A CSS program negyedik évfolyamán 84 pályakezdő orvos, PhD-hallgató, posztdoktori ösztöndíjas és rezidens vesz részt Magyarország és a régió országainak képviseletében. Közülük 76-an – akik Bulgáriából, Csehországból, Görögországból, Lengyelországból, Magyarországról, Romániából, Szingapúrból, Szlovákiából, Szlovéniából és Törökországból érkeztek – támogatói ösztöndíjban is részesültek, ezen belül 47 pályázó Semmelweis-polgár. A posztgraduális okleveles képzés 2026 júliusától 2027 márciusáig tart, az oktatás egy-egy budapesti, virtuális és bostoni workshopból, valamint számos további online oktatási elemből áll.
A budapesti nyitó workshopon dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora elmondta, hogy több korábbi résztvevő a program egyik legfontosabb erényeként a csapatmunkával kapcsolatos feladatokat emelte ki. „Hiszem és vallom, hogy ma kimagasló eredményeket csak tudásmegosztással, szakmákon és határokon is átívelő együttműködésekkel lehet elérni” – tette hozzá.
A szakmai előadások előtt a CSS programigazgatói: dr. Jamie M. Robertson, a Harvard Medical School Global Clinical Scholars kutatói képzésre és a klinikai kutatás alapjaira fókuszáló, posztgraduális tanúsítványt adó programjának igazgatója és dr. Firscher Krisztina, a Harvard Medical School egészségügyi oktatási mesterképzésének igazgatója mutatták be a program oktatóit és tanulmányi előadóit, továbbá áttekintést nyújtottak a tanmenetről és a program teljesítéséhez szükséges követelményekről. Mint kiemelték, a program célja, hogy a klinikai kutatásokkal összefüggő ismeretek és készségek fejlesztését segítse. Ez magában foglalja a kutatási tervek és tudományos cikkek írását, a „statisztikával kapcsolatos félelmek leküzdését”, a vezetői szereppel és csapatmunkával összefüggő készségek fejlesztését és klinikai kutatói hálózat építését is.
Galéria
A program végzősei dr. Fischer Krisztina moderálásában panelbeszélgetésen vettek részt, megosztva tapasztalataikat arról, hogy a program elvégzése miként lendítette előre szakmai karrierjüket.
Dr. Fenyves Bánk docens, a Sürgősségi Orvostani Klinika igazgatója úgy vélte, a képzés önbizalmat nyújt a nemzetközi tudományos közösségben történő fellépéshez, amely különösen kisebb országból érkező kutatók számára előnyös. Megosztotta, hogy a program elvégzése óta miként változott a pályázatok és projektek elbírálásával kapcsolatos gyakorlata, az ott tanult módszertani eszköztárral a nem megfelelő kutatási módszerrel párosuló, de önmagában ígéretes ötletek értékelését is elsajátította. Olyan készségekkel is gazdagodott, amelyek a vezetői pozícióban végzett mindennapi munkájában is hasznosíthatóak.
Dr. Drobni Zsófia, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Kardiológia Tanszékének kardiológusa számára a legtöbbet az a felismerés adta, hogy képes a program elvégzésére. Javasolta a résztvevőknek, hogy engedjék el a kezdeti elvárásaikat és a motivációjukra összepontosítsanak, amikor kihívást jelentő feladatokkal szembesülnek. Számára a capstone projekt jelentette a legnagyobb motivációt, amelyben a program során elsajátított klinikai kutatásmódszertani ismereteket alkalmazták, mivel ezáltal képessé vált kutatási tervek megírására.
Dr. Szabó Bence Tamás, az Orális Diagnosztikai Klinika igazgatóhelyettese és a Fogorvostudományi Kar oktatási dékánhelyettese arról számolt be, hogy a program milyen módon fejlesztette a csapatmunkával és a feladatok ütemezésével összefüggő készségeit, segítve a feladatok delegálását, a határidők betartását és azt, hogy motiváló visszajelzést tudjon nyújtani. Bátorította a résztvevőket, hogy legyenek proaktívak, és tegyék magukat láthatóvá olyan kérdések feltevésével, amelyek pályájuk során a hasznukra válhatnak.
Dr. Kivovics Márton, a Fogászati és Szájsebészeti Oktatói Intézet vezetője számára a klinikai epidemiológiai tantárgy volt a leghasznosabb. Úgy vélte, ez a szakterület egy sebész számára nehezebben érhető, ő azonban a mindennapi munkájában azóta is kamatoztatni tudja, pl. azáltal, hogy retrospektív tanulmányokat végez olyan klinikai kérdésekben, amelyeket klinikai vizsgálat útján nem lehetne megválaszolni.
Dr. Kiss Tamás, a Gyermekgyógyászati Klinika adjunktusa szerint a soft skillek elsajátítása a program legnagyobb erőssége, ez által a résztevők olyan gondolkodásmódot tanulhatnak meg, amely tankönyvekből nem megismerhető. Számára a program egyik legkiemelkedőbb hozadéka az volt, hogy bepillantást nyerhetett egy szerkesztőség működésébe.
Dr. Csőre Judit, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Intervenciós Kardiológia Tanszékének adjunktusának a program segített abban, hogy keretezze a már meglévő tudását, valamint gördülékenyebben kommunikáljon a nemzetközi tudományos közösségben, áthidalva a generációk és szakterületek közötti különbségeket. A program révén megtapasztalta annak előnyeit, ha valaki képessé válik a klinikai szempontból lényegi kérdések azonosítására. A vagy „strukturált gondolkodókként”, vagy „álmodozókként” jellemezhető kutatókról szólva megosztotta tapasztalatát, hogy az utóbbiak számára, akik gyakran jó érzékkel találják meg a helyes kérdéseket, igazán hasznos lehet azon készségek elsajátítása, amelyekkel képesek lesznek megfogalmazni a hipotéziseket és el tudják végezni az ehhez kapcsolódó strukturált vizsgálatokat.
A négynapos budapesti workshop során olyan témák is terítékre kerültek, mint a biostatisztika és epidemiológia, STATA, kutatási dizájn és bevezetés a tudományos írásba. A kilenc hónapos hibrid program a klinikai vizsgálatok, vezetési és csapatmunka készségek, a tárgyalás és az implementációtudomány kérdéseit is körüljárja.
Dőtsch Judit, dr. Csizmadia Balázs
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
