Két népegészségügyi szempontból is jelentős számú betegcsoport életét teheti könnyebbé az Innovációs díjjal elismert kutatás. Mind az időskori makuladegeneráció, mind a diabéteszes retinopátia világszerte több száz millió embert érint, és kezeletlenül mindkettő látásvesztést okozhat.
Bár a két betegség mechanizmusa és lefolyása eltérő, az közös elem, hogy a szemfenéken a mikrokeringés nem megfelelő, ami kóros mértékű érképződéshez vezet, ez pedig később károsíthatja a retinát is. A látásvesztés megállítását jelenleg a szemgolyóba 2-3 havonta injekciózott biotechnológiai úton előállított hatóanyaggal lehet elérni, a mi kutatásunk pedig egy szájon át szedhető gyógyszer előállítását célozza
– mondta dr. Kovács Krisztián András, a Klinikai Kórélettani Intézet tudományos tanácsadója. Kutatásairól „Terápiás molekulák targetálása retinában természetes fénnyel neovaszkularizációs retinopátiák gyógyítása céljával” tartott előadást a díjátadó ünnepségen.
A neurobiológus végzettségű kutató a Svájcban megszerzett PhD-jét követően pályája során több gyógyszeripari cégnél – többek között a Richter Gedeon Nyrt. cariprazine hatóanyag bevezetésével foglalkozó üzletfejlesztési részlegén – is dolgozott. A retinakutatás felé egy négyéves, az Institute of Science and Technology Ausztriánál töltött agykutatási programot követően fordult az érdeklődése. Mint honlapunknak felidézte, az agykutatással töltött ausztriai évek után dolgozott ki egy, a neovaszkularizációs retinabetegségek kezelésével kapcsolatos ötletet, az erre épített kutatási EIC Pathfinder típusú pályázatát pedig mintegy 1,2 milliárd forinttal támogatta az Európai Unió a Horizon 2020-as program keretei között. Az eredetileg négyéves kutatási projekt konzorciumának tagja a Semmelweis Egyetem mellett egy, a kísérleti molekulákat legyártó vegyészeti cég, egy finn vállalat, ami a szemfenéken szivárgó erek kimutatásában vesz részt egyedi technológiai hátterével, egy nyulakon preklinikai vizsgálatot végző török vállalat, valamint egy, a szabadalmak hasznosításával foglalkozó magyar kisvállalkozás is. „A tudományos koncepció létrehozása után a megfelelő partnercégek megtalálása volt a legnagyobb kihívás” – jegyezte meg dr. Kovács Krisztián András, aki a teljes konzorcium kutatási programját összeállította.
A neovaszkularizációs retinopátiák, azaz a kóros érburjánzással járó retinabetegségek kialakulása jellemzően a szemgolyó érhálózatának károsodása miatt következik be. A retina oxigénigénye nagy, ezért a szervezet a gyulladás, vagy a szemet ellátó erek szűkülése miatt bekövetkező oxigénhiányt azzal próbálja ellensúlyozni, hogy megkísérli az erek újranövesztését, és elindul egy kóros burjánzás. A nemkívánatos érképződés végső soron magát a retinát is veszélyezteti: részben azzal, hogy az üvegtestbe belenövő erek rossz esetben akár le is szakíthatják a retinát, részben pedig azzal, hogy az utólag, rendellenesen képződő erekből szivárgó vér ödémát okoz, ami szintén retinasérüléshez vezethet. A cukorbetegek retinopátiája még jól beállított és karbantartott vércukorszint mellett is előfordulhat a betegség felismerésétől számított 10-12 év után. Kezeletlen vagy rosszul beállított vércukorszint esetén ennél sokkal hamarabb is megjelenhet, ezért különösen fontos a rendszeres szemészeti ellenőrzés.
Miután ez a rendellenes érképződés elindult, a csak a károsodást konzerváló és a további látásromlást megakadályozó sztenderd terápia az, hogy kéthavi rendszerességgel egy biotechnológiai úton előállított hatóanyagot injektálnak a páciensek szemgolyójába. Ez amellett, hogy a betegnek kellemetlen, népegészségügyileg költséges is: egyrészt a hatóanyag ára, másrészt a potenciális fertőzésveszély miatt képzett szakorvost igénylő beadás miatt. Mivel már ismert az a molekuláris mechanizmus, amelyet blokkolni kell, felmerült a kérdés, hogy lehetséges-e szájon át szedhető készítménnyel célzottan megoldani, hogy a retinába eljusson a hatóanyag.
„Az elmúlt négy év állat- és sejtkultúrás kísérletei alapján sikerült a vizsgált 25 új molekula közül két ígéretes gyógyszermolekulát azonosítani. Ezek szájon át való alkalmazása, és az emésztőrendszerben való felszívódása után nem fejtenek ki káros mellékhatást a szervezetben, a szembe jutó természetes fény pedig lokálisan aktiválja a hatóanyagot. Jelenleg azt vizsgáljuk, hogy a szembe jutó fény milyen mértékben tudja aktiválni a hatóanyagot, illetve mennyire hatékonyan tud ennek hatására a megcélzott receptorokhoz kötődni a molekula” – összegezte eredményeiket dr. Kovács Krisztián András. A kutatások egyik célja az volt, hogy a biotechnológiával előállított makromolekulás szerkezetű hatóanyaghoz képest azonosítható-e, illetve előállítható-e olyan kismolekulás típusú hatóanyag, ami szájon át bevéve hatásos lehet. A patkánykísérletek alapján sikerült egy olyan formulációt kidolgozni, amely optimális felszívódást tesz lehetővé a béltraktusból és eljut a szembe.
Az első, az alkalmazás módjára és a szembe jutó természetes fényre aktiválódó hatóanyagra vonatkozó szabadalmi kérelmet 2024-ben adták be, zajlik az európai szabadalmi eljárása, és vizsgálják az Egyesült Államokban is.
A második szabadalmi kérelem, melyet 2025-ben benyújtottunk be, onkológiai vonatkozásokat is tartalmaz, mivel rájöttünk, hogy bizonyos daganatos megbetegedéseknél, szolid tumoroknál is hasznosak lehetnek ezek a molekulák. Ha az áttétet még nem képzett tumort egy endoszkóppal odajuttatott fénnyel besugározzák, célzottan hozzáköthetőek ezek az antiproliferációs hatású molekulák, és megakadályozhatják a kóros sejtburjánzást bizonyos, a sejten belüli jelátvitelért felelős receptorok működésének gátlásával
– mondta dr. Kovács Krisztián András.
A kutatások előrehaladását, az ígéretes eredményeket, valamint a két beadott szabadalmat értékelve egyébként az Európai Bizottság egyéves hosszabbítást hagyott jóvá a kutatócsoport számára, így 2026 decemberével zárul a projekt. „Bízunk benne, hogy az eredményeink lehetővé teszik majd a program folytatását, szeretnénk megpályázni az ipari potenciál elérését támogató EIC Transition program forrásait” – mondta dr. Kovács Krisztián András. Ez utóbbi már a humán klinikai vizsgálatok felé is utat nyithat. Úgy vélte, ha sikerül az állatmodelleken igazolni, hogy a koncepciójuk működik, és a későbbiekben is minden optimálisan alakul, akkor 10 éves távlatban a páciensekhez is eljuthat a megoldásuk egy szájon át szedhető gyógyszer formájában, ami jelentősen megkönnyítheti a betegek kezelését és együttműködését a terápiában.
Interjúsorozatunkban hamarosan bemutatjuk a 2026-os Semmelweis Innovációs Díjat elnyert további pályázatokat is.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
