„Képi világa figuratív, de tartalmában elvonatkoztatott. A határ érdekli, ami a tudattalan és a tudatos között húzódik, különösképpen ezen a határmezsgyén való egyensúlyozás, átmenet, átlépés. Kifejezésmódját is ennek a területnek az átmeneti jellege formálja. Ebben a térben nincsenek e világi szabályok, az idő és távolság meglepően módosulhat” – mutatta be a kiállítást dr. Hermann Péter, a Semmelweis Egyetem oktatási rektorhelyettese. Mayer Hellának saját művészetéről szóló leírását idézve így fogalmazott: „Ebben a térben megnyugvást talál a festő és a néző, ebben a nyugalomban csend van”.
Visszaemlékezésről, a gyermek- és ifjúkor helyszíneiről, a történelmi falak szerepéről beszélt Barabás Márton Munkácsy-díjas képzőművész a kiállítás megnyitójában, hozzátéve: a Semmelweis Szalon, a kiállítás helyszíne az orvosi egyetem patinás falai között, annak egy régi könyvtártermében lett kialakítva, így már önmagában is az emlékezés, a nyomhagyás helyszínének számít.
Mayer Hella Kolozsvárott született, ide fűzik családi kötelékei. Képeit nézve a témák, helyszínek, tájképi elemek gyermekkori élményekhez is kötődhetnek: éltek családjával Zilahon, Ady Endre egykori városában, majd Újszászon, Bonyhádon, és a egykori pesti városfalak által szegélyezett utcákban is – idézte fel Barabás Márton. Érettségi után alkalma nyílt három évig egy művészeti előkészítő képzésre járni Svédországban, Stockholmban. Azután visszatért Magyarországra, felvették a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, ahol Szabados Árpád lett a mestere. Művész-orvos családba született, nagyanyja és nagynénje is foglalkozott festészettel, édesapja pedig orvos.
Galéria
A megnyitón elhangzott, Mayer Hella festményeiben nem használja a hagyományos perspektívát. Bár van a képeknek előtere, középtere és háttere, érzékelhető a légkör perspektivikus hatása is némelyiken, de „a reneszánsz perspektíva bizonyossága valahogy elveszett belőlük. Ahogy szinte az egész akadémizmust és naturalizmust követő európai festészetből is kikopott a reneszánsz perspektíva egyértelműsége, tételes magabiztossága”. Mayer Hella szavait idézve: „Kell, hogy legyen útja a tekintetnek akár meglepő irányokba is”.
A romok, épületrészek mellé különös modern épülettömbök is bekerülnek a képekre, kiegészülve a mediterrán növényzettel, mint egy különös színjáték díszletelemei. A képmezőben a parkokon, romok között és a kitalált tereken átvezető lépcsők és utak Mayer Hella útjai – mutatott rá Barabás Márton, aki mentorként is több éve kíséri figyelemmel a festőművész pályáját.
Az est házigazdája ezúttal Binder Károly Erkel-díjas zongoraművész, zeneszerző volt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára a személyes kapcsolódások közt említette, hogy közel állnak hozzá az itt látható képek és alkotójuk művészete: legutóbbi zenei albumának borítóján Mayer Hella egyik alkotása szerepel. A megnyitón a képei által inspirált két saját zenei kompozíciót, improvizációkat adott elő zongorán.
A kiállítás – előzetes bejelentkezés után, továbbá a Semmelweis Szalonban tartott egyetemi események alkalmával – 2025. szeptember 15-ig tekinthető meg.
Tasnádi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
