Tartalomjegyzék
- Ultrafeldolgozott élelmiszerfogyasztás gyulladásos bélbeteg gyermekekben
- D-vitamin-pótlás hatása a tumoros betegek immunrendszerére
- Nemzetközi irányelvek az örökletes angioödéma (HANO) gyermekkori diagnosztizálására és kezelésére
- Hatnak-e a probiotikumok az egészséges bélflórára?
- Egyénen belüli variabilitás és nyelvi instabilitás post-stroke afáziában: A munkamemória-terhelés hatásai és a nyelvi teljesítménnyel mutatott összefüggések
- Az idézési távolság számít: egy új mérőszám felé a folyóiratok hatásának értékelésére
- Első eredmények a VR-Avatar terápia hatásosságáról magyar betegcsoportban: Egyértelmű trendek, ellentmondásos tapasztalatok
- Magas energiatartalmú és fokozatosan növekvő energiatartalmú táplálás az akut hasnyálmirigy-gyulladás korai szakaszában (GOULASH): egy multicentrikus, kettős vak, randomizált klinikai vizsgálat
- Ketogén étrend és agyi egészség: cerebrovaszkuláris és neuroprotektív mechanizmusok
Ultrafeldolgozott élelmiszerfogyasztás gyulladásos bélbeteg gyermekekben
Az elmúlt évek számos epidemiológiai tanulmány mutatott rá, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztása és a gyulladásos bélbetegség (IBD) kockázata között összefüggés figyelhető meg. Keresztmetszeti vizsgálatunkban azt elemeztük hogy az IBD-ben szenvedő gyermekek több ultrafeldolgozott élelmiszert (UPF) fogyasztanak-e, mint az egészséges gyermekek.
A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Gasztroenterológiai Ambulanciáján 2023 decembere és 2025 februárja között megjelent IBD-s gyermekek étkezési szokásait hasonlítottuk össze budapesti iskolákban tanuló egészséges gyermekek étkezési szokásaival. Az UPF bevitelt a NOVA rendszer alapján kategorizáltuk, mely1-től 4-ig osztja be az élelmiszereket ipari feldolgozottságuk szerint, majd az összenergia bevitel százalékaként fejeztük ki. Összesen 47 IBD-s gyermeket hasonlítottunk össze 47 egészséges gyermekkel. A két csoport között nem volt különbség a teljes energiabevitel tekintetében, azonban az IBD-s gyermekek szignifikánsan több UPF-et fogyasztottak az egészséges gyermekekhez (50 százalék vs. 40 százalék) képest. Az aktív betegségben szenvedő gyermekek és a remisszióban lévők között nem volt különbség az UPF-bevitelben, azonban a biológiai terápiában részesülő gyermekek szignifikánsan kevesebb UPF-et fogyasztottak, mint a hagyományos kezelésben részesülő gyermekek (46 százalék vs. 54 százalék), ami azt mutatja, hogy a súlyosabb betegséget tapasztaló betegek jobban figyelnek a táplálkozásukra – írta összefoglalójában dr. Müller Katalin Eszter.
Ultra-Processed Food Intake in Children with Inflammatory Bowel Disease: A Pilot Case–Control Study
Emese Kasznár (Heim Pál National Pediatric Institute; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Dorina Bajzát (eim Pál National Pediatric Institute; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Anna Karoliny (Heim Pál National Pediatric Institute), Judit Szentannay (Heim Pál National Pediatric Institute), András Szabó (Heim Pál National Pediatric Institute), Eszter Gombos (Heim Pál National Pediatric Institute), Vivien Regián (Department of Dietetics and Nutrition Sciences, Semmelweis University), Anikó Havasi (Hungarian Dietetic Association), Erzsébet Pálfi (Department of Dietetics and Nutrition Sciences, Semmelweis University), Katalin Eszter Müller (Heim Pál National Pediatric Institute; Department of Family Care Methodology, Faculty of Health Science, Semmelweis University)
Nutrients 2025, 17(22), 3532
https://doi.org/10.3390/nu17223532
D-vitamin-pótlás hatása a tumoros betegek immunrendszerére
A közelmúltban megjelent tanulmánnyal arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mi magyarázhatja azt az ellentmondást, mely szerint a D-vitamin-pótlásban részesülő onkológiai betegek általános állapota, túlélése javul, ugyanakkor a D-vitamin-pótlás önmagában úgy tűnik, nem csökkenti a legtöbb tumor kialakulásának kockázatát.
Vizsgálatunkban D-vitamin-hiányos rosszindulatú tumorban szenvedő, stabil kezelésen lévő betegeket vontunk be, akiknek D-vitamin-hiányát két hónapon keresztül adott heti 30.000 NE D3-vitaminnal szüntettük meg. A D-vitamin-hiány megszüntetését követően, a pótlás hatására a perifériás mononukleáris sejtekben csökkent a DNS károsodás mértéke, a single-cell ATAC-seq elemzés alapján nőtt a periférián a monociták és az NK-sejtek aránya, megváltozott több immunsejt kromatin hozzáférhetősége és génszabályozási mintázata. Eredményeink arra utalnak, hogy a D-vitamin-szint normalizálásával daganatos betegekben javul az immunválasz, ami hozzájárulhat a betegek állapotának és túlélési esélyeinek javulásához. Kis esetszámú vizsgálatunk elsőként mutatta ki ezt a változást, melynek megerősítéséhez további nagy esetszámú tanulmányra van szükség. Addig is a klinikai megfigyelések alapján indokolt tumoros betegeken a D-vitamin-hiány megszüntetése – írta összefoglalójában dr. Kalmár-Söpkéz Alexandra.
Modulation of Peripheral Immune Cells Following Vitamin D3 Supplementation in Vitamin D-Insufficient Cancer Patients
Alexandra Kalmar (Department of Internal Medicine and Oncology, Semmelweis University), Zsofia Brigitta Nagy (Department of Internal Medicine and Oncology, Semmelweis University), Liza Dalma Sumegi (Department of Internal Medicine and Oncology, Semmelweis University), Barbara Kinga Bartak (Department of Internal Medicine and Oncology, Semmelweis University), Csaba Kiss (Institute of Molecular Life Sciences, HUN-REN Research Centre for Natural Sciences; Doctoral School of Biology, Eötvös Loránd University), Sandor Spisak (Doctoral School of Biology, Eötvös Loránd University), Bela Molnar (Department of Internal Medicine and Oncology, Semmelweis University), Istvan Takacs (Department of Internal Medicine and Oncology, Semmelweis University)
Nutrients 2026, 18(1), 116
https://doi.org/10.3390/nu18010116
Nemzetközi irányelvek az örökletes angioödéma (HANO) gyermekkori diagnosztizálására és kezelésére
A HANO egy ritka, örökletes, potenciálisan életet veszélyeztető betegség, amelyet a bőr vagy a gége-, illetve a bélrendszer nyálkahártyán fellépő, rohamokban, előre meg nem jósolható módon jelentkező duzzanatok jellemeznek. A HANO tünetei gyakran már gyermekkorban jelentkeznek, azonban a gyermek nem csupán kis felnőtt, így ellátásuk speciális megfontolásokat igényel. Ugyanakkor eddig erre a korcsoportra célzott szakmai irányelv nem állt rendelkezésre.
Az irányelv kifejlesztésében és az összesen 47 ajánlás kidolgozásában egy 32 fős, 18 országból érkező szakértői csapat vett részt, majd az ajánlásokat a Budapesten tartott 14. C1-inhibitor Deficiency & Angioedema Workshop-on résztvevő 135 egészségügyi szakember szavazta meg. A szakmai irányelv kitér a diagnosztika, a kezelés, valamint a betegek nyomon követésének részleteire, emellett külön hangsúlyt fektet azokra a régiókra, ahol az elsőként ajánlott gyógyszerek nem vagy nehezen érhetők el. Az irányelv különlegessége, hogy javaslatot fogalmaz meg a gyermekek fejlődési kategóriák szerinti besorolására és ajánlásait ezen kategóriák mentén teszi meg – fogalmazott összefoglalójában dr. Farkas Henriette.
International Guideline on the Diagnosis and Management of Pediatric Patients With Hereditary Angioedema
Henriette Farkas (Hungarian Angioedema Centre of Reference and Excellence, Department of Internal Medicine and Haematology, Semmelweis University), Inmaculada Martinez-Saguer (HZRM Heamophilia Centre Rein Mai), Konrad Bork (Department of Dermatology, University Medical Center, Johannes Gutenberg University), Anastasios E. Germenis (Department of Immunology & Histocombatibility, School of Medicine, University of Thessaly), Anete S. Grumach (Clinical Immunology, Centro Universitario Faculdade de Medicina do ABC), Hanga Réka Horváth (Hungarian Angioedema Centre of Reference and Excellence, Department of Internal Medicine and Haematology, Semmelweis University), Andrea Luczay (Pediatric Center Semmelweis University), Andrea Zanichelli (Operative Unit of Medicine, Angioedema Center, IRCCS Policlinico San Donato; Dipartimento di Scienze Biomediche Per la Salute, University of Milan), Markus Magerl (Institute of Allergology, Charité–Universitätsmedizin Berlin, Corporate Member of Freie Universität Berlin and Humboldt-Universität Zu Berlin; Fraunhofer Institute for Translational Medicine and Pharmacology ITMP, Immunology and Allergology), Stephen Betschel (Division of Clinical Immunology and Allergy, Department of Medicine, Unity Health, University of Toronto), Emel Aygören-Pürsün (Department of Pediatrics, University Hospital, Goethe University), Jonathan A. Bernstein (Department of Internal Medicine, Division of Rheumatology, Allergy and Immunology, University of Cincinnati College of Medicine, Partner of Advanced Allergy Services and Bernstein Clinical Research Center), Isabelle Boccon-Gibod (Clinical Immunology and Internal Medicine Department, National Reference Centre for Angioedema (CREAK) and ACARE Centre of Reference and Excellence, Grenoble Alpes University Hospital), Teresa Caballero (Department of Allergy, Hospital Universitario La Paz, Hospital La Paz Health Research Institute <IdiPAZ>, biomedical Research Network on Rare Diseases <CIBERER, U754>), Mauro Cancian (Department of Systems Medicine, University Hospital of Padua), Sandra Christiansen (Division of Allergy & Immunology, Department of Medicine, University of California San Diego), Danny M. Cohn (Amsterdam UMC, Cardiovascular Sciences, Department of Vascular Medicine, University of Amsterdam), Francisco Contreras (Allergy Service, National Institute of Pediatrics), Sansanee Craig (Department of Pediatrics, Perelman School of Medicine, University of Pennsylvania; Department of Biomedical and Health Informatics, Children’s Hospital of Philadelphia), Camelia Isaic (HAE Junior Patient Organization), Ankur Jindal (Pediatric Clinical Immunology and Rheumatology, Department of Pediatrics, Manipal Hospital), Constance H. Katelaris (Immunology & Allergy Unit Campbelltown Hospital and Western Sydney University), Hilary J. Longhurst (Department of Immunology, Auckland City Hospital and University of Auckland), Andrew MacGinnitie (Division of Allergy, Asthma, and Immunology, Children’s Wisconsin, Medical College of Wisconsin), Jonny Peter (Division of Allergy and Clinical Immunology, Groote Schuur Hospital, University of Cape Town; Allergy and Immunology Unit, University of Cape Town Lung Institute), Grzegorz Porebski (Department of Clinical and Environmental Allergology, Jagiellonian University Medical College), Avner Reshef (Angioedema Research Center, Barzilai University Medical Center), Dinh Van Nguyen (Vinmec-VinUni Institute of Immunology, VinUniversity; Center of Allergy and Clinical Immunology, Vinmec Times City, Vinmec Healthcare System; College of Medicine, Penn State University), Bruce Zuraw (Division of Allergy & Immunology, Department of Medicine, University of California San Diego; Medicine Service, Veterans Administration Healthcare), Anthony J. Castaldo (Hereditary Angioedema International), Henrik Balle Boysen (Hereditary Angioedema International), Timothy Craig (Department of Medicine, Pediatrics, OB/GYN MFM, and Biomedical Sciences, Penn State University; Vin-Mec-VinUni Institute of Immunology, Vin University), the Hereditary Angioedema Working Group (HAWK Group)
PMCID: PMC5248622 PMID: 27503784
https://doi.org/10.1111/all.70207
Hatnak-e a probiotikumok az egészséges bélflórára?
A probiotikumokat sokan fogyasztják azzal a céllal, hogy javítsák a bélflóra egészségét, és növeljék a bélben élő mikroorganizmusok diverzitását, sokféleségét. Az összesített vizsgálati eredmények azonban azt mutatják, hogy egészséges emberek esetében a probiotikumok szedése nem befolyásolja a bélmikrobióta diverzitását a probiotikumot nem fogyasztókhoz képest. Ez az eredmény független volt a felhasznált baktériumtörzsektől és a probiotikum-szedés időtartamától is. Az eredmények arra utalnak, hogy az egészséges bélmikrobióta egy viszonylag stabil rendszer, amelyet a probiotikumok bevitele önmagában nem változtat meg jelentősen – fogalmazott összefoglalójában dr. Éliás Anna Júlia.
Effect of probiotic supplementation on the gut microbiota diversity in healthy populations: a systematic review and meta-analysis of randomised controlled trials
Anna Júlia Éliás (Division of Health Sciences, Semmelweis University Doctoral School, Semmelweis University; Department of Morphology and Physiology, Faculty of Health Sciences, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Kincső Csepke Földvári-Nagy (Faculty of Health Sciences, Semmelweis University; School of Life Sciences, University of Warwick), Yasmin Zubeida Al-Gharati (Faculty of Health Sciences, Semmelweis University), Dániel Sándor Veres (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University), Tamás Schnabel (Department of Gastroenterology, Skien Hospital, Telemark Hospital Trust), Brigitta Teutsch (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Bálint Erőss (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University; Institute for Translational Medicine, Medical School, University of Pécs), Péter Hegyi (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University; Institute for Translational Medicine, Medical School, University of Pécs), Katalin Lenti (Department of Morphology and Physiology, Faculty of Health Sciences, Semmelweis University), László Földvári-Nagy (Department of Morphology and Physiology, Faculty of Health Sciences, Semmelweis University)
BMC Med 24, 71 (2026)
https://doi.org/10.1186/s12916-025-04602-0
Egyénen belüli variabilitás és nyelvi instabilitás post-stroke afáziában: A munkamemória-terhelés hatásai és a nyelvi teljesítménnyel mutatott összefüggések
Az afázia egy szerzett nyelvi és kommunikációs zavar, amely nehézséget okozhat a beszélt és írott nyelv használatában, azaz a beszédértésben, a beszédprodukcióban, az olvasásban és az írásban, valamint gyakran a számolásban is. Gyakori klinikai megfigyelés, hogy az afáziás személyek nyelvi teljesítménye jelentős változékonyságot (fluktuációt) mutat a vizsgálati és terápiás alkalmak között, sőt akár egy alkalmon belül is. Ezt a jelenséget a szakirodalom intraindividuális variabilitásnak nevezi, amely egyes neuropszichológiai populációkban, például demenciában, jól ismert, stroke utáni afáziában azonban még viszonylag keveset vizsgált.
Kutatásunkban elsőként vizsgáltuk szisztematikusan a nyelvi teljesítmény ingadozását ebben a betegcsoportban. Eredményeink szerint a nyelvi változékonyság mértéke nő a feladatok komplexitásával és a munkamemória-terheléssel, továbbá a nagyobb ingadozás súlyosabb afáziával és alacsonyabb nyelvi teljesítménnyel jár együtt. Mivel munkamemória zavarok gyakran jelennek meg afáziában, és a nyelvi folyamatok számos aspektusa munkamemória-folyamatokra támaszkodik, eredményeinknek fontos elméleti és klinikai vonatkozásai is vannak. A munkamemória-terhelés jelentős kihívást jelenthet egyes személyek számára, és hozzájárulhat a megfigyelt fluktuációhoz. Eredményeink arra is rámutatnak, hogy az egyetlen időpontban nyert adatok és mérések – legalábbis kísérleti feladatok esetén – nem elegendőek a viselkedés megbízható felméréséhez afáziában. Vizsgálatunk hozzájárul a variabilitás háttérmechanizmusainak jobb megértéséhez, valamint a pontosabb diagnózisalkotáshoz és az optimális terápiatervezéshez a klinikai gyakorlatban – írta összefoglalójában dr. Zakariás Lilla.
Intraindividual variability and language instability in post-stroke aphasia: Effects of working memory demand and associations with language performance
Lilla Zakariás (Bárczi Gusztáv Faculty of Special Needs Education, Eötvös Loránd University; Semmelweis University Rehabilitation Clinic), Ágnes Lukács (Department of Cognitive Science, Faculty of Natural Sciences, Budapest University of Technology and Economics; Cognitive Medicine Research Group, Competence Centre for Neurocybernetics of the Life Sciences Cluster of the Centre of Excellence for Interdisciplinary Research, Development)
Brain and Language, Volume 275, April 2026, 105734
https://doi.org/10.1016/j.bandl.2026.105734
Az idézési távolság számít: egy új mérőszám felé a folyóiratok hatásának értékelésére
A tudományos hatás mérése régóta központi kérdés, azonban a hagyományos, idézettség-alapú mutatók (pl. impakt faktor) komoly korlátokkal rendelkeznek. Ezek a módszerek minden idézetet azonos értékűnek tekintenek, miközben könnyen manipulálhatók különféle „citation gaming” technikákkal, például citációs kartellekkel vagy citation stacking módszerekkel (amikor folyóiratok vagy szerzők szisztematikusan, aránytalanul sokat hivatkoznak egymásra a mutatók mesterséges növelése érdekében). Így a magas idézettség nem feltétlenül jelent valódi tudományos hatást.
Cikkünkben egy új megközelítést javaslunk, amely az idézettségi hálózat szerkezetére épít. Bevezetjük az idézések „távolságának” fogalmát: azt vizsgáljuk, hogy egy folyóirat milyen „messziről” kap idézeteket a tudományos hálózatban. Ennek érdekében egy súlyozott, irányított idézettségi hálózatban gráfbeágyazási technikákat alkalmazunk a csúcsok közötti távolság mérésére. Eredményeink azt mutatják, hogy a magas presztízsű folyóiratok átlagosan nagyobb bejövő idézési távolsággal rendelkeznek, míg a gyanús, torz idézési mintázatú lapok inkább „közeli” hivatkozásokból építkeznek. Emellett kimutatjuk, hogy az impakt faktort idézési távolsággal súlyozva jobb prediktora a szakértői rangsoroknak, például a finn (JUFO) és a norvég folyóirat-besorolásoknak, és a mutató kevésbé érzékeny a szűk körű, egymást erősítő idézési struktúrákra – írta összefoglalójában Molontay Roland.
Citation distance matters: towards a new metric for evaluating journal impact
Kate Barnes (Department of Stochastics, Institute of Mathematics, Budapest University of Technology and Economics; University of Colorado Boulder), Ahmed Bannour (Department of Stochastics, Institute of Mathematics, Budapest University of Technology and Economics), Levente Török (Snap Inc.), Roland Molontay (Department of Stochastics, Institute of Mathematics; Institute of Biostatistics and Network Science, Semmelweis University)
Scientometrics 131, 1505–1524 (2026)
https://doi.org/10.1007/s11192-026-05586-1
Első eredmények a VR-Avatar terápia hatásosságáról magyar betegcsoportban: Egyértelmű trendek, ellentmondásos tapasztalatok
A tanulmány a Challenge Aps által fejlesztett VR-Avatar terápia hazai alkalmazásának első eredményeit mutatja be szkizofrénia spektrum zavarban szenvedő, gyógyszeres kezelés mellett hanghallásoktól szenvedő páciensek körében. A terápia központi elemeként az ülések során a betegek a hanghallásaikat megszemélyesítő, személyre szabott avatarral beszélgetnek, így biztonságos környezetben gyakorolhatják a hangokkal való megküzdést, a hanghallások csökkentése és a hangokhoz való viszony megváltoztatása érdekében.
A vizsgálat publikált szakaszában 16 beteg vett részt a 7 üléses terápián. Az eredmények alapján a terápia alkalmazása mellett, a hallucinációk súlyossága és gyakorisága jelentős mértékben csökkent. A kutatók ugyanakkor arra is felfigyeltek, hogy bár a betegek 69 százaléka jól reagált a terápiára, 31 százalék esetén nem volt javulást. További vizsgálatok alapján felvetették, hogy a kezdetben jelentősebb feszültséggel kísért, intenzívebb hallucinációkkal élő páciensek esetén a terápia hatékonyabb lehet. Az alacsony elemszám miatt azonban ezt a feltevést további tesztelésnek kell alávetni. A terápiát biztonságosnak találták – fogalmazott összefoglalójában Vass Edit.
Early findings on VR-Avatar therapy effectiveness in a Hungarian cohort: Clear trends amid contradictory experiences
Lilla Gerlinger (Semmelweis University, Department of Psychiatry and Psychotherapy), Luca Egervári (Semmelweis University, Department of Psychiatry and Psychotherapy), Lajos Simon (Semmelweis University, Department of Psychiatry and Psychotherapy), Tünde Kilencz (Semmelweis University, Department of Psychiatry and Psychotherapy), Laura Csizmadia (Semmelweis University, Department of Psychiatry and Psychotherapy), Gábor Csukly (Semmelweis University, Department of Psychiatry and Psychotherapy), Levente Hermán (Semmelweis University, Department of Psychiatry and Psychotherapy), László Tombor (Semmelweis University, Department of Psychiatry and Psychotherapy), Louise Birkedal Glenthøj (VIRTU Research Group, Mental Health Center Copenhagen, Copenhagen University Hospital, Mental Health Services CPH; Department of Psychology, University of Copenhagen), Farah Shiraz (HEKA VR; Duke-NUS Medical School), Edit Haluska-Vass (Semmelweis University, Department of Psychiatry and Psychotherapy)
Computers in Human Behavior Reports, Volume 22, May 2026, 101042
https://doi.org/10.1016/j.chbr.2026.101042
Magas energiatartalmú és fokozatosan növekvő energiatartalmú táplálás az akut hasnyálmirigy-gyulladás korai szakaszában (GOULASH): egy multicentrikus, kettős vak, randomizált klinikai vizsgálat
A tudományos eredmények és a mindennapi betegellátás közötti szakadék áthidalása korunk egyik legnagyobb kihívása. A Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Központja és a Pankreász Betegségek Intézete olyan kutatásokat végez, amelyek célja, hogy a tudományos felfedezések minél gyorsabban a betegek javát szolgálják. E törekvés jegyében valósult meg az a többcentrumos klinikai vizsgálat, amelyek eredményei immár a GUT folyóiratban is megjelentek. A vizsgálat arra kereste a választ, hogy akut hasnyálmirigy-gyulladásban mennyire biztonságos és hatékony a betegek korai, magas kalóriatartalmú táplálása a fokozatosan emelt tápanyagbevitellel összehasonlítva. A több mint 600 beteg adatait feldolgozó kutatás az eddigi legnagyobb betegszámú gyógyszergyártótól független vizsgálat Magyarországon.
A vizsgálat során a betegeket két csoportra osztottuk: az egyik csoport már a betegség elején magas energiatartalmú táplálást kapott, míg a másiknál a tápanyagbevitelt fokozatosan, lépésről lépésre növeltük. A kutatók elsődleges célja annak meghatározása volt, hogy melyik módszer mellett alakul ki ritkábban súlyos betegség vagy halálozás. Az eredmények alapján a korai, magas kalóriatartalmú táplálás nem járt előnnyel, sőt egyes esetekben több szövődménnyel társult. Ezzel szemben a fokozatos táplálás biztonságosabbnak bizonyult, és nem növelte a súlyos állapot vagy a halálozás kockázatát. Összességében a vizsgálat azt mutatta, hogy bár korábban sokan úgy vélték, hogy a korai, intenzív táplálás segíti a gyógyulást, akut hasnyálmirigy-gyulladás esetén célszerűbb a tápanyagbevitelt óvatosan, fokozatosan emelni. Ez a megközelítés kevesebb kockázattal jár, miközben a betegség kimenetelét tekintve ugyanazt az eredményt biztosítja – írta összefoglalójában dr. Márta Katalin.
High versus gradually increasing energy nutrition in the early phase of acute pancreatitis (GOULASH): a multicentre double-blind randomised clinical trial
Katalin Márta (Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University), Marie Anne Engh (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Áron Vincze (Division of Gastroenterology, First Department of Medicine, Medical School, University of Pécs), Bálint Erőss (Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute for Translational Medicine, Medical School, University of Pécs), Péter J. Hegyi (Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Zsolt Abonyi-Tóth (Institute for Translational Medicine, Medical School, University of Pécs; Department of Biostatistics, University of Veterinary Medicine), Nándor Faluhegyi (Department of Medical Imaging, Medical School, University of Pécs), Andrea Szentesi (Institute for Translational Medicine, Medical School, University of Pécs), Péter Hegyi (Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute for Translational Medicine, Medical School, University of Pécs; Translational Pancreatology Research Group, Interdisciplinary Centre for Excellence for Research, Development and Innovation, University of Szeged)
Gut. 2026 Apr 7;75(5):995-1002.
DOI: 10.1136/gutjnl-2025-335970
Ketogén étrend és agyi egészség: cerebrovaszkuláris és neuroprotektív mechanizmusok
Egy új tudományos áttekintő tanulmány szerint a ketogén étrend jóval túlmutathat a testsúlycsökkentésen: potenciálisan az agy öregedésének alapvető biológiai folyamatait is befolyásolhatja. A kutatás rámutat, hogy a szénhidrátbevitel csökkentésével kialakuló ketózis során termelődő ketontestek – különösen a béta-hidroxibutirát – hatékony alternatív energiaforrást biztosíthatnak az idegsejtek számára, különösen olyan állapotokban, amikor a glükózfelhasználás romlik, például idősödés vagy neurodegeneratív betegségek esetén. A tanulmány szerint a ketogén metabolizmus több kulcsfontosságú mechanizmust is érint: javíthatja a mitokondriális működést, csökkentheti az oxidatív stresszt és a krónikus gyulladást, valamint kedvezően hathat az agyi érhálózat működésére. Ezek a folyamatok szorosan összefüggnek a kognitív hanyatlással és a demencia kialakulásával, így a ketogén étrend potenciálisan új megközelítést kínálhat a megelőzés területén.
Ugyanakkor a szerzők hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi bizonyítékok még nem elegendőek széles körű ajánlások megfogalmazásához. A legtöbb eredmény preklinikai vizsgálatokból vagy rövid távú humán kutatásokból származik, és egyelőre nem tisztázott, hogy a megfigyelt hatások hosszú távon is fennmaradnak-e. A jövőben jól megtervezett, hosszú távú klinikai vizsgálatokra van szükség annak megértéséhez, hogy a ketogén étrend valóban hozzájárulhat-e az agyi egészség megőrzéséhez és a demencia kockázatának csökkentéséhez – írta összefoglalójában dr. Fekete Mónika.
Ketogenic Diet and Brain Health: Cerebrovascular Mechanisms, Neuroprotection, and Translational Implications
Noémi Mózes (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Ágnes Fehér (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Tamás Csípő (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Vince Fazekas-Pongor (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Health Sciences Division, Doctoral College, Semmelweis University), Ágnes Lipécz (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Dávid Major (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Health Sciences Division, Doctoral College, Semmelweis University), Andrea Lehoczki (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Health Sciences Division, Doctoral College, Semmelweis University), Norbert Dósa (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Kata Pártos (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Boglárka Csík (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Hung Wei Yi (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Csilla Kaposvári (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Krisztián Horváth (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University), Mónika Fekete (Institute of Preventive Medicine and Public Health, Semmelweis University; Fodor Center for Prevention and Healthy Aging, Semmelweis University; Health Sciences Division, Doctoral College, Semmelweis University)
Nutrients 2026, 18(7), 1091;
https://doi.org/10.3390/nu18071091
A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették.
Szerkesztette: Szabó Ádám
Fotó: a publikációkból származó képek; illusztráció (Semmelweis Egyetem)
