Életének 66. évében, méltósággal viselt betegségben 2025. február 25-én elhunyt Kozma Mihály rektori gépkocsivezető. A Semmelweis Egyetem Kozma Mihályt – aki 25 éve dolgozott az intézményben, összesen négy rektor mellett – saját halottjának tekinti.

A Semmelweis Egyetem ereje nem a falakban rejlik, hanem azokban az áldozatkész Semmelweis Polgárokban, akik idejük, szorgalmuk és tehetségük nagy részét szeretett intézményünkre áldozzák. Eddigi sikereinket is kizárólag párját ritkító munkatársaink és hallgatóink segítségével érhettük el – márpedig Kozma Mihály az egyik legkiválóbb Semmelweis Polgár volt, akivel valaha találkoztam.

Ha rá gondolok, a kölcsönös tisztelet jut eszembe, amelyet egymás iránt éreztünk. Megbízhatósága és fáradhatatlan munkája példaértekű volt. Sok millió kilométert vezetett balesetmentesen. Rektori sofőrként biztos támaszt jelentett: olyan embert, akire mindig számítani lehet; aki kedvességét, klasszikus eleganciáját és nyugalmát mindig, minden körülmények között megőrizte.

A feszített napirend, az egymás után sorakozó programok a rektortól és annak sofőrjétől is mindig megkövetelik a pontosságot és a fegyelmet – ennek egyik fő záloga minden esetben Kozma Mihály volt. Mindig készen állt, legyen szó hétvégéről vagy ünnepnapról. Sőt, a COVID-járvány alatt is rendületlenül dolgozott, nem rettent meg a veszélytől, aktívan vett részt a H-UNCOVER országos reprezentatív COVID vizsgálatban. Ebben az embert próbáló időszakban is éjjel és nappal biztonságban szállította az egyetem rektorát. Minden alkalommal időben érkezett – épp ezért olyan elképesztően fájdalmas, hogy most távoznia kellett. A Jóisten hívta, egy mindannyiunk felett álló erő – Mihály pedig az ő hangjára is ugyanolyan fegyelmezetten felelt, mint ami egész életében jellemezte őt. Betegségét végig méltósággal viselte, jókedve és tartása az utolsó percig nem hagyta el. Dolgozott, szinte az utolsó pillanatig, azzal a felelősségteljességgel és alázattal, amelyet megszokhattunk tőle.

Kozma Mihály 2000-ben lépett a Semmelweis Egyetem kötelékébe. Mondhatni, vérében hordozza a Semmelweis Család iránti elköteleződést, hiszen felesége, és a család gyermekei közül többen is intézményünk munkatársai. Négy rektort szolgált, munkájával dr. Sótonyi Péter, dr. Tulassay Tivadar és dr. Szél Ágoston is ugyanolyan elégedett volt, mint én magam. A rektorváltások elkerülhetetlenül kisebb-nagyobb átalakításokkal járnak, változik a vezetők személye, néha az intézményi struktúra is – a rektori gépkocsivezető tisztsége viszont immár 25 éve olyan megingathatatlan állandóságot képviselt, mely egyet jelentett Kozma Mihállyal, azaz Misivel.

Magára és környezetére is végtelenül igényes ember volt, aki mindig kedves és mindig segítőkész – nemcsak a munkában, de annak leteltével is, nemcsak a hivatali, hanem az emberi kérdésekben is. Bármikor lehetett hozzá fordulni, bármiben rendelkezésre állt – Semmelweis Ignáchoz hasonlóan mindig azt nézte, hol tud még többet, még jobban dolgozni az egyetemért. Jól illett hozzá ez a munkakör: szeretett autót vezetni, jönni-menni, feladatokat intézni. 25 éven át a legnagyobb gondossággal, balesetmentesen szállította az egyetem első számú vezetőit.

Mi, orvos- és egészségügyi szakemberek gyakran végezzük munkánkat a halál és a betegségek zord árnyékában. Ez nem jelenti azonban azt, hogy arra érzéketlenekké válunk – sőt! Minket érint csak meg igazán, ha valaki hozzánk közel állótól kell búcsúznunk, hiszen az egész életünket arra tettük fel, hogy meggyógyítsuk betegeinket, pácienseinknek pedig hosszan tartó, egészséges életet biztosítsunk. Mélyen megrendít, hogy nem élvezheti a jól megérdemelt nyugdíjas életet, melyet a májusban tervezett megkezdeni.

Kedves Misi!

Soha nem múló hálával, szeretettel és tisztelettel gondolok és emlékezem Önre! Ha csak az egyetemünkön töltött 25 évet nézem, akkor is kitörölhetetlen nyomot hagyott intézményünkben! De valójában ennél is sokkal többet tett: irányt és példát mutatott, nap mint nap bebizonyította, hogy nincs kis munka, csak kis szorgalom – márpedig az Ön szorgalma a legnagyobbak közé tartozott. Ha Önre gondolok, egy végtelenül tisztességes, és rendkívül egyenes embert látok, ez a kép pedig zsinórmértékül szolgál mindenki számára, aki valaha ismerhette Önt. Emlékét örökké megőrizzük, Istenhez megtérve örök békét és nyugalmat kívánunk Önnek!

Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.