László Gábor egy korábban fel nem ismert, ritka koszorúér-fejlődési rendellenességben szenvedett, amely 300 ezer élveszületésből egyszer fordul elő, és a betegek többsége nem éli meg a hároméves kort. Gábor szíve alkalmazkodott a rendellenességhez, szeptember 24-én mégis megállt. 14 óra 27 perckor érkezett a segélyhívás az Országos Mentőszolgálathoz: egy fiatalember összeesett, újraélesztését a helyszínen már megkezdték.
Dr. Merkely Béla rektor a beavatkozással kapcsolatban rendezett sajtótájékoztatón a csapatmunka és az összefogás jelentőségét emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a sikerhez gyors és helyes döntésekre, magas szintű felkészültségre, csúcstechnológiára és több orvosszakma együttműködésére volt szükség.
Dr. Constantinovits Miklós főigazgató kiemelte, hogy a mentési lánc első, nélkülözhetetlen eleme a laikus segítségnyújtás volt. A mentőegység nyolc percen belül a helyszínre ért, de a szakellátás ellenére sem sikerült helyreállítani a beteg önálló keringését. Szakmai konzultáció után ezért a Városmajorba szállítás mellett döntöttek. A folyamatos mellkaskompressziót útközben a LUCAS nevű mechanikus eszköz biztosította.
A klinika szívkatéteres laboratóriumában felkészülten várták a beteget. Dr. Édes István Ferenc egyetemi docens, kardiológus szerint az előzetes jelzés nyomán azonnal aktiválták az ilyen helyzetekre kialakított ellátási láncot. László Gábort perceken belül előkészítették a testen kívüli keringéstámogató, a vér oxigénellátását is biztosító ECMO-kezelésre. Az érbehatolástól számítva tizenegy perc alatt elindították az eszközt, amely átvette a szív és a tüdő munkáját, így a mellkaskompressziót be lehetett fejezni.
A keringés stabilizálása után elvégzett koszorúérfestés ritka fejlődési rendellenességet igazolt. A bal koszorúér a főverőér helyett a tüdőverőérből eredt, ám a megfelelő helyről eredő jobb koszorúér jelentősen kitágult, és összeköttetéseken keresztül a bal koszorúér-rendszer vérellátásához is hozzájárult. Ez tette lehetővé, hogy a rendellenesség korábban ne okozzon feltűnő tüneteket, és csak a felnőttkori szívmegállás után derüljön rá fény.
A transzplantációs és műszíves intenzív osztályon a neurológiai állapot biztató volt, a szív azonban nagyon gyengén működött, és életveszélyes ritmuszavarok is jelentkeztek. A következő napokban tüdőgyulladás és vérzéses szövődmények nehezítették a kezelést. A rendellenességet helyreállító szívműtét ebben az állapotban rendkívül nagy kockázattal járt volna. Olyan átmeneti megoldást kellett találni, amely biztosítja a keringést, ugyanakkor lehetőséget ad a szervezet megerősödésére – ismertette dr. Merkely Béla.
A kardiológusok, szívsebészek, érsebészek, aneszteziológusok és intenzív terápiás szakemberek közös mérlegelése után az Impella katéteres szívmotor alkalmazása mellett döntöttek. Két nappal később, szeptember 29-én Magyarországon elsőként ültették be az újgenerációs eszközt. A pumpa a bal kamrából a főverőérbe továbbítja a vért, percenként akár öt és fél litert, ezzel tehermentesíti a szívet és támogatja a szervek vérellátását.
Dr. Sótonyi Péter egyetemi tanár, érsebész elmondta, hogy a kulcscsont alatti verőeret feltárták, majd egy műeret varrtak rá, amelyen keresztül bevezethették a katéteres pumpát. A megoldás a későbbi mobilizálást is lehetővé tette. Az új eszköz elindítása után eltávolították az ECMO lágyéktájon bevezetett kanüljeit, és helyreállították az érintett ereket. A váltást úgy kellett végrehajtani, hogy közben folyamatosan biztosított maradjon a beteg keringése.
A beavatkozásban részt vevő dr. Benke Kálmán egyetemi docens, szívsebész németországi munkája során már tapasztalatot szerzett az Impella alkalmazásában. Szerinte az új eljárás bevezetését a kollégák felkészültsége, egymás támogatása és a folyamatos konzultáció segítette. László Gábort még a beültetés estéjén fel lehetett ébreszteni, és le lehetett venni a lélegeztetőgépről. A következő két hétben már felült, felállt, sétált, miközben a szívpumpa támogatta a keringését.
A helyreállító operációt dr. Hartyánszky István egyetemi docens, profilvezető szívsebész vezette. Elmondása szerint a rendellenesség ritkasága és az anatómiai eltérések változatossága miatt személyre szabott műtéti tervre volt szükség, amelyhez háromdimenziós rekonstrukciót is felhasználtak. Húszéves betegnél évtizedekre előre kell gondolkodni, ezért a cél a természetes koszorúér-keringés kialakítása volt. A szívműtét során a rendellenesen eredő bal koszorúeret átültették a főverőérbe, így már mindkét koszorúér a megfelelő érből kapja a vért.
A gondos előkészítés a műtét utáni felépülést is segítette. László Gábor még az operáció napján lekerült a lélegeztetőgépről, majd további négy nap intenzív ellátás után a fekvőbetegosztályon folytatódott a kezelése. Összesen öt hét kórházi ellátást követően már a rehabilitáció megkezdésére készül.
Galéria
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) harmadéves közgazdászhallgatója a rosszullét napjára és az azt követő időszak egy részére nem emlékszik, első emlékei az intenzív osztályhoz kötődnek. Szeretné befejezni az egyetemet, később mesterképzésen is továbbtanulna, és a sporthoz is visszatérne. Háláját fejezte ki az orvosok és az ápolók munkájáért. Dr. Merkely Béla a történteket a hazai szívgyógyászat és szívsebészet mérföldkövének nevezte, mivel a megszerzett tapasztalatok a jövőben más, hasonlóan súlyos állapotú betegek ellátását is segíthetik.
Jancsó Orsolya
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
