A Chicagói Egyetem professzora is előadást tartott a Semmelweis hematopatológiai miniszimpóziumán

A Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében hematopatológia miniszimpóziumot tartottak a témában nemzetközileg elismert szaktekintély, dr. Daniel A. Arber részvételével. A Chicagói Egyetem professzora és a patológia tanszék vezetője előadásában az akut leukémiák osztályozásának legújabb irányait taglalta, melyben egyre fontosabb szerepet töltenek be a citogenetikai és molekuláris genetikai eltérések. Ezt követően dr. Bödör Csaba, a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet egyetemi tanára beszélt a Semmelweis Egyetemen zajló molekuláris onkohematológiai diagnosztikus, kutatási és innovációs aktivitásról, melynek része az elmúlt években felépített korszerű genomikai infrastruktúra alkalmazása a mindennapi gyakorlatban. Mindez a Patológiai Intézetben működő országos hematopatológiai központ keretein belül zajlik.

A hematopatológia miniszimpóziumnak a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet adott otthont, melynek igazgatója, dr. Matolcsy András röviden üdvözölte az előadókat. Ezt követte dr. Merkely Béla köszöntője. A rektor beszédében emlékeztetett arra, hogy az esemény fókuszában álló hematopatológia újabb és újabb felfedezések révén jött létre és vált külön tudományterületté a patológián belül.

Ez a diszciplína ugyan viszonylag fiatalnak mondható, ám gyökerei több mint egy évszázadra nyúlnak vissza. A Nobel-díjas német Paul Ehrlich, aki elsők között tanulmányozta a vérsejteket és azok festési tulajdonságait, 10 évvel azután született, hogy 1844-ben Arányi Lajos Magyarországon megtartotta székfoglaló előadását, elindítva ezzel a patológia mint önálló diszciplína útját

– hangsúlyozta. A Times Higher Education legfrissebb rangsora a világ 300 legjobb egyeteme közé sorolja a Semmelweist, ugyanezen a listán pedig a Chicagói Egyetem, ahol dr. Daniel A. Arber a patológiát vezeti, a 14. helyen áll. Éppen ezért tartom nemcsak kiemelkedően fontosnak mostani előadását, de egyben remek lehetőségnek is, hogy valóban a legjobbaktól tanulhassunk – tette hozzá. A rendezvényen részt vettek a Magyar Patológusok Társasága és a Magyar Hematológiai és Transzfuziológiai Társaság (MHTT) vezetői és tagjai, a Semmelweis Egyetem tanszékvezetői, valamint a molekuláris onkohematológia kutatásban érintett szakemberek a hazai társegyetemekről. Dr. Merkely Béla elmondta, ez nagy öröm számára, hiszen az egyetem célja, hogy a hasonló, nemzetközi kapcsolatépítés a magyar egészségügy egészét, azon keresztül pedig a magyar betegek ügyét szolgálja.

A hematológiai daganatok korszerű diagnosztikájának, rizikóbecslésének és terápiatervezésének központi eleme a betegségek egyre precízebb, molekuláris alapokon történő besorolása. Dr. Daniel A. Arber e terület nemzetközileg elismert képviselője, aki úttörő szerepet játszik a vérrák egyik legsúlyosabb típusa, az akut myeloid leukémiák (AML) osztályozásának fejlesztésében. Előadásában először azt vizsgálta, hogy a korai, pontatlan megfigyelésektől a kifinomult, genetikai alapú osztályozási rendszerekig hogyan változott a myeloid neoplazmákról – és különösen az AML-ről – kialakult kép. Végigkövette a myeloid neoplazmák történetét az 1800-as évektől, amikor a leukémiát mikroszkóp használata nélkül vizsgálták, a patológiában elért jelentős áttöréseken át a szisztematikus osztályozások bevezetéséig. Kiemelte, hogy a modern klasszifikációs rendszerek, mint az Egészségügyi Világszervezeté (WHO) és a myeloid és limfoid neoplazmákat osztályozó International Consensus Classification (ICC), egyre nagyobb mértékben veszik figyelembe a genetikai adatokat a helyes diagnózis felállítása és a megfelelő kezelés kialakítása érdekében. Bár ma már két rendszer is létezik, több mint 90 százalékos átfedés van közöttük, ami az egyre nagyobb tudományos precizitás és megbízhatóság jele. Dr. Daniel A. Arber a diagnosztikai kritériumokat és az egyes betegségek klinikai jelentőségét taglaló The International Consensus Classification of Myeloid and Lymphoid Neoplasms című kötet főszerkesztője.

A Chicagói Egyetem professzora és a patológia tanszék vezetője a továbbiakban azt a kérdést járta körbe, hogy a genetikai mutációk hogyan érintik az AML osztályozását és kezelését. E mutációk egymásra gyakorolt hatása ugyanis drámai mértékben befolyásolhatja a prognózist és megszabhatja a kezelés irányát. A kutatók ma már nem elsősorban a sejtek megjelenésére (azaz a diszpláziára, a kóros sejtek szövetben vagy szervben való jelenlétére) támaszkodnak a diagnózis felállítása során, az AML-t a pontosabb mutatóknak tekinthető genetikai mutációk alapján osztályozzák. E változás következtében egyes besorolási kategóriák egyszerűbbek, mások viszont bonyolultabbak lettek, különösen a rosszindulatú daganatokhoz köthető TP53 gént érintő mutációk esetében. A szakemberek egyre inkább felismerik azt, hogy az AML-nek bizonyos terápiákkal összefüggésbe hozható és öröklött formái is léteznek, ami most már egyértelműen megjelenik a diagnózisokban. Bár a jelenlegi osztályozási rendszerek csak kis mértékben térnek el egymástól, 2026-ra egységes globális szabvány készül, amelynek célja, hogy az AML diagnózisa még gyorsabbá, pontosabbá és a világon mindenhol egységessé váljon.

Dr. Bödör Csaba, a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet egyetemi tanára arról beszélt, hogy az intézetnek országos szinten is egyre meghatározóbb szerepe van a vérrák, például a leukémia és a limfóma fejlett diagnosztikájában. Egyetemi kutatócsoportja az ország kórházaival együttműködve gyermekeket és felnőtteket egyaránt vizsgál, olyan nagy teljesítményű genetikai eszközökkel, mint az újgenerációs szekvenálás (NGS) és az optikai genomtérképezés. Ezek az eszközök segítenek az orvosoknak feltárni a rejtett mutációkat, és jobban megérteni az egyes rákos megbetegedéseket. A gyermekek esetében ez új genetikai markerek felfedezéséhez és a betegség alakulásának jobb előrejelzéséhez vezetett. A felnőtteknél a kutatócsoport azt vizsgálja, hogy az új technológiák képesek-e felülmúlni a régebbi genetikai teszteket. Az egyes családokban előforduló ritka örökletes mutációkat is tanulmányozzák, ami segít a megfelelő kezelés és donor kiválasztásában. A leukémián túl a csoport a limfóma diagnózisának javításán is dolgozik szövet- és vérminták felhasználásával, azzal a céllal, hogy a betegek állapotának esetleges romlását korán előre tudják jelezni. Dr. Bödör Csaba hangsúlyozta, hogy a személyre szabott gyógyászat esetében az együttműködés és az innováció kulcsfontosságúak.

A több mint 180 éves Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet az ország számos klinikai hematológiai centrumának nyújt diagnosztikus szolgáltatást az akut leukémiák esetében, a Belgyógyászati és Hematológiai Klinika pedig nagy számú akut leukémiás beteg kezelésében vállal szerepet. Dr. Matolcsy András vezetésével több mint 20 éve működik az országos hematopatológiai diagnosztikus centrum. Az elmúlt öt évben pedig kialakítottak egy modern molekuláris onkohematológiai kutatási és diagnosztikus műszeres infrastruktúrát, melynek alkalmazásával a legmagasabb nemzetközi szinten képes az intézet az akut leukémiás betegek diagnosztikájára. Emellett támogatást nyújt az ország más hematológiai centrumaiban kezelt betegek és kezelőorvosaik számára is.