2026. szeptember 21-én reggel dr. Vajda János, az Idegsebészeti és Neurointervenciós Klinika főorvosa és a magyar idegsebészet ikonikus alakja hosszú betegség után végleg eltávozott közülünk. Az intézet szakmai közössége egy emberként gyászolja. Halála mindannyiunkat egy pillanatra az elmúlás, szakmai utaink, a vele töltött szakmai életünk átgondolására ösztönöz. János mindannyiunk számára példát mutatott arról, hogyan áldozhatja valaki teljes életét a hivatásának. Ez vonzó és lelkesítő is volt azok számára, akik a tudás megszerzéséért feltétel nélkül hajlandóak áldozatot hozni. Tudása, szakmai elköteleződése iskolát teremtett itt az intézetben.
Első állása Szekszárdon volt aneszteziológiai cselédkönyves orvosként. Innen került fel Budapestre 1971-ben a Zoltán László vezette akkori Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe. Fiatal idegsebészként Tóth Szabolcs főorvos keze alatt tanulta meg az elektrofiziológia, a stereotaxiás idegsebészet minden mélységét. Aktívan publikált a legrangosabb szaklapokban. Úttörő volt a mikroszkópos idegsebészeti technikák bevezetésében, különösképpen az aneurizmák és érmalformációk mikrosebészeti kezelésében, és élharcosa a vérzett aneurizmák akutan végzett műtéteinek. Miközben mesteri szintre emelte saját tudását, önzetlenül és odaadóan támogatta az alternatív technikák fejlesztését, így a vasculáris kórképek endovaszkuláris terápiájáét is. Kandidatúráját 1994-ben védte meg „Agyalapi daganatok műtéti szövődményei és elhárításuk sebészi módszerei” címmel.
1987-től osztályvezető, 1996-tól az intézet oktatási igazgatóhelyettese. Érdeklődési területe a vaszkuláris idegsebészet, az epilepszia sebészet, neuroonkológiai, koponyabázis-sebészet volt. Innovatív gondolkodása sok újítást hozott az intézet idegsebészeti gyakorlatába. Soha nem törekedett a hatalomra, mindig a tudása által kivívott tisztelet előtt hajolt meg minden vitapartnere. Tudását nem tartotta meg magának: idegsebész generációk nőttek fel keze alatt, a hazai idegsebész közösség máig mesterének tekinti.
Világlátott ember volt, az 1980 években Zürichben Gazi Yasargil mellett, előtte Londonban a Queen Square Institute of Neurologyban Lindsay Simon mellett, a világ vezető neurológiai és idegsebészeti centrumaiban kutatott, tanult. Már szenior idegsebészként éveken át minden évben néhány hónapot operált az izraeli Petah Tikva-i kórházban, tudásával gazdagítva az ottani szakmai közösséget is.
Életét az intézetben töltötte. Szinte bent lakott, de bárhol is volt, éjszaka is bármikor hívható volt a hét minden napján. A mobiltelefon korában legfeljebb a koncerttermekben vette fel nehezebben a telefont, de suttogva ott is válaszolt a kérdéseinkre. Éjszakánként a napközben készült műtéti videókat szerkesztette, s ha nagyon elfáradt, szobájában egy betegszállító kocsin aludt egy keveset. A mentőnek előbb nyitotta ki a szobájából a kaput távirányítóval, mint a portaszolgálat.
Kikapcsolódását a zene szeretete adta. Hatalmas lemezgyűjteménye volt. A Magyar Rádió rendszeresen kölcsönzött tőle különleges felvételeket. Egy-egy darab több különböző karmesterrel, vagy azonos zenekarokkal, de különböző periódusokban, több változatban készült hanganyaga is megvolt a gyűjteményében. Zenetörténeti tudása szaktekintéllyé tette zenei körökben is. Lehet, hogy abszolút hallása volt.
A budapesti zsidó értelmiség megbecsült tagja volt. Spiró György, Fischer Iván a budapesti színházi, filmes és zenei élet nagyjai mind ismerték formabontó, télen is szandálos, mezítlábas alakját, szórakoztató intellektusát.
Igazi értelmiségi volt, világpolgár, elkötelezett a szakmája, a művészetek, az emberi értékek, a zsidó kultúra és a szabadság, de legfőképpen a betegek iránt.
Mindaz amit kaptunk Tőle, velünk marad örökre.
Köszönjük János, Isten Veled.
dr. Erőss Loránd, klinikaigazgató, Idegsebészeti és Neurointervenciós Klinika
