A csontritkulás ma már népbetegség, emellett az emlő- és prosztatarák előrehaladott stádiumában gyakori a csontáttétek kialakulása is. A csontszerkezet meggyengüléséből fakadó törések egyéni terhei és társadalmi költségei is jelentősek. Idősebb korban a kényszerű mozgáshiány a halálozás kockázatát is markánsan megemeli. Mindezek miatt a csontritkulás megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek közül a biszfoszfonátok és a denosumab hatékonyan lassítják a csontvesztést, ritka esetben azonban állcsontelhalást okozhatnak – mondta dr. Bojtor Bence, a csontritkulás kezelésében nagy hagyományt ápoló Belgyógyászati és Onkológiai Klinika belgyógyász rezidense. A folyamatnak számos, már bizonyított oka van, a mi vizsgálatunk a genetikai faktorok szerepére irányult – tette hozzá.
A ritka mellékhatás, amitől tartva sokan elutasítják a kezelést
A gyógyszermellékhatásként kialakuló állcsontnekrózis (állcsontelhalás, szaknyelven MRONJ) meglehetősen ritka kórkép, ezer csontritkulással kezelt betegből csak néhányat érint. A csontáttétes daganatos betegek körében azonban jóval gyakoribb, előfordulása elérheti a néhány százalékot is. Az MRONJ drasztikusan rontja az életminőséget, fájdalommal, fogászati panaszokkal, fogvesztéssel, táplálkozási nehézséggel jár. Ennek veszélye sokakban riadalmat kelt, ami miatt egyes betegek elutasítják a csontritkulásnak ezt a hatékony kezelését.
Mint dr. Bojtor Bence elmondta, innovációs díjas kutatását negyedéves hallgatóként a klinika igazgatóhelyettesével, dr. Lakatos Péter egyetemi tanárral és a klinika molekuláris laboratóriumának vezetőjével, dr. Kósa János tudományos főmunkatárssal kezdte. Ők már korábban is foglalkoztak e mellékhatás genetikai hátterével. A SIRTUIN-1 (SIRT1) gén állcsontnekrózisban betöltött szerepét vizsgáló kutatást a Floridai Egyetemmel együttműködésben, majd az MD-PhD képzés keretében fejlesztette tovább.
Az alapja egy széles körű, genomszintű genetikai vizsgálat, amelybe a Belgyógyászati és az Onkológiai Klinika, valamint a Floridai Egyetem mintegy 60 állcsontnekrózisos betegét vonták be. Ennek során azonosították a genetikai tényező szerepét, így egy következő, már csak az Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika állcsontnekrózisban szenvedő betegeit érintő vizsgálat célzottan a SIRTUIN-1 gén szerepét kutatta a betegeség kialakulásában. „A két klinika közötti együttműködés ugyanis lehetővé tette, hogy a nekrózisos új betegek mindegyikétől vehettünk genetikai mintát, így összesen 64, ebben a ritka kórban szenvedő beteg mintája állt rendelkezésre a kutatáshoz” – magyarázta dr. Bojtor Bence. „A hagyományos vérmintából a klinika laboratóriumában végezzük el a genetikai vizsgálatot, amelynek eredménye néhány hét alatt elkészül.”
„A SIRTUIN-1 gén vizsgálata jól mutatja a személyre szabott orvoslás jelentőségét. Nem minden beteg reagál egyformán ugyanarra a kezelésre. A genetikai és klinikai adatok segítségével a jövőben pontosabban meghatározható, hogy kinek milyen terápia a legmegfelelőbb” – emelte ki dr. Bojtor Bence.
A kutatók megvizsgálták a SIRTUIN-1 (SIRT1) gén egyik apró genetikai eltérését és összehasonlították, hogy ez az eltérés milyen gyakran fordul elő beteg és egészséges emberekben. Azt találták, hogy ennek a génnek az egyik változata, ez a kedvező allél ritkábban fordul elő betegek körében, és gyakoribb az egészséges populációban. Ebből arra következtettek, hogy ez a génváltozat valószínűleg védelmet nyújt a betegséggel szemben. Nem azt jelenti, hogy aki rendelkezik vele, biztosan nem lesz beteg, hanem azt, hogy kisebb az esélye a betegség kialakulására.
Megvizsgálták azt is, hogy a fogászati kezelés után milyen gyakran tér vissza a betegség, és azt tapasztalták, hogy a kedvező alléllal rendelkezők körében a kiújulás is ritkábban következett be. Azaz ez a genetikai adottság összefügg a betegség kisebb kockázatával és a kezelés utáni jobb kimenetellel.
Fogászati kezelés állcsontelhalás esetén
Az állcsontnekrózisban szenvedő betegek kezelésének részeként az elhalt csontterületet eltávolítják, majd szükség esetén a lágyrészeket zárják, illetve a hiányzó struktúrákat protézissel pótolják. Ha fertőzés is fennáll, antibiotikumot alkalmaznak helyileg vagy szisztémásan.
Az adatok összehasonlításánál egy újfajta statisztikai módszert alkalmaztak, amit dr. Podani János, az ELTE biológus professzora dolgozott ki. Ez lehetővé tette a heterogén statisztikai sokaság egyszerre folytatott vizsgálatát. Ebből származik az az adat, hogy ez a védő allél nemcsak a betegség kialakulásának kockázatával mutatott összefüggést, hanem a kedvezőbb kimenetellel is – fejtette ki dr. Bojtor Bence, hangsúlyozva, hogy mivel a genetika nem önmagában határozza meg a gyógyszer indukálta állcsontnekrózist, az a kedvező allél jelentében is kialakulhat.
Mint elmondta, a kutatás távolabbi célja a genetikai vizsgálat széleskörű elérhetőségének biztosítása az antireszorptívkezelés megkezdése előtt. Főleg a daganatos betegeknél nagy a jelentősége, hiszen körükben egy nagyságrenddel nagyobb az állcsontnekrózis kialakulásának az esélye, mint a nem daganatos, csontritkulásos betegek esetében. A genetikai vizsgálat segítségével felmérhető, hogy a beteg genetikai háttere növeli-e a mellékhatás kockázatát. Ha igen, kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelő szájhigiénére, a szoros fogászati kontrollra, illetve azokban az esetekben, amelyekben nem a teljes gyógyulás a cél, hanem az életminőség rövid távú javítása, érdemes megfontolni, hogy a kezelés, vagy annak mellőzése jár-e több előnnyel – hangsúlyozta dr. Bojtor Bence. Rámutatott a genetikai faktorok világszintű vizsgálatának fontosságára is. A magyar populáció adatai mellett a Floridai Egyetemmel folytatott együttműködésnek köszönhetően amerikai adatok is alátámasztják az eredményeket, de érdemes lenne más nemzetiségű populációkra, vagy más rasszokra is kiterjeszteni a kutatást – jegyezte meg.
A kutatás jelenlegi fázisában a hazai állcsontnekrózisos betegek adatbázisát bővítik, mivel ritka mellékhatásról van szó, ez a kutatás egyik legnagyobb kihívása. Eddig mintegy száz beteg SIRTUIN-1 gén szűrését végezték el. A klinikai labor kapacitása az összes hazai antireszorptív kezelésben részesülő, csontrendszert érintő daganatos betegségben szenvedő szűrésére alkalmas lenne, azonban idáig még hosszú az út, meg kell ismertetni a lehetőséget a kezelőorvosokkal, főleg az emlődaganatokkal foglalkozó onkológusokkal, hematológusokkal, prosztatadaganatokkal foglalkozó urológusokkal és persze a csontritkulás kezelésében élenjáró reumatológusokkal és endokrinológusokkal – vélte dr. Bojtor Bence megemlítve, hogy már több szakmai konferencián is bemutatta a kutatási eredményeket. A kutatás részeként vizsgálni kezdték a SIRTUIN-1 fehérje szintjét a vérben, ami szintén újdonságnak számít. Az előzetes eredmények arra utalnak, hogy az állcsontnekrózisos betegek vérében tendenciózusan alacsonyabb ennek a fehérjének a szintje, magyarázta dr. Bojtor Bence kiemelve távlati célként a SIRT1-fehérje aktivációját elősegítő gyógyszerek fejlesztését.
Névjegy
Dr. Bojtor Bence, a Belgyógyászati és Onkológiai Klinika belgyógyász rezidense 2025-ben végzett a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Innovációs díjas kutatását negyedéves hallgatóként kezdte, amelyet az MD-PhD képzés keretében folytatott. Eredményei alapján 2026 májusában PhD-fokozatot szerzett. A SIRTUIN-1 gén MRONJN-ban betöltött szerepe mellett pajzsmirigy daganatok kutatásával is foglalkozik.
Szepesi Anita
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
