Az idei háromnapos konferencia témája a „Hálózati orvostudomány a jövő egészségügyéért”, amelynek keretében a világ különböző tájairól, többek között a Harvard, a Karolinska, a római La Sapienza, illetve a Maastrichti Egyetemről érkező 35 előadó a hálózattudományról, a gyógyszerek újrapozicionálásról, a betegségek közötti kapcsolatokról és komorbiditásokról, valamint a bioinformatika, illetve a mesterséges intelligencia (MI) területeit felölelő kutatási eredményekről tartott innovatív előadásokat.
Megnyitó beszédében dr. Merkely Béla rektor a nemzetközi tudástranszfer kapcsán kiemelte, hogy a különböző, akár egymástól távolabb eső tudományterületeken átívelő együttműködések mekkora erővel bírhatnak, milyen alapvető változásokat hozhatnak. „A hálózati orvostudomány segítségével teljesen új szemlélettel tudjuk a kérdéseket megközelíteni” – fogalmazott. Mint elmondta, a világszerte vezető haláloknak számító szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségek is a multifaktoriális, azaz többtényezős kórképek közé sorolhatóak, a kialakulásukhoz vezető összetett mechanizmusok feltárása pedig látszólag egymástól távol eső tudományterületek együttműködését igényli, lehetővé téve a multifaktoriális betegségekre jellemző molekuláris biológiai folyamatok megértését.
A hálózati orvoslás lehet a kulcs ahhoz, hogy valódi szintet lépjünk az eddig gyógyíthatatlannak tartott betegségek megelőzésében, diagnózisában és gyógyításában
– hívta fel a figyelmet az egyetem rektora.
Dr. Ferdinandy Péter tudományos és innovációs rektorhelyettes bevezető előadásában ismertette, hogy milyen összehangolt stratégiával kíván a Semmelweis Egyetem előre lépni a rangsorokban, leszögezve, hogy a kimagasló tudományos teljesítmény – az ezt elősegítő innovációs ökoszisztéma –, a kiválóság támogatása, a szabadalmak és spinoffok számának emelése mellett e célt szolgálja a nemzetközi együttműködések szorosabbra fűzése is. Tekintve, hogy a tudományos teljesítmény a PhD-hallgatók számával arányos, így az egyetem egy rugalmas fokozatszerzési modellt vezetett be, 6 év alatt megduplázva a doktoranduszok számát. Ennek eredményeképpen mind a Q1-es minősítésű publikációk száma, mind az idézettségi impakt jelentősen emelkedett. Mint hangsúlyozta, az egyetem KFI-stratégiai célja az innovációs környezet élénkítése, az üzletfejlesztés, technológiai transzfer, illetve a közös használatú laborok támogatása. Dr. Ferdinandy Péter bemutatta az egyetem Science Park projektjét is, amely az egyetem és az ipari szereplők közötti együttműködést tudja majd erősíteni.
A kutatási és innovációs környezet élénkítésének magyar modelljét vázolta fel Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára, a Nemzeti Innovációs Ügynökség vezérigazgatója. Elsőként jellemezte hazánk adottságait és pozícióját a nemzetközi innovációs és versenyképességi környezetben. Az európai versenyképességet és a hazai innovációs ökoszisztémát érintő kihívások összegzése után rátért a magyar modellre, amely adókedvezményekkel, a Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Alap létrehozásával, a vezető európai, amerikai és ázsiai kutatás-fejlesztési tevékenység Magyarországra hozatalával, az egyetemi és ipari szereplők közötti kapcsolatok szorosabbra fűzésével kíván előrelépést elérni; a mélytechnológia pedig olyan területekre összpontosítja az erőforrásokat, mint a digitalizáció, a zöld átmenet, az egészséges életmód és a biztonság. Mindezekkel a magyar K+I-stratégia célja, hogy a magyar tudósok továbbra is meghatározó szerepet játsszanak a nemzetközi tudományos életben; választ kívánnak találni a társadalmat érintő olyan nehézségekre, mint az energiaellátás, idősödés és az MI-átmenet; végezetül támogatni szeretnék a piaci versenyképességet. Bódis László hangsúlyozta, hogy az egyetemi technológiatranszfer nemzetközi bevált gyakorlatokon alapuló ökoszisztémával serkenthető, amelyhez a Technology Transfer Company, azaz egyetemi tulajdonú vállalkozás, a Science Park és az egyetemi kockázati tőketársaság is hozzájárulnak.
Galéria
A Network Medicine Alliance 2016-ban létrejött, jelenleg 34 intézetet és felsőoktatási intézményt, köztük a Semmelweis Egyetemet tömörítő szövetség, amelynek célja, hogy erősítse nemzetközi együttműködés az interdiszciplináris kutatások terén, segítve a betegségek megértését és új kezelési módok kifejlesztését.
A network medicine-be, azaz a hálózati orvostudományba bevezető előadásában Joseph Loscalzo, a Harvard Medical School professzora, a NMA alapítója rámutatott arra, hogy a kórképek meghatározása a történelem során térben és időben változott, nevük sokáig valamilyen elvonatkoztatáson vagy értelmezésen alapult, példa erre az „antoniusi járvány” elnevezés. A betegségek tudományos alapú vizsgálata a 19. században lépett új szakaszba, többek között Semmelweis, Pasteur, Koch vagy Lister felfedezéseivel. A 20. századot a biokémiai és molekuláris megközelítés jellemezte, míg a 21. században beköszöntött a genomika korszaka, magával hozva a hatalmas adattömeg közötti kapcsolatok újrarendezésének problémáját. Az omika és big data korában ugyanis egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a tudományt eddig jellemző redukcionizmus milyen korlátokba ütközik. Ez a felvetés adott teret az új tudományos paradigma, a hálózati orvostudomány megszületésének, amely felismerte, hogy a legtöbb biológiai rendszer komplex és molekuláris hálózatot formáz, amely mennyiségi szempontok mentén elemezhető.
A hálózati medicina tudományterületeket átívelve vizsgálja a betegségek patológiáját és kezelését. Segítségével a betegségek leegyszerűsítés nélkül, a komplex genomikai és környezeti jellemzőikkel együtt definiálhatóak, ezáltal előmozdítva a precíziós orvoslást és a gyógyszerek célzott alkalmazását, a már meglévő gyógyszerek új területeken alkalmazását. A hálózati orvostudomány új szintre emeli annak megértését, hogy a környezet, ezen belül az egyes ételek milyen hatást gyakorolnak az egészségre.
Dr. Barabási Albert-László fizikus, a Northeastern University, a Harvard Medical School és a CEU professzora, az NMA társalapítója a hálózati orvostudomány jelentőségét azzal érzékeltette, hogy míg a genomika leltárszerűen felsorolja a sejt génállományát és összetevőit, addig a network medicine feltérképezi a sejten belüli fehérjék közötti kapcsolódásokat, amelyek a sejt működéséért, az adott funkció romlásával pedig a betegségek kialakulásáért felelősek. Ennek köszönhető az is, hogy az adott betegségért felelős gének, illetve fehérjék egymáshoz közel helyezkednek el, betegségmodult alkotva, az egymáshoz hasonló betegségek, például az asztma és a krónikus obstruktív légúti betegség esetén pedig egymáshoz közeli gének érintettek. Ez a felismerés segítette a kutatókat abban, hogy a Covid-19-világjárvány idején a már meglévő gyógyszerek felhasználásával, az új gyógyszerfejlesztéshez szükséges 10-15 év helyett töredéknyi idő alatt kínáljanak terápiás megoldást. Dr. Barabási Albert-László elmondta, hogy az Egyesült Államokban a morbiditásnak mindössze 10-20 százaléka genetikai eredetű, a többi a környezeti tényezőkre vezethető vissza, így a hálózati orvostudomány célul tűzte ki azt is, hogy a környezeti tényezők, és ezen belül kiemelten a táplálkozás egészséghez fűződő viszonyát kutassa, amelyet a fokhagyma, bazsalikom és zöld tea kémiai összetevőinek bemutatásával illusztrált. Előadása végén kitért arra is, hogy miként állítható a mesterséges intelligencia a hálózati orvostudomány szolgálatába.
Az ünnepélyes megnyitót követő szekció a betegségtérképek és társbetegségek kérdését járta körbe dr. Jörg Menche, a Bécsi Egyetem professzora és dr. Ferdinandy Péter moderálásával. Vitaindító előadásában dr. Jörg Menche a hálózati orvostudomány jövőjébe nyújtott bepillantást. Dr. Miklós Dezső, a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese a népesség elektronikus egészségügyi adatainak mesterséges intelligenciával támogatott elemzéséről; dr. Maurizio Sessa, a Koppenhágai Egyetem docense az „MI és intelligens automatizálás a farmakovigilanciában és a farmakoepidemiológiában” címmel tartott előadást, míg Julia Guthrie, a Ludwig Boltzmann Institute for Network Medicine vezető kutatója az autoimmunitás és autoinflammáció hálózatos megközelítéséről beszélt.
A szimpózium második és harmadik napjáról, valamint a poszterverseny eredményéről beszámolónk következő részében olvashat.
Támogató:
Szabados-Dőtsch Judit
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
