Miért a Semmelweis Egyetem mellett döntött?
Ennek több oka is van. Akkoriban Ausztriában ingyenes volt a medikusképzés, Grazban évente 650 fiatal kezdte meg az orvosi tanulmányait. A diákok nem örvendtek nagy népszerűségnek, és nem volt lehetőségük érintkezni a tanári karral. Ez a képzés közepére már túlzottan megterhelővé vált számomra, a felgyülemlett kérdéseimre sehol sem kaptam választ, ezért megszakítottam a tanulmányaimat, anélkül, hogy valaha is rossz jegyet kaptam volna.
Amikor külföldi orvosi egyetemek után kutattam, rábukkantam a Semmelweis Egyetem német nyelvű képzésére. Azonnal jelentkeztem, és felvételt is nyertem az orvosképzésre. Ennek ellenére gondoltam egy merészet, és fogorvostudományra váltottam – akkoriban azonban Ausztriában még a régi rendszer szerint a szakorvosi, így a fogorvosi képzést is az általános orvosi tanulmányok előzték meg. Sejteni lehetett, hogy Ausztria az uniós jogharmonizáció miatt változtatni fog ezen a rendszeren, ennek ellenére kockázatos döntés volt. A fogorvosi pályafutásom első két évében így csak egyéni engedéllyel és kórházban dolgozhattam Bécsben.
Míg a Semmelweis Egyetemen 12 diák volt a csoportomban, addig Grazban több mint 650-en voltunk. Budapest a földi mennyország volt meggyötört lelkemnek.
Hogyan befolyásolták a Semmelweisen töltött évek a későbbi tanulmányait?
Eleinte az új ország, a teljesen más és kezdetben idegen nyelv, az eltérő kultúra és a számtalan újdonság nagyon megnehezítette a hallgatók dolgát. Ki kellett találniuk, fel kellett fedezniük, hogyan működik Budapest és az új egyetem. Ezért a német nyelvű tanulmányi titkárság munkatársainak túl kellett lépniük a munkaköri leírásukon. A mi angyalaink, Fonyó Magdolna, Rokosz Józsefné Tübbicke Edeltraud és Varga Sieglinde mindig meghallgattak minket és kedvesen, szeretettel segítettek bennünket, amiért örök hálával tartozunk nekik.
A tanári kar mindig nagy tisztelettel bánt velünk. Ez minden klinikára, a Nagyvárad téri Elméleti Tömb (NET) valamennyi tanszékére igaz volt, a diákokat elfogadták, és bármivel fordulhattak az oktatókhoz. Véleményem szerint ez a legfontosabb szempont egy képzéssel kapcsolatban. Ha lehet kérdezni, akkor meg lehet érteni, és így befejezni a tanulmányokat. Azt is mindig elismeréssel figyeltem, ahogyan az orvosok a betegekkel bántak. Az orvos-beteg kapcsolat Magyarországon nagyon másnak tűnt, mint amihez a hazámban hozzászoktam. Ez a megélt humanitas, a szó ősi latin értelmében, ami „az embert és az embert formáló normákat és viselkedési formákat” jelenti, meghatározó és annyira inspiráló volt számomra, hogy e szerint éltem a későbbiekben is.
Mi inspirálta Önt arra, hogy fogászatra szakosodjon, és miért döntött úgy, hogy az ausztriai Steinakirchen am Forstban fog praktizálni?
A fogászat valószínűleg soha nem került volna a látóterembe, ha egyszer nem kerülök a másik oldalra, azaz a gyakorló orvos oldalára. Egyik nyáron elvittem a nagynénémet egy hallgatótársamhoz, aki akkorra már fogorvos lett, és megengedte, hogy mellette állva figyeljem a rendelést. Akkor és ott elvarázsolt ez a szakma.
Akkoriban Ausztriában reménytelenül telítettek voltak a fogorvosi praxisok, Alsó-Ausztria volt az egyetlen szövetségi tartomány, ahol négy üres állásra is lehetett pályázni. Ismertem Steinakirchen am Forstot, mivel 1977 és 1982 között ott jártam középiskolába, messze a dél-stájerországi otthonomtól.
2023 decemberében megkapta az orvosi tanácsosi kitüntető címet. Mit jelent Önnek ez az elismerés, és hogyan befolyásolja a mindennapi munkáját?
Alázattal fejet hajtok. Számomra és az utánam következő generáció szemében is ez családtörténeti mérföldkőnek számít.
Az orvosi tanácsosi szakmai címet Ausztria szövetségi elnöke határozatban adományozta számomra. A kitüntetést az orvosi szakma azon képviselői kaphatják meg, akik szakmájuk gyakorlása során hosszú éveken keresztül kiemelkedő szolgálatot teljesítettek az Osztrák Köztársaságnak.
Ez a díj nagyon különleges megtiszteltetés számomra, ez lett a védjegyem, és azt jelzi számomra, hogy sokéves fogorvosi munkámat és társadalmi elkötelezettségemet különösen nagyra értékelik. Arra ösztönöz, hogy szakmai alázattal folytassam a megkezdett utamat.
Rendelője az implantológiára és a rögzített fogpótlásra szakosodott. Miért ezeket a szakterületeket választotta, és Ön szerint milyen fejlődés várható ezeken a területen a jövőben?
Az elmúlt húsz évben a fogászat egyértelműen a rögzített fogpótlások irányába indult el. Egyre több fenntartás fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy egy híd kialakítása érdekében egészséges fogakat kelljen lecsiszolni. Ezért folytatódott az implantátumok térhódítása, és megjelentek az all-on-4 fogpótlások, amelyek új technológiai és kényelmi szintre emelték a fogászati megoldásokat. Ezért nagy örömömre szolgál, hogy lehetőségem nyílt részt venni a lisszaboni Malo Klinika képzésén.
Úgy tűnik azonban, hogy az implantátumok jövőjét egyre inkább befolyásolja az is, hogy a fiatalabb generációkat már óvodáskortól kezdve oktatják és ösztönzik a szájhigiéniára. „Profilaxis, profilaxis, és még több profilaxis” – ma már ez a mottónk minden páciens számára, így az implantátumok iránti kereslet mérséklődni, sőt egy nap talán csökkenni is fog. Ez az én személyes meglátásom.
A közösségi médiában hangsúlyozza, hogy minden pácienst szívesen lát, függetlenül a hátterétől vagy a biztosítási státuszától. Miért fontos ez a megközelítés az Ön számára, és milyen hatással van a közösségre, ahol praktizál?
Tudatosan döntöttem úgy, hogy egy kistelepülésen praktizálva vidéki fogorvos leszek, aki a társadalom széles rétegét, lényegében a teljes lakosságot ellátja. Számomra a hippokratészi eskü nem üres frázis, a humanitasnak minden orvos elmaradhatatlan erényének kellene lennie. A 23 évnyi működésem során több mint 12 500 beteget kezeltem Steinakirchenben, ami számomra és a rendelőm számára azt bizonyítja, hogy a páciensek olyannak értékelnek minket, amilyenek vagyunk. Immanuel Kant kategorikus imperatívusza volt, van és marad munkám vezérelve.
Milyen szerepet játszik a közösségi média a munkájában, és hogyan segít a betegekkel folytatott kommunikációban?
A közösségi média már régóta fontos szerepet tölt be a praxisom bemutatásában, mivel segítségével célzott információkat oszthatunk meg a követőinkkel, akik minden korosztályt képviselnek.
Mik a jövőbeli tervei a praxisát és a szakmai továbblépést illetően?
62+ évesen megvalósítható terveket tűztem ki magam elé. A munkaerő-piaci válság a fogászatot sem kíméli. Az én feladatom tehát az, hogy egy kicsit tovább álljak a lakosság rendelkezésére, és gondoskodjak arról is, hogy legyen utódom. Jó lenne, ha a jövőben az egyetemeken olyan online listákat is vezetnének, ahova regisztrálva a frissen végzett orvosok közül lehetne asszisztenseket és utódokat keresni. Én biztosan az elsők között jelentkeznék.
Van valamilyen tanácsa a mostani hallgatóknak a hatékony tanulással, a karrierrel kapcsolatban, vagy hogy hogyan találják meg az egyensúlyt a tanulmányaik és a magánéletük között?
Nem könnyű erre válaszolni. Mindenki másképp birkózik meg a tanulással, egyesek könnyen, mások nehezebben. Csak a tapasztalat és az önismeret segít megtalálni a helyes utat.
Bármilyen típusú tanuló is legyen valaki, azt tanácsolom, hogy vegyen részt minden előadáson és gyakorlati órán, és keresse a lehető legtöbb konzultációs lehetőséget a tanárokkal, hogy ne maradjanak megválaszolatlan kérdései. Érdemes a hallgatótársakkal is többször egyeztetni, ezzel le lehet rövidíteni a felesleges és fáradalmas tanulásra és kutakodásra fordított időt. Használjuk ki maximálisan a tanárok idejét.
Javaslom a hallgatóknak, hogy minél több országban minél több szakmai gyakorlatot végezzenek, és lehetőleg kapcsolati hálót is alakítsanak ki.
Mit jelent Önnek a Semmelweis Alumni-tagság?
Büszkeséggel és hálával tölt el, hogy Semmelweis-öregdiák lehetek. Ezért, amikor csak lehet, szívesen látogatok el Budapestre és az alumni rendezvényekre, és amikor csak tehetem, elmondom, hogy egykor én is semmelweises hallgató voltam.
Mi ösztönözte arra, hogy támogassa a Semmelweis Egyetemet? Mit üzen a jelenlegi hallgatóknak, és mit jelent az Ön számára, hogy az egyetem öregdiák közösségének tagja?
Az önreflexió alapvető emberi tulajdonság. Ez az önvizsgálat még fontosabb az életnek abban a szakaszában, amelyben a pályánk lezárásához közeledünk.
Amit elértem, azt a Semmelweis Egyetemnek köszönhetem. Felismertem az egykori egyetemem, a Semmelweis szerepét és jelentőségét az életemben. Rájöttem, hogy e diploma nélkül az életem teljesen más irányt vett volna. Hálámat szerettem volna kifejezni ezzel az adománnyal, és bátorítom kollégáimat is, hogy időről időre gondoljanak vissza arra, hogy a Semmelweis Egyetem milyen szerepet játszott és játszik az életükben. Ezért remélem, a jövőben mások is adományozni fognak alma materünk, a Semmelweis Egyetem javára.
Dr. Franz Zach 1999-ben fejezte be tanulmányait a Fogorvostudományi Karon. Diplomájának 25. évfordulóján 5000 eurót adományozott a Semmelweis Egyetem fenntartójának, a Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítványnak.
Dr. Fecser Zsuzsanna, Alumni Igazgatóság
Fordítás: Szabados-Dőtsch Judit; adatszolgáltatás: Gimpl Edit, Nemzetközi Hallgatók Képzéseinek Központja
Fotók: Franz Zach; Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
