ellátása is.
„Többpróbázóként kezdtem a versenyzést és 15 éves koromban döntöttem úgy, a szüleim támogatásával, hogy a hármasugrást választom” – adott betekintést sportolói hátterébe. Ekkoriban, 2017-ben jutott el az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra is (European Youth Olimpic Festival, EYOF – az olimpiai mozgalom legjelentősebb multisport eseményei közé tartozik, kétévente rendezik a 14-18 éves korosztály számára, ötven országból 2500 sportolóval). „Ez az egyik legnagyobb versenysportolói élményeim eddig. Amikor az ember a hazáját tudja képviselni, felemelő érzés és mindig hatalmas megtiszteltetés” – fűzte hozzá.
Ezt követően többszörös válogatottként rendszeresen szerepelt nemzetközi versenyeken, de komolyabb sérülések miatt kénytelen volt több évet kihagyni a versenyzésben, és közbejött a COVID-pandémia is. „Közben felvettek a fogorvosi karra, és a tanulmányaimra fordítottam a fő figyelmet” – mesélte. A versenysporthoz 2024 legvégén tudott visszatérni, majd 2025 nyarán országos bajnoki ezüstérmet szerzett hármasugrásban. „Épp megszereztem a diplomámat, és friss fogorvosként elindultam a versenyen. Nagyszerű élmény volt az új atlétikai stadionban versenyezni. Az eredmény engem is meglepett, ráadásul Universiade-szintet is ugrottam” – emelte ki.
A hármasugrásról
„Hasonló a távolugráshoz, ugyanúgy homokba ugorjuk, viszont a nekifutást követően, amikor elérjük a deszkát, utána elszökkenünk: elugrom jobb lábbal, leérkezem a jobb lábamra, átváltok a bal lábamra, és utána érek bele a homokba. Ez egy meglehetősen összetett mozgássor” – mutatta be a versenyszámát. „Az alkatom, a fizikális adottságaim jók hozzá, és előnyös, ha valaki magas, de robbanékonyságot, ügyességet, kitartást is igényel. Nekem a szökdelés mindig is jól ment, de azon múlik az adott napi teljesítményem, hogy sebességben hol tartok a felkészülésben, mert inkább nagyokat lépő, lassabban nekifutós típus vagyok. De ha egy gyorsabb sebességet sikerül elérni, akkor már nagy baj nincsen” – összegezte.
„Mindenkinek megvan, hogy mitől tud feltöltődni egy-egy fárasztó nap után: én a sportból merítek energiát. Ahelyett, hogy amikor hazamegyek, sorozatot néznék vagy Tiktokoznék, lemegyek inkább az egyesületbe, ahol a sporttársakkal őszintén tudok beszélgetni. Erre szánom ezt a napi két órát, egy olyan közegre, amit nagyon szeretek. Azt gondolom, ez a hangulatomra, az egészségemre is jó hatással van” – húzta alá.
Édesapja általános orvosként végzett Debrecenben, bátyja gyógyszerész, édesanyja gyógytornász, így a családi indíttatás megvolt a pályaválasztásához. „Amikor egyetemre jelentkeztem, tudtam, hogy mindenképp szeretnék részt venni a betegellátásban, és a fogorvosi pálya állt a szívemhez legközelebb – mondta el Enikő. „Ez egy olyan hivatás, ahol úgy érzem, feszegetni kell a határaimat. Az egyetem öt éve sem volt ’hátradőlős’, és ad egy tartást, hogy sokat tettem ezért a végzettségért, és a képességeimnek megfelelő pályát választottam. Ez mindennap motivál, hogy tovább fejlődjek” – osztotta meg honlapunkkal.
A munkájával kapcsolatban hangsúlyozta: az oktatási feladatokat kifejezetten szereti, és idővel rá kellett jönnie, hogy úgy válhat hiteles oktatóvá, úgy tudja a legjobban segíteni hallgatóit, ha ő maga is szakmailag minél jobbá válik. Ehhez pedig minél inkább részt kell vennie a betegellátásban és kezelésekben.
Kezdőként eleinte nehéz volt, hogy sok mindenben nekem kell egy személyben dönteni, és egy fogorvosnak is jár a napi munkával lelki, mentális terhelés. Ebben is segít többek között a sport
– mutatott rá.
„Eljutottam oda, hogy élvezem a betegellátást, és érzem, hogy több vagyok tudásban, tapasztalatban, mint akár egy éve is” – emelte ki. A szakterületével kapcsolatban hozzátette, hogy alapvetően „tüzesebb lelki alkatnak” látja magát, ugyanakkor az endodoncia pont arról szól, hogy mikroszkóp alatt tizedmilliméteres gyökércsatornákat keresnek. „Talán az élet így is nevelni akart szerintem, és rám is fért, hogy türelmesebbé váljak” – fűzte hozzá.
A jövővel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Látom magam előtt az utat, hogy milyen életet szeretnék élni. A szüleimtől sem azt láttam, hogy ide-oda kapkodnak. Ha az embernek van egy célja – legyen az akár a sportban vagy a karrierjében – tudnia kell, hogy mi a cél, hova tart, és ezen az úton végig kell menni. Ez befektetett idő, időnként nehézséggel és fáradsággal jár, de azt tapasztaltam, hogy ez hosszú távon kifizetődő minden területen. És ha ezzel akár csak néhány embernek meg tudom mutatni, hogy érdemes kitartani, már azért is megéri küzdeni.”
Tasnádi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
