„Önök nemcsak elődeink, de mestereink, tanáraink és példaképeink is” – fogalmazott köszöntőjében dr. Merkely Béla. A rektor hangsúlyozta, hogy az orvosnak teljes tudásával és figyelmével az előtte álló feladatra és a betegre kell figyelnie. Mint elmondta, a jubilánsok olyan példaképek, akik munkájukkal, szorgalmukkal és szakértelmükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a Semmelweis Egyetem ma az oktatás, a kutatás és a betegellátás területén is nemzetközi szinten versenyképes intézménnyé váljon.
Dr. Merkely Béla beszédében az egyetem közelmúltbeli és folyamatban lévő fejlesztései közül megemlítette a Nemzeti Orvosi Innovációs Képző Központ (NOIKK) átadását, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet felújítását, valamint az Elméleti Orvostudományi Központ új épületének (EOK II.) beruházását. A felsőoktatási rangsorokról szólva elmondta, hogy a Times Higher Education (THE) legfrissebb listáján az egyetem a világ 250 legjobb intézménye között szerepel, egyes szakterületeken pedig még előkelőbb helyezést ért el. Hangsúlyozta, hogy ezekhez az eredményekhez a korábbi generációk munkája teremtette meg az alapot. A jubileumi találkozást az oklevelek mellett az egykori évfolyamtársak, barátok viszontlátása és a közös emlékek felidézése teszi különösen értékessé – fogalmazott.
Az Általános Orvostudományi Kar dékánja, dr. Nyirády Péter a gyógyítást az ember által másoknak adható egyik legnagyobb ajándéknak nevezte. A jubiláló orvosok több évtizedes munkáját méltatva kiemelte, hogy betegeik segítése mellett tanították a fiatalabb munkatársakat, kutatták az orvostudomány fejlődésének lehetőségeit, és példát mutattak empátiából, kitartásból és felelősségvállalásból. A dékán a végzés éveihez kapcsolódó történelmi és kulturális események felidézésével érzékeltette, milyen változó világban kezdték pályájukat a jubilánsok. Az 1956-ban végzettek esetében a forradalom és szabadságharc örökségéről, az 1961-es évfolyam kapcsán az első emberes űrrepülésről és a berlini fal építésének kezdetéről beszélt. Az 1966-os évhez a magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki szereplését, 1976-hoz kapcsolódóan pedig a személyi számítógépek és az űrkutatás új korszakát idézte fel.
A dékán az egyetem jelenlegi képzéséről is beszélt, felidézte a hét éve elindított kurrikulumreformot, amely az elméleti és gyakorlati oktatás kiegyensúlyozását, valamint a klinikai tapasztalat erősítését célozza. A képzésnek olyan orvosokat kell felkészítenie, akik képesek önállóan és kritikusan gondolkodni, alapvető döntéseket hozni, csapatban dolgozni, és a sürgősségi ellátásban is helytállni. Az élethosszig tartó tanulás szükségességét a jubilánsok pályája is példázza. Dr. Nyirády Péter szerint az orvosi munka és az egyetemi oktatás az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult, de a beteg iránti figyelem és az emberi hozzáállás továbbra is meghatározó. „Önöktől, tapasztalt orvosoktól tanultunk empátiát, helytállást, kitartást, felelősséget és a betegeinkkel való törődést” – mondta. A technikai fejlődés mellett a gyógyulásba vetett hitet és lelki erőt sokszor az orvos személye adja meg a betegnek – fogalmazott a dékán.
Az aranydiplomások nevében dr. Cseh Károly professzor mondott köszönetet az egyetem egykori és jelenlegi oktatóinak, dolgozóinak, valamint vezetőinek. Mint mondta, a díszoklevél átadása nemcsak az életpályák elismerését jelenti, hanem alkalmat is arra, hogy az évfolyamtársak és barátok újra találkozzanak. „Köszönjük, hogy elsajátíthattuk az orvostudomány alapismereteit” – fogalmazott, megköszönve az egykori oktatók és dolgozók munkáját is.
Dr. Cseh Károly felidézte, hogy tanulmányaik alatt kezdődött a Nagyvárad téri Elméleti Tömb (NET) építése, az akkori hallgatók tereprendezési munkákkal maguk is hozzájárultak az épület elkészültéhez. Az aranydiplomások pályájának fél évszázada alatt az intézmény neve is többször változott: a Budapesti Orvostudományi Egyetemből előbb Semmelweis Orvostudományi Egyetem, majd Semmelweis Egyetem lett. Beszélt az orvostudomány gyors fejlődéséről, a folyamatos tanulás szükségességéről, valamint arról, hogy az egyetem megőrizte hagyományait, miközben új épületekkel és képzési lehetőségekkel fejlődött. A jubileumi okleveleket az egyetemi közösséghez tartozás jelképeinek nevezte, és megemlékezett azokról a kollégákról is, akik már nem lehettek jelen.
Jancsó Orsolya
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem


