Mínusz 190 Celsius fok hőmérsékleten, folyékony nitrogén hűtéssel tárolják azokat a szövetmintákat, amelyekből izolálják majd az örökítőanyagot tartalmazó RNS-t, a tumorokban zajló folyamatok követéséhez – ad betekintést munkájába a tanszéki OnkoBank tárolóinál dr. Menyhart Otília, a Semmelweis Egyetem Bioinformatika Tanszékének adjunktusa. A kutató, akit tudományos eredményeiért Hugonnai Vilma emlékéremmel is kitüntettek, négy gyermek édesanyja; korábban zoológusként a madarak szociális viselkedését kutatta, ma pedig a rákkutatás és bioinformatika mellett virágkertészetében kísérletez, dolgoz ki új módszereket.
Az OnkoBank egy kutatói szövetbank, amelyet több mint 5 éve hoztak létre, a mintákat közvetlenül a klinikáktól kapják műtéti beavatkozásokból, amelyeket szakszerűen kezelve gyűjtenek be személyesen, és itt lefagyasztva tárolják katalogizálva. „A szövetmintákból szekvenált RNS alapján tudunk meghatározni egy adott génhez tartozó génexpressziót (génkifejeződést), amelyből statisztikai módszerekkel, algoritmusokkal, szemléletes infografikákkal tudunk más kutatók számára is hasznos adatokat szolgáltatni” – mutatja be kutatói munkáját, példaként említve egyik orvos-programozó kollégájával nemrég közösen fejlesztett Cancer Hallmark nevű szabadon elérhető webszervert.
„A világ bármely részén egy kutató vagy molekuláris biológus bemásolhatja a saját szövetmintáiból vagy kutatásaiból származó gének listáját, és ez alapján meg tudja nézni, hogy mely, a rákkal összefüggést mutató folyamatok aktívabbak ezekben a mintákban. A diagram 10 körcikke 10 „rák védjegynek” felel meg; ilyenek például a sejthalálnak való ellenállás, a fokozott érképződés, a tumorkeltő gyulladások jelenléte, az immunrendszernek való ellenállás, vagy a fokozott invázió és metasztázis kockázata. Minél nagyobb a körcikk, annál szignifikánsabb az adott védjegy, annál inkább látszik, hogy a felhasználó által betöltött minta génkészletében ezek a folyamatok dominálnak” – magyarázza. Hozzáteszi, tavaly megjelent erről egy folyóiratcikkük, ami a rá mutató hivatkozások alapján már most a Web of Science magasan idézett, legfelső 1 százalékába tartozik.
„Számomra nagy inspiráció, hogy a szakterületén a világ legidézettebb kutatói közé tartozó dr. Győrffy Balázs, a Bioinformatikai Tanszék vezetője irányítása alatt dolgozhatunk ezeken a fejlesztéseken” – emelte ki dr. Menyhart Otilia.
Egy másik webes alkalmazásuk (MultipleTesting.com) abban segíti a kutatókat, hogy a nagyszámú statisztikai teszt következményeként kapott véletlen egybeeséseket el tudják különíteni a tényleges hatástól. A rendszer segítségével a kutatók egy ún. p-érték korrekciót tudnak végezni, ami megmutatja, hogy az adott kutatáshoz tartozó hipotézisekre adott válaszok mely értéktől kezdve tekinthetők szignifikánsnak. Több hipotézis egyidejű vizsgálata esetén ez segít kiküszöbölni a félrevezető találatokat, mely a szakcikkek módszertani érvelésénél alapvető segítség lehet.
Dr. Menyhart Otília Dunaszerdahelyen nőtt fel szlovákiai magyarként, szakközépiskolai és felsőfokú tanulmányait Magyarországon végezte. Az Állatorvostudományi Egyetem zoológusi diplomája után PhD kutatási ösztöndíjjal az egyesült államokbeli Cornell Egyetemre került, ahol a madárének szociális hátterét kutathatta viselkedésbiológia szakterületén.
Nem izolálva szeretem látni a problémát, hanem hogy a részek hogyan kapcsolódnak és függenek össze az egésszel. A rendszerszintű gondolkodás motivál és hajt előre
– emeli ki dr. Menyhart Otília.
A madarak esetében a szociális kohézió és az interakciók szerepe érdekelte az egész populációban. Megfigyelte, hogy a fiókák hasonló módon tanulnak énekelni, mint ahogy az embereknél a babák a gügyögésen keresztül beszélni tanulnak: a közös bennük, hogy a fejlődéshez szükségük van szociális interakciókra és szülői visszahatásra – adott betekintést a többéves kutatásába, amit gyermekeivel való élményei inspiráltak. Ehhez 20 zebrapinty család „hétköznapjait” vizsgálta, madárpáronként 2-5 fiókával, és így követte végig őket. „A róluk készült felvételek lassításánál érzékeny és gyakori interakciókat, mozgásokat lehetett látni, amik szabad szemmel nem vehetők ki. Amikor lelassítjuk az éneklésüket, hallhatjuk, mennyi olyan részlet van benne, amit addig észre sem vettünk, hiszen egy magunkfajta emlősnek egészen más az életritmusa, a mozgása és felfogóképessége. Egy teljesen más dimenzióba bepillantva értettem meg, hogy mennyire gazdag az ő viselkedésük” – adott képet a PhD kutatása hátteréről.
„A rákkutatás terén most az egysejt RNS-szekvenálás foglalkoztat, vagyis az a technológia, mellyel meg tudjuk mondani, hogy a génkifejeződés milyen sejtből származik. Korábban elsősorban tumormasszából történt az RNS kinyerése, de az egysejt szekvenálásnak köszönhetően most már pontosan meghatározható, hogy az információ egy makrofágból, fibroblasztból vagy magából a tumorsejtből származik. Két PhD-hallgatómmal azt vizsgáljuk, hogy a gyógyszercélpontok ebben a tumor-mikrokörnyezetben hol, milyen sejteken expresszálódnak. Vajon a gyógyszercélpontok tényleg a daganatos sejteken helyezkednek el, milyen arányban, és miben tudja ez segíteni a jövő terápiáinak tervezését” – mutat rá.
Mint mondja, a rákban az érdeklődését éppen az fogta meg, mennyire komplex rendszer. „Korábban azt vallottuk, hogy van egy mutáció, és a mutáns sejt elkezd szaporodni. Kiderült azonban, hogy a mutáció önmagában sokszor nem elég, hanem kell mellé egy környezeti hatás, ami gyakran nem is a gén, hanem az epigenom szintjén idéz elő változásokat. Ez lehet életmódbeli tényező, mutathat összefüggést azzal, hogy ki mennyit alszik, mennyire stresszes, mennyit mozog, mit eszik.” Mint említette, a későbbiekben szeretne olyan átfogó kutatásokba belefogni, ami a daganatos betegség kimenetelének és a rendszeres testmozgás terápiás alkalmazásának összefüggéseit vizsgálja, összevetve a gyógyszeres kezeléssel. Hozzáteszi, szerinte a legjobb prevenció maga a testmozgás: számos gyulladáscsökkentő anyag keletkezik és a mozgás az agyra is jó hatással van, megőrizzük a kognitív frissességet.
A természet szeretete, ahogy dr. Menyhárt Otilia mondta, nála sok mindenben megnyilvánul: Hatodik éve műveli otthoni kertjüket, ahol odaköltözésükkor az összes növényzet mindössze ősgyep volt néhány fával. „A COVID-pandémia idején elvégeztem egy online virágtermesztő tanfolyamot, amelyet egy neves amerikai virágkertészet hirdetett meg. Az alapján elkezdtem kertészkedni, vágott virágot termeszteni. Megismerkedtem környékbeli gazdálkodókkal, akikkel megoszthattam tapasztalataimat és sok értékes kertészeti tanácsot kaptam tőlük. Kiváltottam az őstermelői igazolványt is, és hivatalosan járok a piacra a terményeimmel” – sorolja. Futórózsa, szamárkenyér, árnyékliliom, salamonpecsét, hortenzia elosztva a kert napos, félárnyékos, árnyékos részein. „Itt a növények nagyon nagy részét én magam szaporítottam” – meséli.
A kerti munkában is folyton kísérletezik újabb megoldásokkal, öntözéssel, tápanyagellátással. „Annyi hibát követtem el az évek során, de tapasztalat volt mind: tele van tapasztalatokkal a kert, és ezeket meg is osztom különböző platformokon a kertész-társakkal” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy minden egyes növénycsoportnak külön története van kertjében.
A hazai talajok tápanyag szempontjából meglehetősen ki vannak zsigerelve, átlagosan 1-2 százalék a szervesanyag tartalmuk, ami nagyon alacsony érték, sokat kellene tenni országosan is a visszapótlásért – veti közbe. „Ahol már 5 éve mulcsolok, elértem a 3-4 százalékot. Egy konyhakert esetében 5-6 százalék az ideális, úgyhogy van még bőven mit tenni” – hívja fel a figyelmet.
A város másik felén a házikert mellett egy 1500 négyzetméteres „munkakertet” is művel, ahol a piacra szánt vágott virágokat termeszti. „A tulipán ültetvény itt 4 ezer darab, a nárcisz pedig 1500, a bazsarózsa 500, a rózsa 80-100 tő. Minden évben kiültetek körülbelül 10 ezer lágyszárú egynyárit, ehhez csatlakozik még 600 tő dália” – érzékelteti a kerti munka volumenét. Időnként tanulni vágyó önkéntesek is csatlakoznak a munkához, így egyfajta önfejlesztő közösséget is épít. „Ez az eredeti közegem, ebbe nőttem bele a szüleim, a nagyszüleim, a keresztszüleim által, akik közt jópár kertészmérnök van” – mondja.
„Hogyha a fiatal generációkat is sikerül bevonni, akkor biztos, hogy nem fog elveszni a kertészkedés tudománya, mert az a hatalmas tudás, amit a nagyszüleink ránk hagytak, gyakorlat nélkül eltűnhet szinte két generáció alatt. Azóta változtak a körülményeink és a klímánk is, amihez alkalmazkodni kell, és minden kert más és más, de a legjobb a kertészkedésben, hogy folyamatosan tanulni, kísérletezni lehet – kutatóként pedig pont ez a motivációm.”
L’Oréal–UNESCO A Nőkért és a Tudományért ösztöndíj
Dr. Menyhart Otília, két másik kutató mellett, 2026-ban elnyerte a L’Oréal–UNESCO A Nőkért és a Tudományért ösztöndíjat. Az indoklás szerint dr. Menyhart Otília bioinformatikai módszerekkel több ezer daganatos beteg génexpressziós adatait elemzi, hogy olyan molekuláris mintázatokat azonosítson, amelyek összefügghetnek a terápiára adott válasszal. Munkájának célja, hogy támpontokat adjon a gyógyszerfejlesztőknek hatékonyabb, személyre szabott rákterápiák kifejlesztéséhez. A L’Oréal–UNESCO A Nőkért és a Tudományért ösztöndíj a fiatal magyar nők szerepvállalását támogatja a tudományos és kutatói pályán, illetve, hogy a gyakorlatban is hasznosítható tudományos eredmények elérésére sarkallja őket. A program posztdoktori kutatóknak és kutatást végző orvosoknak szól. Az ösztöndíj odaítéléséről egy 5 tagú szakmai zsűri dönt. A program 24 éve működik Magyarországon, ez idő alatt 66 kutatónő részesült az elismerésben.
Tasnádi Róbert
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
