Ezüst Gy. Zoltán képeinek jellegzetes csónakmotívumai nyári vízparti élményeket éppúgy felidézhetnek, mint akár az orvos-anatómus számára a jellegzetes sajkacsontokat, az elnevezés egy kis evezős csónakformára utal, és apró mérete ellenére is fontos az emberi test felépítésében – kezdte a májusi Szalon-kiállítás bevezetőjét dr. Alpár Alán nemzetközi képzésekért felelős rektorhelyettes, a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének igazgatója, az esemény házigazdája.
Dr. Cs. Tóth János művészeti író a pódiumbeszélgetésen felidézte, hogy Ezüst Gy. Zoltán tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Grafikus Művészek Szövetségének, a Galéria 12 Egyesületnek és a szentendrei IKON csoportnak. Családi indíttatása ismert a képzőművészetben, édesapja, Ezüst György szintén festőművész. Hozzáfűzte, hogy bár grafikus művészi irányban folytatta a pályafutását, most mégis festményekkel szerepel ezen a kiállításon.
A témaválasztásaival kapcsolatban a művész kifejtette: édesapja annak idején témát keresve festményeihez kikötőkben járva sokat fotózott mindenféle jeleneteket, csónakokat, vitorlásokat, hálójukat kivető halászokat, ahová többször ő, a fia is elkísérte. A csónakmotívum nemcsak konkrét tárgyként, emlékképként, hanem akár kulturálisan, szimbolikusan is értelmezhető, az ókori kelta, görög, római mitológiai vagy bibliai értelemben is. Mint mondta, középiskolai művészeti tanárként ezeket is megosztja diákjaival – amint a Szalon közönségével is.
A kiállító művész hangsúlyozta, 1998 óta Szentendrén él, az ottani, 20. század korai éveire visszanyúló avantgárd hagyományokra utaló művészeti hatások is megjelennek nála ugyanúgy, mint a grafikusművészi látásmódja. Képei egyrészt konstruktív elemeket vonultatnak fel, amelyek vizuális szerkesztettségre utalnak, másrészt egy szürreális irány is megjelenik egyik-másik képén. „Ez lehet egy vizuális anomália, ami arról szól, hogy van egy hétköznapi látvány, mint például egy vízen úszó vitorlás, de közben látható a festményen egy térháló, egy elpixelesedő ég vagy egy effektekkel torzított madár is; tehát naturális, természeti elemeket és a digitális világból vett hatásokat is tartalmaz” – magyarázta Ezüst Gy. Zoltán.
„Nagyon akkurátusan, lassan gondolok ki egy témát, alaposan körüljárom. Nagyon sok idő, amíg megkonstruálom, hogy mi lesz a képen, ezek viszonylag nagy méretű faliképek, festmények, amiket szeretnék pontosan elkészíteni”
– adott betekintést munkamódszerébe.
Mint hozzátette, szereti figuráit anatómiai módon absztrahálni, geometriai környezetben, fiktív terekben mozgatja meg őket, dinamikát ad nekik.
Galéria
A megnyitón közreműködött Biber Adél, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola 8. osztályos tanulója énekkel és zongorakísérettel, Schubert és Farkas Ferenc egy-egy darabjával.
A kiállítás – előzetes bejelentkezés, illetve a Szalonban tartott egyetemi rendezvények alkalmával – 2026. június16-ig tekinthető meg.
Tasnádi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
