89 hallgató végzett a Harvard Medical School 2025-2026-os évfolyamán

A 2023-ban indult Harvard Medical School’s Clinical Science Scholars (CSS) program at Semmelweis University célja, hogy résztvevői elmélyedjenek a klinikai kutatások legújabb vívmányaiban és bevált gyakorlataiban, ezzel szélesítsék a kutatási módszertannal összefüggő ismereteiket. A kilenc hónapos hibrid képzést elvégzők stabil tudást szereznek a klinikai vizsgálatokról, a kutatások előkészítéséről és lefolytatásáról, a kutatási adatok elemzéséről és értelmezéséről, ezenkívül elsajátítják a sikeres támogatásigénylés és a klinikai teamek vezetésének mikéntjét is.

A 2025-2026-os évfolyam a 2026 tavaszán megrendezett bostoni workshoppal zárult, ahol 89 pályakezdő kutató vehette át az oklevelét.

A záróesemény résztvevőit dr. Fischer Krisztina programigazgató, radiológus és a Harvard Medical School egészségügyi oktatási mesterképzésének igazgatója köszöntötte.

Dr. Scott Solomon vendégelőadó, világhírű kardiológus egyetemi tanár, a Harvard Medical School és a Brigham and Women’s Hospital Edward D. Frohich Distinguished Chair címmel kitüntetett oktatója gratulált a résztvevőknek ahhoz, hogy „messze kiléptek a komfortzónájukból, és belevágtak a kutatástervezés, a következtető statisztika és a beadandók olykor rejtélyes világába, miközben ezzel párhuzamosan továbbra is gondoskodtak betegeikről”. Emlékeztetett, hogy az orvostudomány és az orvosi kutatás rendkívül összetetté vált, és olyan ütemben fejlődik, amellyel nem egyszerű lépést tartani. Az orvosképzés azonban a mai napig meglepően kevés betekintést és útmutatást nyújt arra vonatkozóan, hogyan jönnek létre az orvostudományi ismeretek. „Ez a képzési program pontosan erről szól” – tette hozzá. Megnyugtatónak találta, hogy a program végzősei által egy új orvoscsoporttal gazdagodik a klinikai kutatók tábora. „Nem tudom pontosan, mi motiválta az egyes résztvevőket, hogy részt vegyenek a programban. Ami számít, az az, hogyan alkalmazzák a megszerzett készségeket, hogyan építenek ki együttműködéseket, és hogyan teszik fel azokat a kérdéseket, amelyekre igazán szükség lesz” – zárta szavait.

A Semmelweis Egyetem rektora, dr. Merkely Béla rámutatott: annak, aki tartani akarja a lépést, sőt, élen akar járni, másképp kell megközelítenie a tudományos munkát, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt – a tudás elsajátítása mellett a tudományra jellemző sajátos gondolkodásmód szerepe felértékelődött. „Ez a felismerés is hozzájárult ahhoz, hogy immár három évvel ezelőtt elindítottuk a Harvard Egyetem és a Semmelweis Egyetem közös képzését, amelynek célja éppen az, hogy stabil alapokat nyújtsunk az orvostudomány hihetetlen ütemű fejlődésének követéséhez” – tette hozzá. Szavai szerint a program résztvevői sok tudást és számtalan technikát elsajátítottak, ami a tudományos gondolkodásmód nélkülözhetetlen része, a befektetett munkáért cserébe azonban megszerezhetik azt a tudást, amelyre klinikai pályafutásuk további részében támaszkodhatnak. Emlékeztette a résztvevőket arra, hogy az egyedülálló képzési program kiváló lehetőséget kínál a határokon és kontinenseken átívelő tudományos hálózatépítésre is. „Ennek jelentőségét nehéz túlbecsülni, hiszen mindannyian tudjuk, az orvos- és egészségtudományokban csak nemzetközi együttműködéssel lehet előre lépni és sikereket elérni” – emelte ki a rektor.

A 2025-2026. évi évfolyam nevében dr. Csőre Judit, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika radiológus szakorvosa osztotta meg tapasztalatait. Felidézett egy csoportos feladatot, amelynek során a különböző szakterületekről érkező résztvevők megkezdhették azoknak az addig megoldatlan kutatási kérdéseknek az azonosítását, amelyekkel korábban saját diszciplínájukban nem szembesültek. „Ezek a pillanatok nagy hatással voltak ránk, emlékeztetve bennünket arra, hogy a kíváncsiság az egyik legfontosabb eszközünk klinikus kutatóként. Amikor különböző területekről érkező szakemberek időt szánnak arra, hogy valóban megértsék egymás munkáját, akkor új ötletek születnek. Sok szempontból pontosan erről szólt ez a program: segített megtanulni, hogyan dolgozzuk ki ezeket az ötleteket és hogyan kezeljük azokat tudományos szigorral, hogyan vezessünk csapatokat, hogyan hozzuk közelebb a tudományt a betegekhez és azokhoz a közösségekhez, amelyeket szolgálunk” – hangsúlyozta.

Második hallgatóként dr. Czifrus Eszter, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának rezidense idézte fel a program egyik legemlékezetesebb mozzanatát, amikor a csapatmunkák természetét ábrázoló grafikonnal ismerkedtek. Elmondása szerint sok résztvevő bízott abban, hogy majd ők lesznek azok a kivételek, akiket nem érint a folyamat során látszólag elkerülhetetlen súrlódás. „Végül ez lett a program egyik leghasznosabb mozzanata, hiszen nemcsak a statisztikáról, kutatástervezésről és az adatok értelmezéséről tanultunk, hanem azt is elsajátítottuk, hogy hogyan dolgozzunk együtt, hogyan tegyünk fel konstruktív kérdéseket és hogyan haladjunk előre az esetleges bizonytalanságok ellenére is. Most, kilenc hónappal később talán még mindig a tudományos pályánk elején járunk, de egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy nemcsak jobb gyógyítókká, de jobb tudósokká is váljunk” – fogalmazott.

Galéria

10kép

A program kezdetéről szólva dr. Jamie Robertson, a Global Clinical Scholars Research Training and Foundations of Clinical Research program igazgatója köszöntőjében arról a szorongásról beszélt, ami induláskor úrrá lehetett a program résztvevőin. Bár a végzős hallgatók megkönnyebbülést és büszkeséget érezhetnek, dr. Jamie Robertson emlékeztetett: ez a szorongás visszatérhet, hiszen az oklevelek kézhezvétele nemcsak egy fejezet lezárását, hanem egy új kezdetét is jelenti. A visszatérő félelemérzetről szólva kiemelte, milyen fontos az, ha valaki hisz az emberben, hozzátéve, hogy mindenki mellett, aki elvégezte a programot, ott állt valaki, aki bizalmat szavazott neki. „Emlékezzetek azokra, akik hittek bennetek. Tudom, hogy még akkor is hinni fognak bennetek, miután véget ér ez a program és annak következő évfolyama is” – mondta dr. Jamie Robertson.  

Dőtsch Judit
Fotó: Evgenia Eliseeva