Tartalomjegyzék
- A rendszeres fizikai aktivitás javítja az életminőséget gyulladásos bélbetegséggel élő betegeknél
- 2025-ben az EMA, az FDA és az MHRA által engedélyezett új gyógyszerek – Éves áttekintés
- A terhességi hányinger és hányás kezelésére alkalmazott gyógyszeres és nem gyógyszeres beavatkozások hatékonyságának összehasonlítása: szisztematikus áttekintés és hálózati metaanalízis
- Teljesítményfokozó szerek versenysportban és rekreációban: a „The Enhanced Games” szív- és érrendszeri vonatkozásai
- A szív-érrendszeri kockázat becslési torzításai
- A nehezen kezelhető rheumatoid arthritis kezelésének új irányai: célzott szerek és nem gyógyszeres beavatkozások
- A kiégés súlyossága bentlakásos demenciaellátásban: egyéni terhelő tényezők és intézményi szintű különbségek egy magyar keresztmetszeti vizsgálatban
- A GHSR-antagonista LEAP2 koncentrációja fordított összefüggést mutat az alkoholsóvárgással, és alkoholexpozíció hatására megváltozik
- A testedzés alvásra gyakorolt hatása
- Chatbot-kapcsolati függőség és pszichóziskockázat
- Immunellenőrzőpont-gátló kezelés okozta szívelégtelenség korábbi szívizomkárosodás esetén
- A mozgásszegény életmódtól a sportszívig: a kardiális volumetria, funkció és strain átfogó szív MR-vizsgálata
- Élettel való elégedettség mint az egészséges öregedés kulcstényezője a munkahelyi környezetben
A gyulladásos bélbetegséggel élők gyakran kevésbé aktívak fizikailag, mint az egészséges emberek, csökken a csontsűrűségük, izomtömegük és izomerejük is – ezek mind ronthatják a betegség lefolyását. Számos friss tanulmány kimutatta, hogy a rendszeres fizikai aktivitás javítja mind a csontsűrűséget, mind az izomtömeget és -erőt, és kedvezően befolyásolhatja a gyulladásos folyamatokat mozgás során felszabaduló gyulladáscsökkentő molekulák segítségével.
Kutatásunk célja az volt, hogy a meglévő tudományos publikációk alapján felmérjük a strukturált testmozgás hatását gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeknél. A vizsgálatba 21 tanulmányt tudtunk bevonni, összesen 498 gyulladásos bélbetegséggel élő embert. Az életminőségük a rendszeresen végzett fizikai aktivitás hatására szignifikánsan javult, mely például azt jelenti, hogy hasi fájdalma nem befolyásolta hétköznapjait, vagy teljesen megszűnt. A betegségaktivitási indexek nem mutattak szignifikáns változást, aminek egyik oka az lehetett, hogy olyan betegeket vontak be a vizsgálatokba, akiknél a betegség nem, vagy csak enyhe tünetek okozott aktuálisan. Emellett mind az izomerő, mind az aerob fittség javult. Összefoglalva, az eddigi tanulmányok eredményeinek összegzése alapján a rendszeres sporttevékenység javítja betegek életminőségét és fizikai erőnlétét – fogalmazott összefoglalójában dr. Müller Katalin.
Physical Activity Improves Quality of Life in Patients With Inflammatory Bowel Disease: A Systematic Review and Meta-Analysis
Emese Kasznár (Heim Pál National Pediatric Institute; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Barbara Csendes (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute of Genomic Medicine and Rare Disorders, Semmelweis University), Dorottya Gergő (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Pharmacognosy, Semmelweis University), Péter Hegyi (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute for Translational Medicine, Medical School, University of Pécs; Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University), Réka Tóth (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), András Fogarasi (Bethesda Children’s Hospital; András Pető Faculty, Semmelweis University), Miklós Garami (Pediatric Center, Semmelweis University), Klementina Ocskay (Heim Pál National Pediatric Institute; Pharmaceutical Sciences and Health Technologies Division, Doctoral School, Semmelweis University), Andrea Párniczky (Heim Pál National Pediatric Institute; Institute for Translational Medicine, Medical School, University of Pécs), Mahmoud Obeidat (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Katalin Eszter Müller (Heim Pál National Pediatric Institute; Department of Family Care Methodology, Faculty of Health Sciences, Semmelweis University)
Journal of Cachexia, Sarcopenia and MuscleVolume 17, Issue 1 e70206
https://doi.org/10.1002/jcsm.70206
2025-ben az EMA, az FDA és az MHRA által engedélyezett új gyógyszerek – éves áttekintés
A Semmelweis Egyetem vezető szerzője nemrégiben közölt egy áttekintő tanulmányt azokról az új gyógyszerekről, amelyeket 2025-ben engedélyezett az Európai Gyógyszerügynökség (EMA), az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) és a brit Gyógyszer- és Egészségügyi Termékeket Szabályozó Hatóság (MHRA). A közlemény a gyógyszertudományok különböző területein dolgozó kutatók számára egyaránt érdekes lehet. Az áttekintés jól érzékelteti azt a kiemelkedő innovációt, amely a korszerű gyógyszertervezés és -fejlesztés hátterében áll. Az új gyógyszerek 54 százaléka új hatásmechanizmusú a gyógyszer-osztályban elsőként szereplő (first-in-class, FIC) készítmény. Továbbra is meghatározó a fehérje- és antitestalapú terápiák szerepe – ezek a 2025-ben engedélyezett új gyógyszerek mintegy egynegyedét teszik ki -, ami arra utal, hogy ez az iparági trend változatlanul erős.
Az új gyógyszerek kevesebb mint fele céloz meg gyakori vagy nagy népegészségügyi jelentőségű betegségeket. A jóváhagyott készítmények többsége kielégítetlen terápiás szükségleteket szolgál ki és/vagy ritka betegségek (árva indikációk) kezelésére készült; utóbbiak önmagukban a 2025-ben engedélyezett új gyógyszerek 41 százalékát adják. Ezek a fejlesztések gyakran különösen kreatív és innovatív megközelítéseken alapulnak.
A 2025-ben engedélyezett új gyógyszerek összképe azt mutatja, hogy a gyógyszeripari innováció továbbra is az elsőként alkalmazott hatásmechanizmusokra, a kifinomult terápiás megoldásokra és a kielégítetlen orvosi szükségletek kezelésére épül. A szerzők arra biztatják az olvasókat, hogy a szemléletes ábrákkal kiegészített közleményt használják oktatási célokra és tudományos munkájuk során, különösen az orvostudomány valamennyi területét érintő terápiás innovációk bemutatásához – írta összefoglalójában dr. Ferdinandy Péter.
Novel drugs approved by the EMA, the FDA and the MHRA in 2025: A year in review
Andreas Papapetropoulos (Laboratory of Pharmacology, Department of Pharmacy, National and Kapodistrian University of Athens; Clinical, Experimental Surgery and Translational Research Center, Biomedical Research Foundation of the Academy of Athens), Stavros Topouzis (Department of Pharmacy, University of Patras), Steve P. H. Alexander (Division of Physiology, Pharmacology & Neuroscience, School of Life Sciences, University of Nottingham), Miriam M. Cortese-Krott (Pharmacology, Pharmacotherapy and Clinical Pharmacy, Institute of Pharmacy, Eberhard Karls Universität Tübingen), Zsuzsanna Helyes (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Medical School & Centre for Neuroscience, University of Pécs; University of Pécs-Hungarian Research Network Chronic Pain Research Group, University of Pécs), Kirill Martemyanov (University of Florida), Claudio Mauro (College of Medicine and Health, University of Birmingham), Nithyanandan Nagercoil (Medicines and Healthcare Products Regulatory Agency), Reynold A. Panettieri Jr (Rutgers University), Hemal H. Patel (VA San Diego Healthcare System and University of California/San Diego), Rainer Schulz (Institute of Physiology, University of Giessen), Barbara Stefanska (University of British Columbia), Gary J. Stephens (University of Reading), Nathalie Vergnolle (IRSD, Université de Toulouse, INSERM, INRAE, ENVT, UPS), Xin Wang (Faculty of Biology, Medicine and Health, University of Manchester), Stephen Ward (Department of Life Sciences, University of Bath Centre for Therapeutic Innovation, University of Bath), Péter Ferdinandy (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research and Development, Semmelweis University; Pharmahungary Group)
British Journal of PharmacologyVolume 183, Issue 9 pp. 1779-1813
https://doi.org/10.1111/bph.70376
A terhességi hányinger és hányás kezelésére alkalmazott gyógyszeres és nem gyógyszeres beavatkozások hatékonyságának összehasonlítása: szisztematikus áttekintés és hálózati metaanalízis
A terhességi hányinger és hányás a várandós nők akár 80 százalékát is érintheti, egyes esetekben akár súlyos szövődményekhez vezetve. Egy új hálózati metaanalízis azt vizsgálta, mely kezelések lehetnek a leghatékonyabbak a tünetek enyhítésére.
A kutatók 24 klinikai vizsgálat eredményeit elemezték közleményükben, összesen több mint 3000 várandós nő adatai alapján. A vizsgálatok gyógyszeres és nem gyógyszeres módszereket is összehasonlítottak placebóval. Hatékonynak bizonyultak B6-vitamint, antihisztamint vagy ezek kombinációját tartalmazó készítmények (B6-vitamin, dimenhidrinát, doxilamin-piridoxin), egyes étrendkiegészítők (birsalma- vagy gyömbér-alapú készítmények), egyes illóolajok (pl. menta), alternatív gyógyászati módszerek (akupunktúra, akupresszúra), valamint az előbb felsoroltak különböző kombinációi is. A szerzők hangsúlyozzák, hogy bár sok módszer segíthet a tünetek csökkentésében, a vizsgálatok minősége változó volt, és a mellékhatásokról kevés adat áll rendelkezésre. Ezért a kezelések kiválasztásakor fontos az egyéni mérlegelés és a kezelőorvossal való egyeztetés. Összességében a kutatás szerint több természetes és gyógyszeres lehetőség is hatékonyan enyhítheti a terhességi hányingert és hányást – írta összefoglalójában dr. Frivaldszky Lőrinc.
Comparative Effectiveness of Pharmacological and Non-Pharmacological Interventions for Nausea and Vomiting in Pregnancy: A Systematic Review and Network Meta-Analysis
Lőrinc Frivaldszky (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; MRE Bethesda Children’s Hospital; Department of Obstetrics and Gynecology, Semmelweis University), Mahmoud Obeidat (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Péter Hegyi (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute for Translational Medicine, Medical School, University of Pécs; Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University), Csongor Kárpáti (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Zoltán Kobza (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Nándor Ács (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Obstetrics and Gynecology, Semmelweis University), Ferenc Bánhidy (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Obstetrics and Gynecology, Semmelweis University), Gergely Agócs (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Boglárka Lilla Szentes (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Márton Keszthelyi (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Obstetrics and Gynecology, Semmelweis University)
Nutrients. 2026 Apr 20;18(8):1293
DOI: 10.3390/nu18081293
Teljesítményfokozó szerek versenysportban és rekreációban: a „The Enhanced Games” szív- és érrendszeri vonatkozásai
A „The Enhaned Games” (TEG) egy forradalmi és ellentmondásos sportesemény és kezdeményezés, mely a klasszikus érsportolói versengés számos alapvetését kérdőjelezi meg. Ennek egyik pillére egyes, az egyesült államok-beli FDA (Food and Drug Adinistration) által – nem teljesítménynövelési célokra jóváhagyott – teljesítményfokozó szerek használatának engedélyezése orvosi felügyelet mellett. A jelenlegi bizonyítékok szerint a teljesítményfokozó szerek kardiovaszkuláris kockázata jelentős lehet, ugyanakkor ezek többnyire illegális használathoz köthető esetleírásokból, retrospektív vizsgálatokból vagy kis esetszámú kohorszokból származnak. Az átlagpopuláció körében is egyre nagyobb népszerűséggel bíró szerek rekreációt használata miatt kulcsfontosságú lenne magas minőségű tudományos evidencia rendelkezésre állása.
Jelen irodalmi áttekintés a főbb szercsoportok – anabolikus-androgén szteroidok (tesztoszteron származékok), növekedési hormon, vérképzést serkentő szerek (pl. EPO), stimulánsok – potenciális teljesítményfokozó és kardiovaszkuláris hatásait foglalja össze.
Fontos, hogy a TEG nem a „biztonságos dopping” igazolása, hanem egy nagy kockázatú obszervációs keretrendszer, amely szigorú szűrés, átláthatóság és hosszú távú követés mellett adhat értékes tudományos adatokat az egyes káros hatások mértékéről és visszafordíthatóságáról – fogalmazott összefoglalójában dr. Juhász Vencel.
Cardiovascular Implications of the Enhanced Games: Performance Enhancing Drugs in Competition and Recreation
Marco Vecchiato (Sports and Exercise Medicine Division, Department of Medicine, University of Padova; Department of Theoretical and Applied Sciences, eCampus University; Sports Medicine and Cardiovascular Rehabilitation Unit, AULSS3 Noale Hospital), Stefano Palermi (Unicamillus Saint Camillus International University of Health Sciences), Mark Zamodics (Heart and Vascular Center, Semmelweis University), Mate Babity (Heart and Vascular Center, Semmelweis University), Mani Eftekhari (Foot & Ankle Research and Innovation Lab [FARIL], Department of Orthopaedic Surgery, Mass General Brigham, Harvard Medical School), Rohith Ryali (Foot & Ankle Research and Innovation Lab [FARIL], Department of Orthopaedic Surgery, Mass General Brigham, Harvard Medical School), Justin Luk (Foot & Ankle Research and Innovation Lab [FARIL], Department of Orthopaedic Surgery, Mass General Brigham, Harvard Medical School), Atta Taseh (Foot & Ankle Research and Innovation Lab [FARIL], Department of Orthopaedic Surgery, Mass General Brigham, Harvard Medical School), Soheil Ashkani-Esfahani (Foot & Ankle Research and Innovation Lab [FARIL], Department of Orthopaedic Surgery, Mass General Brigham, Harvard Medical School; Foot and Ankle Division, Department of Orthopaedic Surgery, Mass General Brigham, Harvard Medical School), Gergo Merkely (Foot & Ankle Research and Innovation Lab [FARIL], Department of Orthopaedic Surgery, Mass General Brigham, Harvard Medical School; Foot and Ankle Division, Department of Orthopaedic Surgery, Mass General Brigham, Harvard Medical School; Department of Orthopaedic Surgery, Mass General Brigham, Harvard Combined Orthopaedic Residency Program [HCORP], Harvard Medical School; Department of Orthopedic Surgery, Semmelweis University), Vencel Juhasz (Heart and Vascular Center, Semmelweis University; Cardiovascular Imaging Research Center, Massachusetts General Hospital & Harvard Medical School)
Sports Medicine – Open, Volume 12, article number 48 (2026)
DOI: 10.1186/s40798-026-01026-9
A szív-érrendszeri kockázat becslési torzításai
A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének fontos eleme, hogy az emberek helyesen mérjék fel, és tisztában legyenek saját kardiovaszkuláris kockázatukkal. Jelen vizsgálatban 376 résztvevő kardiovaszkuláris kockázatát meghatároztuk Framingham score-ral. Ezt összevetettük a résztvevők saját megítélése szerinti szív-érrendszeri kockázattal. A résztvevők 39 százaléka reálisan ítélte meg a kockázatát, 18 százalék alulbecsülte, 43 százalék pedig túlbecsülte azt. Összességében a vizsgált személyek 61 százaléka becsülte meg rosszul kardiovaszkuláris rizikóját. A férfi résztvevők 35,6 százaléka alul, míg a nők 52,5 százaléka túlbecsülte saját kockázatát.
A kockázatukat túlbecslő résztvevők magasabb depressziópontszámot mutattak, míg az alulbecslők elégedettebbek voltak az életükkel, és kedvezőbbnek ítélték meg saját egészségi állapotukat. A kockázat alulbecslésének legfontosabb prediktorai a férfi nem, a magasabb vérnyomás és az idősebb életkor voltak.
Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy a kardiovaszkuláris rizikófaktorok széles körű ismertsége nem feltétlenül jár együtt a személyes kockázat pontos felismerésével. Az alulbecslés csökkentheti az életmódváltás vagy a kezelés iránti motivációt, a túlbecslés pedig indokolatlan aggodalommal társulhat. A kardiovaszkuláris prevencióban ezért a kockázat kiszámítása mellett annak érthető, személyre szabott értelmezésére és a téves kockázatészlelés korrekciójára is szükség lehet – fogalmazott összefoglalójában dr. Ocsovszky Zsófia.
Biases in Cardiovascular Risk Perception: Psychological and Demographic Correlates: A Cross-Sectional Study in Hungary
Zsofia Ocsovszky (Semmelweis University), Blanka Ehrenberger (Semmelweis University), Orsolya Papp-Zipernovszky (Semmelweis University; Eötvös Loránd University), József Otohal (Semmelweis University), Alexandra Assabiny (Semmelweis University), Gergely Koplanyi (Semmelweis University), Magor Papp (Semmelweis University), Éva Borenszki-Gutási (Semmelweis University), Hajnalka Vago (Semmelweis University), Bela Merkely (Semmelweis University), Zsolt Bagyura (Semmelweis University), Marta Csabai (Semmelweis University; Karoli Gaspar University of the Reformed Church)
J Prim Care Community Health. 2026 Jan-Dec:17:21501319261442384.
DOI: 10.1177/21501319261442384
A nehezen kezelhető rheumatoid arthritis kezelésének új irányai: célzott szerek és nem gyógyszeres beavatkozások
A rheumatoid arthritis (RA) krónikus autoimmun betegség, amely a felnőtt népesség közel 1 százalékát érinti. Az elmúlt évtizedek terápiás áttörései ellenére a betegek egy részénél a korszerű kezelés sem eredményez megfelelő betegségkontrollt. 2020-ban egy európai munkacsoport megalkotta az ún. nehezen kezelhető RA egységes definícióját, amely azon betegekre vonatkozik, akiknek panaszai többféle célzott hatású gyógyszer alkalmazását követően is fennmaradnak. A kezelési nehézségek hátterében különböző okok állhatnak, pl. tartós gyulladás, magas fájdalomérzet, környezeti tényezők vagy társbetegségek.
Összefoglaló cikkünkben japán munkatársainkkal a nehezen kezelhető RA terápiás lehetőségeiről nyújtunk áttekintést a friss kutatások tükrében. A terápiás módosítások a nehezen kezelhető státuszba lépést követően is előnyösek lehetnek. A biológiai szerek mellett a célzott gyógyszerek másik csoportjába tartozó JAK-gátlók kifejezetten hatékonynak tűnnek ebben a betegcsoportban. A gyógyszeres kezelés kiegészítéseként egyéb beavatkozásoknak (pl. fizioterápia, testmozgás, pszichológiai intervenciók, diéta) is fontos szerepe lehet, elsősorban a gyulladástól független tünetek enyhítésében. A nehezen kezelhető csoportban ugyanakkor a hatékonyság mellett a biztonsági szempontokra is szükséges kiemelt figyelmet fordítani. A jövőben új kezelési opciók, valamint a személyre szabott orvoslás terén elért innovációk javíthatják a kimeneteleket nehezen kezelhető RA-ban – fogalmazott dr. Dorgó András Miklós.
Emerging trends in the management of difficult-to-treat rheumatoid arthritis: targeted treatments and non-pharmacological interventions
György Nagy (Department of Rheumatoilogy and Immunology, Semmelweis University; Heart and Vascular Center, Semmelweis University; Departments of Genetics, Cell- and Immunbiology, Semmelweis University), Koshiro Sonomoto (Department of Clinical Nursing, School of Health Sciences, University of Occupational and Environmental Health), András M. Dorgó (Department of Rheumatoilogy and Immunology, Semmelweis University), Lilla Gunkl-Tóth (Department of Rheumatoilogy and Immunology, Semmelweis University; Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, University of Pécs; Chronic Pain Research Group, Hungarian Research Network – University of Pécs [HUN-REN – PTE]), Yoshiya Tanaka (Department of Molecural Targeted Therapeutics, University of Occupational and Environmental Health; The First Department of Internal Medicine, School of Medicine, University of Occupational and Environmental Health)
Rheumatology, Volume 65, Issue 5, May 2026, keag217
https://doi.org/10.1093/rheumatology/keag217
A kiégés súlyossága bentlakásos demenciaellátásban: egyéni terhelő tényezők és intézményi szintű különbségek egy magyar keresztmetszeti vizsgálatban
A kutatás a demenciával élő személyeket gondozó bentlakásos intézményekben dolgozó ápolók és gondozók kiégésének súlyosságát vizsgálta Magyarországon. A keresztmetszeti felmérésben 77 intézmény 1254 munkatársa vett részt. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy a munkaterhelés, a gondozási nehézségek, a demenciával összefüggő tünetek és a megküzdési lehetőségek miként befolyásolják a kiégés kialakulását.
Az eredmények szerint a résztvevők közel fele (46,4 százalék) számolt be a kiégés valamilyen jeléről, míg minden ötödik dolgozónál súlyosabb fokú kiégés mutatkozott. A legerősebb kockázati tényezők a magas szubjektív munkaterhelés, a gyakori gondozási nehézségek és a megküzdési lehetőségek hiánya voltak. Ezzel szemben a kiégéssel kapcsolatos korábbi képzés és ismeretszerzés jelentős védőfaktornak bizonyult. A többszintű elemzés azt is kimutatta, hogy a kiégés különbségeinek mintegy 21 százaléka intézményi szinten magyarázható. A kutatás rámutat arra, hogy a demenciaellátásban dolgozók támogatása nemcsak egyéni, hanem szervezeti feladat is. A munkaterhelés csökkentése, a megküzdési erőforrások bővítése és a célzott továbbképzések hozzájárulhatnak a kiégés megelőzéséhez és az ellátás minőségének javításához – írta összefoglalójában dr. Balogh Zoltán.
Burnout severity in residential dementia care: individual demands and institutional-level variation in a Hungarian cross-sectional study
Hedvig Kiss (Health Sciences Division, Doctoral College, Semmelweis University), Zoltán Balogh (Department of Nursing, Faculty of Health Sciences, Semmelweis University), Attila Péter Szabó (Department of Epidemiology, Faculty of Health Sciences, University of Debrecen), Orsolya Nyilas (Institute of Applied Human Sciences, University of Nyíregyháza), Péter Takács (Department of Health Informatics, Faculty of Health Sciences, University of Debrecen)
BMC Nursing Volume 25, article number 432 (2026)
DOI: 10.1186/s12912-026-04579-y
A BMI és a testösszetétel szerepe a kardiometabolikus kockázat korai felismerésében magyar felnőttek körében
Kutatásunk célja annak meghatározása volt, hogy a testtömegindex (BMI) és a bioelektromos impedanciaanalízissel végzett testösszetétel-vizsgálat milyen hatékonysággal azonosítja a kardiometabolikus kockázatot magyar felnőttek körében.
Az országos mobil egészségügyi szűrőprogramban részt vevő 868 felnőtt adatainak elemzése során azt találtuk, hogy a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a hypertriglyceridaemia és az érelmeszesedés kockázata már a jelenleg alkalmazott WHO-határértékeknél alacsonyabb BMI-értékek mellett növekedni kezdhet. A teljes populációban a testösszetételi paraméterek összességében nem bizonyultak számottevően pontosabbnak a BMI-nél, ugyanakkor bizonyos alcsoportokban – különösen a közepes BMI-tartományba tartozó férfiaknál – érdemi többletinformációt nyújthatnak a kockázat pontosabb becsléséhez. Eredményeink alapján a BMI továbbra is egyszerű, gyors és költséghatékony első vonalbeli szűrőeszköz, míg a testösszetétel célzott vizsgálata hozzájárulhat a személyre szabott prevencióhoz, valamint a népegészségügyi erőforrások hatékonyabb és célzottabb felhasználásához – írta összefoglalójában dr. Fekete Mónika és dr. Jarecsny Tamás.
Optimizing Public Health Screening: Population-Specific BMI Thresholds for Targeted Body Composition Assessment in Hungary
Tamas Jarecsny (Department of Neurology and Stroke, Saint John’s Central Hospital of North Buda; Doctoral School, Semmelweis University), Nadim Al-Muhanna (Department of Neurology and Stroke, Saint John’s Central Hospital of North Buda), Dira Rebeka Fabian (Department of Neurology and Stroke, Saint John’s Central Hospital of North Buda), Roland Kosik (National Public Health and Pharmaceutical Center), Richard Schwab (MiND Brain-Gut Center), Gergo Jozsef Szollosi (Faculty of Economics and Business, University of Debrecen), Laszlo Schandl (Department of Internal Medicine-Diabetology, Saint John’s Central Hospital of North Buda), Gyula Tomasics (Department of Internal Medicine-Diabetology, Saint John’s Central Hospital of North Buda), Eszter Melinda Pazmandi (Doctoral School, Semmelweis University; András Pető Faculty, Semmelweis University), Andras Folyovich (Kútvölgyi Outpatient Clinic, Saint John’s Central Hospital of North Buda; Cardiovascular Medicine Research Division, Doctoral College, Semmelweis University), Ferenc Fazekas (Department of Neurology and Stroke, Saint John’s Central Hospital of North Buda; Health Services Management Training Centre, Semmelweis University), Monika Fekete (Institute of Preventive Medicine and Public Health Faculty of Medicine, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Health Sciences Division, Doctoral College, Semmelweis University)
Nutrients 2026, 18(9), 1410
https://doi.org/10.3390/nu18091410
A GHSR-antagonista LEAP2 koncentrációja fordított összefüggést mutat az alkoholsóvárgással, és alkoholexpozíció hatására megváltozik
Az alkoholhasználati zavar (alkoholizmus) gyógyszeres terápiájának eszköztára egyértelműen bővítésre szorul. Egy lehetséges új terápiás célpont a gyomor által termelt „éhséghormon”, a ghrelin és receptora (GHSR). Humán vizsgálatok eredményei alapján a ghrelin fokozza az alkohol iránti sóvárgást és alkoholfogyasztást is. A májban expresszált antimikrobiális peptid-2-t (LEAP2) nemrég fedezték fel, mint a GHSR endogén antagonistáját, ezért arra voltunk kiváncsiak hogy ennek vérszintje hogyan függ össze az alkohol iránti sóvárgással és az alkoholfogyasztással. Elemzésünkhöz a Baltimore-i (USA) National Institute on Drug Abuse-ban végzett klinikai vizsgálatok mintáit használtuk fel.
Kimutattuk, hogy minél magasabb a LEAP-2 szérumszintje, annál alacsonyabb az alkohol iránti sóvárgás, olyan helyzetben is amikor az alkoholos italt csak látjuk és szagolhatjuk, illetve akkor is amikor már fogyasztottunk alkoholt. Ugyanez az összefüggés nem alkoholos ital esetében nem volt kimutatható. Emellett fény derült arra is, hogy közvetlenül alkoholos ital fogyasztását követően csökken a LEAP-2 szérumszintje. Mindezek alapján elmondható, hogy a májban és vékonybélben termelődő LEAP-2 szintje változik az alkohol hatására, illetve a sóvárgással is kapcsolatot mutat – fogalmazott dr. Lékó András.
GHSR antagonist LEAP2 concentrations negatively correlate with alcohol craving and are modulated by alcohol exposure: Evidence from human and rat studies
Andras H. Leko (Clinical Psychoneuroendocrinology and Neuropsychopharmacology Section, Translational Addiction Medicine Branch, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health; National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism, Division of Intramural Clinical and Biological Research, National Institutes of Health; Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University), Mehdi Farokhnia (Clinical Psychoneuroendocrinology and Neuropsychopharmacology Section, Translational Addiction Medicine Branch, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health; National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism, Division of Intramural Clinical and Biological Research, National Institutes of Health; Department of Mental Health, Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health), Elizabeth H. Tressler (Clinical Psychoneuroendocrinology and Neuropsychopharmacology Section, Translational Addiction Medicine Branch, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health; National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism, Division of Intramural Clinical and Biological Research, National Institutes of Health; Stress and Addiction Neuroscience Unit, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health; Neurobiology of Addiction Section, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health), Janaina C.M. Vendruscolo (Neurobiology of Addiction Section, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health), Lindsay A. Kryszak (Translational Analytical Core, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health), Shelley N. Jackson (Translational Analytical Core, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health), Lisa A. Farinelli (Office of the Clinical Director, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health), Olivia Jennings (Clinical Psychoneuroendocrinology and Neuropsychopharmacology Section, Translational Addiction Medicine Branch, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health; National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism, Division of Intramural Clinical and Biological Research, National Institutes of Health), Zhihong Yang (Division of Gastroenterology and Hepatology, Department of Medicine, Indiana University School of Medicine), Carolina L. Haass-Koffler (Center for Alcohol and Addiction Studies, Department of Behavioral and Social Sciences, School of Public Health, Brown University; Department of Psychiatry and Human Behavior, The Warren Alpert Medical School, Brown University; Carney Institute for Brain Science, Brown University), Leandro F. Vendruscolo (National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism, Division of Intramural Clinical and Biological Research, National Institutes of Health; Stress and Addiction Neuroscience Unit, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health), Suthat Liangpunsakul (Division of Gastroenterology and Hepatology, Department of Medicine, Indiana University School of Medicine; Department of Biochemistry and Molecular Biology, Indiana University School of Medicine; Roudebush Veterans Administration Medical Center), Lorenzo Leggio (Clinical Psychoneuroendocrinology and Neuropsychopharmacology Section, Translational Addiction Medicine Branch, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health; National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism, Division of Intramural Clinical and Biological Research, National Institutes of Health; Translational Analytical Core, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health; Office of the Clinical Director, National Institute on Drug Abuse, Intramural Research Program, National Institutes of Health; Center for Alcohol and Addiction Studies, Department of Behavioral and Social Sciences, School of Public Health, Brown University; Division of Addiction Medicine, Department of Medicine, School of Medicine, Johns Hopkins University; Department of Neuroscience, Georgetown University Medical Center)
Drug and Alcohol Dependence, Volume 284, 1 July 2026, 113176
https://doi.org/10.1016/j.drugalcdep.2026.113176
A testedzés alvásra gyakorolt hatása
Az alváshigiéniai tanácsok gyakran javasolják az esti edzés elkerülését, mivel állítólag rontja az alvás minőségét – a tudományos bizonyítékok azonban ellentmondásosak. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a fizikai aktivitás és annak időzítése hogyan függ össze az alvás minőségével. A vizsgálat során 267 résztvevőt figyeltünk meg több napon keresztül otthoni körülmények között. A résztvevők naponta jelezték fizikai aktivitásukat, éjszakai alvásuk szerkezetét pedig egy agyi aktivitást rögzítő fejpánt segítségével mértük. Kutatásunk erőssége a nagy mintaméret, a beavatkozásmentes, természetes környezetben végzett megfigyelés, továbbá a korábbi tanulmányoknál pontosabb alvásmérések.
Eredményeink alapján a napi fizikai aktivitásnak minimális hatása volt az alvás minőségére és szerkezetére. Az elalváshoz közel végzett edzés ugyan a REM-alvás (az álmodással összefüggő alvási fázis) enyhe csökkenéséhez vezetett, de az alvásminőséget nem befolyásolta. Ezáltal arra következtethetünk, hogy a szokásos, mérsékelt intenzitású testmozgás nincs negatív hatással az alvásra, és az esti edzés is jó választás lehet azoknak, akiknek napközben nincs lehetősége edzeni – fogalamzott összefoglalójában Wolf Sára.
Effects of physical activity on sleep in an ecologically valid design
Sára Wolf (Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University), Róbert Bódizs (Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University), Péter Przemyslaw Ujma (Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University)
Annals of Behavioral Medicine, Volume 60, Issue 1, 2026, kaag025
https://doi.org/10.1093/abm/kaag025
Chatbot-kapcsolati függőség és pszichóziskockázat
Tanulmányunk azt vizsgálja, hogy a társalgási mesterséges intelligencia – főként az érzelmi támogatásra vagy társas pótlékként használt chatbot – miként válhat sérülékeny felhasználóknál függőségszerű kapcsolati térré. A chatbot elérhetősége, gyors válasza, empatikusnak tűnő jelenléte és állandó validációja megnyugtató lehet, de fokozhatja az érzelmi ráutaltságot, a társas visszahúzódást, alvászavart és a valóságtesztelés gyengülését.
A klinikai esetben a chatbot kezdetben önnyugtató szerepet töltött be, később azonban „kapcsolati jelenlétté” vált, és paranoid értelmezésekhez kapcsolódott. A pszichózis kialakulását a szerzők nem egyetlen okra vezetik vissza, hanem sérülékenység, magány, stressz, izoláció, rumináció és algoritmikusan megerősített jelentéstulajdonítás együttállására. A tanulmány újdonsága, hogy a kockázatot nemcsak a chatbot válaszaiban, hanem kapcsolati és addikciós működésében látja. Gyakorlati üzenete: rá kell kérdezni az intenzív chatbot-használat érzelmi jelentőségére, kapcsolathelyettesítő szerepére és pszichotikus gondolatokkal való kapcsolatára – írta összefoglalójában dr. Treuer Tamás.
Chatbot relational dependence and psychosis risk: Conversational artificial intelligence as a potential behavioral addiction context
Tamás Treuer (Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University), Adrienne Incze (Department of Personality and Clinical Psychology, Faculty of Humanities and Social Sciences Institute of Psychology Pázmány Péter Catholic University; Doctoral School of Psychology, Theoretical Psychoanalysis Program, University of Pécs)
Journal of Behavioral Addictions, Volume/Issue: Volume 15: Issue 2
https://doi.org/10.1556/2006.2026.00080
Moldvai D et al. – A kétdimenziós (2D) sejttenyészettől a háromdimenziós (3D) bionyomtatott in vitro emlődaganat modellig – A tumornövekedés, a szöveti struktúra és az mTOR jelátvitel jellegzetességeinek összehasonlító vizsgálata
Az állatkísérletek helyettesítése a legkülönbözőbb kutatásokban csak megfelelő komplex betegség modellekkel lehetséges. A munka a daganatos sejtek biológiai viselkedését meghatározó térbeli jellegzetességeket vizsgálta a hagyományos 2D sejttenyészetek és a kialakított, hosszabbtávon is fentartható, új, 3D bionyomtatott emlőrák-modellek összehasonlításával. A bionyomtatott tumorok lassabb növekedése, sejt-mátrix kapcsolatai jobban tükrözi az in vivo tumorok viselkedését a 2D kultúrák felgyorsult osztódásával szemben. Az összehasonlító vizsgálatok jellegzetes eltéréseket mutattak ki a tumor túlélésében kulcsfontosságú mTOR jelpálya aktivitásában és a tumorszövetszerű struktúrák gyógyszerérzékenységben is.
Mindezen megfigyelések felhívják a figyelmünket arra, hogy a különböző sejtfenntartási módszerek nagymértékben befolyásolják a sejtek viselkedését. A 3D bionyomtatott modellek pontosabban mutatják a daganatok valós viselkedését, így a 2D tenyészeteknél megbízhatóbb platformot nyújtanak a daganatbiológiai vizsgálatokhoz, preklinikai gyógyszer hatásvizsgálatokhoz és hatékony gyógyszerfejlesztéshez – fogalmazott dr. Sebestyén Anna.
From 2D to 3D Bioprinted In Vitro Breast Cancer Model: A Comparative Study of Proliferation, Tissue Structure, and mTOR Signaling
Dorottya Moldvai (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University), Gábor Petővári (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University), Rebeka Gelencsér (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University), Dániel Sztankovics (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University), Risa Miyaura (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University), Viktória Varga (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University), Fatime Szalai (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University), Kornélia Baghy (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University), Ildikó Krencz (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University), Titanilla Dankó (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University), Anna Sebestyén (Department of Pathology and Experimental Cancer Research Semmelweis University)
MedCommVolume 7, Issue 6 e70783
https://doi.org/10.1002/mco2.70783
Immunellenőrzőpont-gátló kezelés okozta szívelégtelenség korábbi szívizomkárosodás esetén
Az immunellenőrzőpont-gátló gyógyszerek (röviden ICI-k) az elmúlt évek egyik legnagyobb áttörését jelentették a daganatos betegségek kezelésében. Hatásmechanizmusuk a T-sejteket szabályozó immunellenőrzőpontok gátlásán alapul, ezzel aktiválva a tumorellenes immunválaszt. Azonban ezen molekulák nem csak tumorokban találhatóak meg, hanem az immunrendszer működését fiziológiás körülmények között is szabályozzák, autoimmun folyamatokat megakadályozva. Ez magyarázza, hogy ICI-kezelés hatására számos szervrendszert érintő immun-mediált mellékhatások jöhetnek létre. Ezek közül a kardiovaszkuláris mellékhatások ritkábbnak számítanak, azonban potenciálisan súlyos következményekkel járhatnak.
Közleményünkben az immunellenőrzőpont-gátlók szívelégtelenséget okozó hatását vizsgáltuk, elsősorban ezen mellékhatás kialakulásában szerepet játszó rizikófaktort keresve. Ismert, hogy miokardiális infarktust követően immun-mediált folyamatok jelentős szerepet játszanak a szívizom átalakulásában, így feltételeztük, hogy korábbi, iszkémiás eredetű szívizomkárosodást követően az ICI kezelés szívelégtelenséget okozó hatása felerősödhet. Kutatásunk első részében egérmodellben jelentősebb funkcionális károsodást és gyulladást láttunk ICI-kezelést követően olyan állatok szívében, melyek korábban szívizomkárosodáson estek át. Ezen eredmény klinikai relevanciáját vizsgálva, dr. Drobni Zsófiával és dr. Tomas Neilan kutatócsoportjával közösen a Massachusetts General Hospital-ban ICI-kezelésen áteső tumoros betegek adatait vizsgáltuk, az újonnan kialakult szívelégtelenség rizikófaktorait elemezve. Hasonlóan állatkísérletünkhöz, a korábban szívizom-iszkémiás eseményen (miokardiális infarktus, perkután vagy sebészi revaszkularizáció) átesett betegeknél szignifikánsan nagyobb eséllyel alakult ki szívelégtelenség ICI-kezelést követően. Összességében adataink alapján az iszkémiás szívbetegségben szenvedő, ICI-kezelésben részesülő tumoros betegek fokozottabb kardiovaszkuláris utánkövetése lehet indokolt – írta összefoglalójában dr. Gergely Tamás.
Inhibition of the programmed death protein 1 immune checkpoint and the development of heart failure in the presence of prior cardiac ischaemia
Tamás G Gergely (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research & Development, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group), Zsófia D Drobni (Heart and Vascular Center, Semmelweis University; Cardiovascular Imaging Research Center (CIRC), Department of Radiology and Division of Cardiology, Massachusetts General Hospital, Harvard Medical School), Tamás Kovács (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research & Development, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group), Nabil V Sayour (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research & Development, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group), Viktoria E Tóth (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research & Development, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group), Márton S Kocsis (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research & Development, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group), Zsófia Onódi (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research & Development, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group), Gábor M Mórotz (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research & Development, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group), Andrea Kovács (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research & Development, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group), Daniel A Zlotoff (Cardiovascular Imaging Research Center [CIRC], Department of Radiology and Division of Cardiology, Massachusetts General Hospital, Harvard Medical School), Hannah K Gilman (Cardiovascular Imaging Research Center [CIRC], Department of Radiology and Division of Cardiology, Massachusetts General Hospital, Harvard Medical School), Jingyi Gong (Cardiovascular Imaging Research Center [CIRC], Department of Radiology and Division of Cardiology, Massachusetts General Hospital, Harvard Medical School), Nóra Fekete (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Éva Pállinger (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Edit I Buzás (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Laura I Yousif (Department of Cardiology, Thorax Center, Cardiovascular Institute, Erasmus University Medical Center), Wouter C Meijers (Department of Cardiology, Thorax Center, Cardiovascular Institute, Erasmus University Medical Center), Béla Merkely (Heart and Vascular Center, Semmelweis University), Kerry L Reynolds (Division of Oncology and Hematology, Department of Medicine, Massachusetts General Hospital, Harvard Medical School), Péter Ferdinandy (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research & Development, Semmelweis University; Pharmahungary Group), Tomas G Neilan (Cardiovascular Imaging Research Center [CIRC], Department of Radiology and Division of Cardiology, Massachusetts General Hospital, Harvard Medical School), Zoltán V Varga (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Center for Pharmacology and Drug Research & Development, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group)
Cardiovasc Res. 2026 Jun 5;122(8):1055-1069.
doi: 10.1093/cvr/cvag085
A mozgásszegény életmódtól a sportszívig: a kardiális volumetria, funkció és strain átfogó szív MR-vizsgálata
A rendszeres, intenzív sport hatására átalakul a szív szerkezete: a kamrai üregméretek nőnek és a szívizom megvastagodik. Többek között ezeket a változásokat hívjuk „sportszívnek”. A nehézséget az jelenti, hogy ezek a fiziológiás átalakulások néha megtévesztően hasonlítanak bizonyos szívbetegségekre, ami megnehezíti a diagnózis felállítását.
Kutatásunkban 575 egészséges, 13–35 év közötti fiatal vizsgáltunk szív mágeneses rezonanciás vizsgálat (MR) segítségével: a mozgásszegény életmódot folytatóktól a heti néhány órát sportolókon át az élsportolókig. A heti edzésmennyiség növekedésével arányosan emelkedtek a kamrai és pitvari volumenek, valamint az izomtömeg, miközben az ejekciós frakció és a strain-értékek mérséklődtek. A legkifejezettebb adaptációt az állóképességi sportolók (például úszók, evezősök) mutatták. Figyelemre méltó a pitvarok, elsősorban a jobb pitvar fokozott érzékenysége a terhelésre. A kutatás fő újdonsága, hogy életkor, nem és heti edzésmennyiség szerint pontos „referencia tartományokat” állítottunk fel. Ezek segítenek megkülönböztetni az egészséges sportadaptációt a valódi betegségtől, így csökkentve a téves diagnózisok kockázatát a sportolóknál – írta összefoglalójában dr. Szabó Liliána.
From sedentary individuals to highly trained athletes: A comprehensive cardiovascular magnetic resonance imaging study of cardiac volumetry, function, and strain
Liliana Szabo (Semmelweis University, Department of Sports Medicine; Semmelweis University, Heart and Vascular Center; William Harvey Research Institute, NIHR Barts Biomedical Research Centre, Queen Mary University of London), Vencel Juhasz (Semmelweis University, Heart and Vascular Center; Cardiovascular Imaging Research Center (CIRC), Department of Radiology, Massachusetts General Hospital, Harvard Medical School), Dorottya Balla (Semmelweis University, Department of Sports Medicine; Semmelweis University, Heart and Vascular Center), Zsofia Dohy (Semmelweis University, Heart and Vascular Center), Csilla Czimbalmos (Semmelweis University, Heart and Vascular Center), Ferenc I. Suhai (Semmelweis University, Heart and Vascular Center), Attila Toth (Semmelweis University, Heart and Vascular Center), Kristof Hirschberg (Semmelweis University, Department of Sports Medicine; Semmelweis University, Heart and Vascular Center), Francesca Graziano (Semmelweis University, Department of Sports Medicine; Semmelweis University, Heart and Vascular Center; Department of Cardiac, Thoracic and Vascular Sciences and Public Health, University of Padua), Orsolya Kiss (Semmelweis University, Department of Sports Medicine; Semmelweis University, Heart and Vascular Center), Emese Csulak (Semmelweis University, Department of Sports Medicine; Semmelweis University, Heart and Vascular Center), Nora Sydo (Semmelweis University, Department of Sports Medicine; Semmelweis University, Heart and Vascular Center), Zahra Raisi-Estabragh (William Harvey Research Institute, NIHR Barts Biomedical Research Centre, Queen Mary University of London; Barts Heart Centre, St Bartholomew’s Hospital, Barts Health NHS Trust), Steffen E. Petersen (William Harvey Research Institute, NIHR Barts Biomedical Research Centre, Queen Mary University of London; Barts Heart Centre, St Bartholomew’s Hospital, Barts Health NHS Trust, West Smithfield; Health Data Research UK), Bela Merkely (Semmelweis University, Department of Sports Medicine; Semmelweis University, Heart and Vascular Center), Hajnalka Vago (Semmelweis University, Department of Sports Medicine; Semmelweis University, Heart and Vascular Center)
Journal of Cardiovascular Magnetic Resonance Volume 28, Issue 1, Summer 2026, 102685
https://doi.org/10.1016/j.jocmr.2026.102685
Élettel való elégedettség mint az egészséges öregedés kulcstényezője a munkahelyi környezetben
Az öregedéssel összefüggő betegségek és a funkcionális hanyatlás növekvő terhe Európa-szerte azt jelzi, hogy az élettartam növelése önmagában nem elég: az öregedés folyamatának minőségi javítása is szükséges. Ehhez olyan módosítható tényezők azonosítása fontos, amelyek befolyásolják a biológiai, pszichológiai és funkcionális öregedést. Az élettel való elégedettség (SWL) egyre inkább olyan integratív tényezőként jelenik meg, amely összekapcsolja a fiziológiai adaptív kapacitást, a pszichés rezilienciát és az egészséges élettartamot (healthspan).
A gerontológia, a pszichológia és a munkaegészségügy eredményei alapján az SWL nemcsak kimeneti mutató, hanem potenciálisan módosítható meghatározója is az egészséges öregedésnek. Biológiai, pszichológiai és társas mechanizmusokon keresztül kapcsolódik az öregedéshez, beleértve a kardiovaszkuláris és gyulladásos folyamatokat, a pszichológiai rezilienciát és a társas integrációt. A munkahelyi környezet kiemelt szerepet játszhat az SWL fejlesztésében, mivel tartósan befolyásolja a stresszt, a viselkedést és az élet értelmességét. A Semmelweis Study és a Semmelweis-EUniWell Workplace Health Promotion Program olyan keretet képvisel, amely a gerontológia eredményeit beavatkozásokba fordítja, célzottan fejlesztve a rezilienciát, az önszabályozást és az adaptív kapacitást. Ez a megközelítés hozzájárulhat az egészséges élettartam növeléséhez és a munkaerő fenntarthatóságához – írta összefoglalójában Zábó Virág.
Promoting healthy aging in occupational settings: satisfaction with life as a strategic target in the Semmelweis–EUniWell framework
Virág Zábó (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Institute of Behavioral Sciences, Faculty of Medicine, Semmelweis University), Andrea Lehoczki (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Annamária Buda (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Doctoral College, Health Sciences Division, Semmelweis University), Péter Varga (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Doctoral College, Health Sciences Division, Semmelweis University), Monika Fekete (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Institute for Translational Research), Vince Fazekas-Pongor (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Institute for Translational Research), Tamás Csípő (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Institute for Translational Research), Kata Adonicsné-Püski (Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Directorate for Strategic Organizational Development, Semmelweis University), Giorgia Giovannetti (Department of Economics and Management, University of Florence), Yura Loscalzo (Department of Health Sciences, School of Psychology, University of Florence), Marco Giannini (Department of Health Sciences, School of Psychology, University of Florence), Beatrix Busse (Department of Linguistics, University of Cologne), Miklos Kellermayer (Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University), Iveta Nagyova (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Department of Social and Behavioural Medicine, Faculty of Medicine, PJ Safarik Universityin), Yongjie Yon (WHO Regional Office for Europe; Healthy Aging Section, European Public Health Association), Róza Ádány (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Institute for Translational Research; Healthy Aging Section, European Public Health Association; Department of Public Health and Epidemiology, Faculty of Medicine, HUN-REN-UD Public Health Research Group, University of Debrecen), Béla Merkely (Heart and Vascular Center, Semmelweis University), György Purebl (Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Institute of Behavioral Sciences, Faculty of Medicine, Semmelweis University), Zoltan Ungvari (Vascular Cognitive Impairment, Neurodegeneration and Healthy Brain Aging Program, Department of Neurosurgery, University of Oklahoma Health Sciences Center; International Training Program in Geroscience, Doctoral College, Health Sciences Division/Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University)
GeroScience (2026).
https://doi.org/10.1007/s11357-026-02339-z
A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették.
Szerkesztette: Szabó Ádám
Fotó: a publikációkból származó képek
