„Az elmúlt években jelentős előrelépést láthattunk a szív- és tüdőtranszplantáció terén, ezért is került az idei Transplant Today fókuszába a mellkasi szervek átültetése. Emellett különösen fontosnak tartjuk a transzplantációs várólisták kérdését is. Szeretnénk új perspektívákat, inspirációt nyújtani a transzplantációs közösségnek” – hangsúlyozta köszöntőjében dr. Szijártó Attila, a Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika (STéG) igazgatója.
Dr. Szijártó Attila beszámolt arról, hogy az egyetemen évente mintegy 140 veseátültetést, 60-70 májátültetést, több, mint 50 szívátültetést és 10-12 tüdőátültetést végeznek. Ezzel lassan elérjük a koronavírus előtti szintet, esetenként meg is haladva azt – jegyezte meg az igazgató. Emlékeztetett arra is, hogy a járvány alatt drasztikusan visszaesett a szervdonációk és átültetések száma, és bár az Országos Vérellátó Szolgálat és a klinikák programszervező tevékenységének köszönhetően a transzplantációs aktivitás folyamatosan növekedett, de a várólisták jobb feltöltése elengedhetetlen. Dr. Szijártó Attila kiemelte, hogy az idén 30 éves évfordulóját ünneplő programszerű májtranszplantáció keretein belül 1995 óta már közel 1500 életmentő beavatkozást hajtottak végre. A STéG és jogelődje, a Transzplantációs Klinika az ország egyetlen májátültetést végző centrumaként európai mércével is kiemelkedő eredményeket tudhat magáénak. Erre példaként a tavaly elvégzett első split májtranszplantációt, illetve a két sikeres máj-hasnyálmirigy kombinált átültetést említette.
Az európai és magyar transzplantációs várólistákról dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója beszélt. Az Európa Tanács adatgyűjtéséből származó összesített európai adatok alapján kijelentette, a várólistákhoz képest a transzplantációk száma a szükségletek mintegy 10 százalékát tudja kielégíteni. A magyarországi összesített adatokra térve kiemelte: az elmúlt évben 612 új beteg került fel a várólistára, amelyről év végére 394 beteg került le agyhalott (cadaver) donoros, 52 beteg élődonoros transzplantációnak köszönhetően, de a listát további – a várakozás közben elhunyt, illetve szervátültetésre alkalmatlanná vált – betegek száma is csökkentette – sorolta a számokat dr. Mihály Sándor.
A magyar EU-elnökség idején, 2024-ben kiemelt fókuszt kapott a transzplantáció, különös tekintettel a nemzeti stratégiák kérdése, amelyek célja, hogy mindenhol egyenlő eséllyel kerüljenek várólistára a transzplantációra szoruló betegek. E téren Franciaország jár élen, ahol lakosságszámra vetítve a legtöbb beteget tették várólistára 2022-2023-ban. Ha minden uniós ország ezt a mintát követné, akkor átlagosan 69 százalékkal többen várnának transzplantációra. Ez amellett, hogy hatalmas kihívást jelentene, ugyanakkor segítené az allokációt és az igazságosságot, hiszen minden olyan beteget el kell juttatni a várólistára, akinél indokolt a szervátültetés – hangsúlyozta dr. Mihály Sándor.
A 2023-as magyarországi adatokat részletezve elmondta, hogy összességében a vese- és a májtranszplantációs várólisták kellően feltöltöttek betegekkel. Ugyanakkor a szívtranszplantációs várólista adatok szerint hat vármegyében még az országos átlag felét sem érte el a listán levő betegek száma év végére – emelte ki az előadó, hozzátéve, hogy a több mint kétmilliós populációt érintő kérdéskörrel, azaz ezekkel a megyékkel mindenképpen foglalkozni kell, nagyon fontos lenne ezeket a betegeket eljuttatni a várólistákig. Dr. Mihály Sándor szerint a legnagyobb gond a tüdőátültetés terén van: az ország több mint feléből nincs beteg a transzplantációs várólistán. Az Országos Onkológiai Intézet (OOI) bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikán megvan a kapacitás több beavatkozásra, de az előrelépéshez folytatni kell a toborzó munkát. Szűk indikációs kört érint, de jelentős a lemaradás az uniós átlagtól a hasnyálmirigy-transzplantáció terén is – tette hozzá.
A magyar donorokból felajánlott szervekről szólva az előadó kiemelte, a donorszíveknek a 44 százaléka, a tüdők majdnem 60 százaléka az Eurotransplanton keresztül kerül a recipiensekhez. A magyarországi szívátültetéseknél a donorszívek 39 százaléka külföldről érkezik, a tüdő esetén ez az arány 16-17 százalék. 2024-ben a külföldről felajánlott szervek jelentős részét, a szív esetében mintegy 40 százalékát, a donortüdőknek pedig mintegy 60 százalékát a recipiensek hiánya, illetve a donor és a recipiens közötti egyezés hiánya miatt kellett lemondani – magyarázta dr. Mihályi Sándor. Az Eurotransplant átlagának eléréséhez a szívtranszplantációk terén több mint kétszáz beteggel többre, a tüdőtranszplantációt illetően pedig ötször annyi betegre lenne szükség a várólistán, mint a jelenlegi szám – jelentette ki dr. Mihály Sándor.
Dr. Hartyánszky István, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika profilvezető szívsebésze, a Szívtranszplantációs Várólista Bizottság elnöke a hazai szívtranszplantációs program alapítása, illetve az Eurotransplanthoz való csatlakozás óta eltelt idő eredményeinek felidézése mellett bemutatta azokat a lehetőségeket is, amelyekkel jelentősen kiterjeszthető a program. Szavai szerint a szívátültetések számának bővülésére a legfőbb korlátot a nem elégséges donorszám, a donorok magas életkora – Magyarországon 50 év –, valamint a várólistára kerülő betegek száma és egészségi állapota mellett az jelenti, hogy a szív átültetésére rendelkezésre álló 4 órás időablak miatt átlagosan 900 kilométeres körből van esély donorszerv beérkezésére. A bővítésre potenciális lehetőség a keringési halál utáni szervdonáció megfontolása, és ígéretes lehet a jövőben a xenotranszplantáció is. Kitörési pontként említette a mechanikus keringéstámogató eszközök továbbfejlesztését, a már meglévő donációs lehetőségek minél jobb kihasználását is, a donor és a donorszerv menedzsment javításával.
Kiemelte az alkalmazott műtéti technika szerepét, illetve azt, hogy a verőszíves szívátültetési technika által biztosított 30-60 percnyi plusz idő akár arra is fordítható, hogy nagyobb távolságból is fogadhassanak donorszervet. A városmajori klinikán 2023 óta már hat szívet fogadtak 900 kilométernél messzebbről, és kiterjesztették az életkor szerinti elfogadást is – a legidősebb donoruk 61 éves volt.
Az új műtéti technikának köszönhetően az elmúlt 3 évben az egy éves túlélési mutató 90 százalék fölötti volt, szemben a 85 százalékos nemzetközi átlaggal
– jegyezte meg dr. Hartyánszky István. Dr. Németh Endre, a klinika Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályának profilvezetője arról beszélt, hogy noha az elmúlt tíz évben jelentősen megnőtt a magas rizikójú betegek aránya a szívátültetésnél – és emiatt a primer graft elégtelenség, illetve a sokszervi elégtelenség magasabb rizikója is –, hogyan lehet ezt perioperatív szakaszban az aneszteziológia és az intenzív terápia fejlődése nyújtotta lehetőségekkel ellensúlyozni. Dr. Sax Balázs, a Szívtranszplantációs Várólista Bizottság tagja a bizottság működése mellett más szervtranszplantációs orvosi csoportok által is hasznosítható, gyakorlati tanácsokban bővelkedő betekintést adott a várólista aktivitás fokozásának lehetőségeibe is.
Galéria
Egy aneszteziológus és intenzív terápiás orvos részére a tüdőátültetés továbbra is maga a csoda, tekintve, hogy mennyire rossz általános állapotú betegek kerülnek a műtőbe, és hogy mennyire gyorsan lesznek jobban – jelentette ki dr. Madurka Ildikó, az OOI osztályvezetője, a Mellkassebészeti Klinika főorvosa. Előadásában részletezte, hogy milyen pre- és posztoperatív kihívásokat, sokszervi elégtelenséget kell kezelni a tüdőátültetésre szoruló betegek esetében alapbetegségtől függetlenül is a hosszan tartó oxigénhiányos állapothoz alkalmazkodott szervezet regenerációja során.
Dr. Bohács Anikó, a Pulmonológiai Klinika egyetemi docense, a Tüdőtranszplantációs Bizottság elnöke kiemelte, hogy 2015, a program elindulása óta 155 átültetést végeztek el Magyarországon, közel felét COPD, jelentős részüket cisztás fibrózis, illetve egyéb okból bekövetkező tüdőfibrózis miatt. A komoly pre- és posztoperatív rehabilitációval kiegészített program szakmai elismertségét jelzi, hogy 2020 óta önálló tüdőtranszplantációs programmá vált az Eurotransplanton belül.
Az egyetemen ehhez adott a legkiválóbb sebészeti és laborháttér, valamint a transzplantációs csoportok közötti együttműködés a páciensek folyamatos, élethosszig tartó gondozásához
– jegyezte meg dr. Bohács Anikó.
Dr. Gieszer Balázs, az OOI Mellkasi Központ, illetve az OOI bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika sebésze az egyes alapbetegségek miatt szükségessé váló tüdőátültetés eltérő sebészeti megoldásait részletezte, illetve betekintést adott abba is, milyen nehézségeket okoz mindezeken túl a túlsúly, a gerincferdülés, vagy az egyéb mellkasi deformitások. Beszélt arról is, hogy komoly kihívást jelent a megfelelő donorszerv és recipiens kiválasztása: megesik, hogy már a helyszínen, a szerv kivételekor derül ki, hogy mégsem alkalmas beültetésre, például egy nem direkt traumás erőbehatás, vagy neurogén ödéma miatt.
Dr. Görög Dénes, a STéG adjunktusa a 30 éves májtranszplantációs programot köszöntő előadásában felidézte a kezdő lépéseket, az első, 1985. januári beavatkozást és az indulás emblematikus alakjait, dr. Perner Ferencet, dr. Alföldy Ferencet, dr. Járai Jenőt. Mint kifejtette, sokat tanultak az 1973-ban indult vesetranszplantációs program tapasztalataiból a tárgyi feltételeket, a donor szolgáltatást és a várólistát illetően. Az első májátültetést 1985. január 5-én végezték el, egy 22 éves, agyi aneurizma repedésben elhunyt nő máját ültették át egy 42 éves, alkoholos májcirrózisban szenvedő nőbetegbe, aki a műtétet 23 évvel élte túl.
Az első élődonoros májtranszplantációs műtétre 2006. január 19-én kerül sor, az akkor 2 éves recipiens kislány ma már felnőtt. Az első, felnőtt betegen végrehajtott élődonoros átültetés 2007-ben történt, a beteg 5 évig élt a beavatkozást követően. A program szempontjából további fontos dátumként az adjunktus többek között a MELD pontszám 2007. évi bevezetését, a 2013-as Eurotransplanthoz való csatlakozást és a 2020-2021 között lezajlott COVID-járványt említette. Mint elmondta, 2024-ben több mint 120 új beteget helyeztek várólistára, a transzplantáltak száma meghaladta a 80-at. Az előadó kiemelte, míg az 1995 és 2021 között listára helyezett betegek egynegyede vírus eredetű májelégtelenséggel küzdött, a második leggyakoribb ok epepangásos betegség volt, a tendencia ennek az aránynak a megfordulására utal.
A májtranszplantációs program 30 éves jubileumát köszöntő előadást követően a résztvevők születésnapi tortával is megünnepelték a jeles évfordulót.
A tanácskozás második felét a betegedukációnak szentelték, a résztvevők az Eurotransplant különféle szervekkel foglalkozó szakmai tanácsadó testületeinek tevékenységéről tájékozódhattak.
Kiss Melinda Katalin, Szepesi Anita
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
