Miért nem elég a BMI az időskori elhízás megítéléséhez?
A BMI-t azaz testtömegindexet a kilogrammban mért testtömeg és a méterben mért testmagasság négyzetének hányadosa adja meg. Ez azonban nem mutatja, mennyi izommal és zsírral rendelkezünk, ezért önmagában nem elegendő az elhízással járó kockázat megítéléséhez. Dr. Pálfi Erzsébet azonos testtömegindexű emberek példáján mutatta be, hogy a normál tartományba eső érték mögött sportos testalkat, de magas testzsíraránnyal társuló izomhiány is állhat. Az előadó szerint a képet a derékkörfogat, a derék-csípő arány és a testzsírszázalék is árnyalja. A nőknél 88, a férfiaknál 102 centiméter fölötti derékkörfogat jelentősen nagyobb egészségügyi kockázatot jelez. A testösszetétel vizsgálata abban segít, hogy a zsír és az izom arányát is értékeljük. A hasonló körülmények között megismételt mérések a változások követésére is alkalmasak.
Mi az a szarkopéniás elhízás, és miért veszélyes időskorban?
Szarkopéniás elhízásról akkor beszélünk, ha a túlzott zsírfelhalmozódáshoz csökkent izomtömeg, izomerő és izomfunkció társul. Az előadó szerint ez különösen kedvezőtlen állapot, mert a krónikus betegségek kockázatát és kimenetelét is befolyásolhatja. Daganatos betegségnél vagy műtéti beavatkozás előtt ezért is fontos felismerni, hogy a magasabb testtömeg mögött milyen izomállapot húzódik meg. A felmérésben a testösszetétel vizsgálata mellett a kéz szorítóereje és a hatperces járásteszt is szerepet kaphat. Dr. Pálfi Erzsébet elmondta, hogy az izomszövet kóros zsírfelhalmozódása, a mioszteatózis megtartott izomtömeg mellett is jelen lehet. A normál BMI tehát önmagában nem zárja ki a kedvezőtlen testösszetételt.
Mit jelent az időskori elhízási paradoxon? Előnyös lehet az enyhe túlsúly?
Az időskori elhízási paradoxon azt jelenti, hogy 65 év felett az enyhén magasabb BMI kedvezőbb túléléssel járhat együtt, de ennek értékeléséhez a testösszetételt is ismerni kell. Dr. Pálfi Erzsébet a 25-27 közötti BMI-t említette, és hangsúlyozta, hogy kedvező helyzet lehet, ha a kissé vastagabb bőr alatti zsírréteghez jó izomerő és megtartott izomfunkció társul. Ezt metabolikus pufferként írta le. Az előadó onkológiai példán keresztül a nem szándékos testtömegvesztés jelentőségét is bemutatta, ugyanis az életkilátások megítélésében az elveszített testtömeg aránya is fontos.
Hogyan lehet időskorban fogyni az izomtömeg megőrzésével?
Az időskori fogyásnál az energiabevitel mérséklése mellett a megfelelő fehérjebevitel és a rendszeres izomerősítő mozgás is fontos. Dr. Pálfi Erzsébet szerint már 5-10 százalékos testtömegcsökkenés is kedvezően befolyásolhatja a vércukorszintet, a vérnyomást, a mozgásképességet és az életminőséget. Nem átmeneti fogyókúrában, hanem tartósan követhető életmódváltásban érdemes gondolkodni. A szükséglethez képest napi 500-700 kilokalóriával kevesebb energiabevitel hasznos, valamint a heti két-három alkalommal végzett izomerősítő mozgás. Jó minőségű fehérjeforrásnak számít a tojás, a tejtermékek, a sovány húsok és a halak. A súlycsökkenés mellett az izomállapot alakulását is figyelni kell, mivel a mérleg önmagában nem mutatja meg, miből fogytunk. Az izomzat megőrzésére már aktív korban, az ötvenes éveinkben is érdemes készülni, nem az izomvesztés jelentkezésekor.
Milyen étrendre van szükség GLP-1-kezelés mellett az izomvesztés mérséklésére?
A gyógyszeres testsúlycsökkentés mellett is szükség van jó minőségű fehérjékben és élelmi rostokban gazdag étrendre, megfelelő folyadékbevitelre és erősítő mozgásra. Dr. Pálfi Erzsébet hangsúlyozta, hogy a GLP-1-receptor-agonisták étvágycsökkentő hatása miatt a kevesebb étellel a szükséges tápanyagok bevitele is visszaeshet, a fogyás pedig izomvesztéssel járhat. Külön figyelmet érdemelnek az idősebbek, akiknél eleve nagyobb lehet az izom- és csonttömeg csökkenésének veszélye. Esetükben a fehérje mellett a kalcium- és D-vitamin-ellátottságot is kiemelte. A hányinger és más emésztőrendszeri mellékhatások kezeléséhez gyakorlati dietetikai tanácsokra is szükség lehet.
Milyen étrend segíthet az elhízás megelőzésében és a tartós fogyásban?
A tartósan követhető étrendben kapjanak nagyobb szerepet a zöldségek, a hüvelyesek és a megfelelő fehérjeforrások, miközben mérsékeljük a fölösleges energiabevitelt. Dr. Pálfi Erzsébet a hazai Okostányér ajánlást mutatta be, ahol a tányér felét zöldség és gyümölcs teszi ki, és a zöldségeké a nagyobb rész. Legalább napi fél kilogramm zöldség-gyümölcs fogyasztását említette, a hüvelyeseket hetente, a halat legalább heti egyszer javasolta az étrendbe illeszteni. A tejtermékek, a tojás, a hüvelyesek és az olajos magvak is hozzájárulhatnak a fehérjebevitelhez. A zöldségek étkezésekbe építése csökkentheti az étrend energiasűrűségét. Az előadó szerint a magas feldolgozottságú élelmiszerek és a hozzáadott cukor visszaszorítása fontosabb, mint egyetlen összetevő hibáztatása. A cél hosszú távon tartható étkezési szokások kialakítása.
Jancsó Orsolya
Fotó: dr. Pálfi Erzsébet
