Orvosi diplomáját még a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvoskarán kapta. Huzella professzortól kapott életre szóló jótanácsot: „Az orvostudományok elkötelezettjei legyetek. Aki bajban van, azon önzetlenül segítsetek.” 1948-ban az akkor önállóvá vált Bakteriológiai és Immunitástani Intézetben (egyetemünk Orvosi Mikrobiológiai Intézetének elődje) a Newcastle Disease vírus (NDV) és influenzavírusok sajátságait kutatta. 1955-ben jelent meg A víruskutatás alapjai című könyve az Akadémiai Kiadónál, amely az első magyar nyelvű összefoglaló mű a vírusokról.
„A víruskutatás fiatal tudomány és igen nagy fejlődés előtt áll” – írta látnoki módon, amelyet mi, víruskutató utódai közel 70 év múlva tanúsíthatunk. Könyvét németül is kiadták, így sok külföldi kutatóhoz eljutott. Ennek is köszönhető, hogy amikor 1956-ban elhagyta Magyarországot, a Bécs melletti emigráns táborból Albert Sabin (a gyermekbénulás elleni vakcina kifejlesztője) közbenjárására az Egyesült Államokba került. 1960-ban a houstoni (Texas) M.D. Anderson Rákkutató Központ professzorává nevezték ki, majd hamarosan a Klinikai Tumorvirológiai és Immunológiai részleg igazgatója lett. Itt mutatott ki elektronmikroszkópos technikával Kaposi-szarkómában humán herpeszvírusokat. Ezek lettek a 24 évvel később felfedezett onkogén HHV-8 vírusok.
1973-ban járt újból Budapesten, a Magyar Mikrobiológiai Társaság 6. Nemzetközi Kongresszusán. 1983-ban a floridai Tampába költözött, mivel kinevezték a St. Joseph Rákkutató Intézet orvosigazgatójává, ahol egészen 90 éves koráig dolgozott, komoly tudományos eredményeket elérve. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.
Dr. Sinkovics József hosszú munkássága során számos nagy jelentőségű felismerést tett a virológia, az onkológia és az immunológia területén, amelyek közül több évekkel megelőzte korát. Európából Amerikába került menekültként azonban soha nem kapott érdemeinek megfelelő elismerést. Ahogy életrajzi könyvében írja: „A sok potyogó kitüntetések és érdemrendek engem elkerültek. Teljesen egyetértek: miénk a múlt, titeké a jelen és a jövő.”
Már 1962-ben kidolgozta az ún. „feder layer” elméletet, amelynek során kimutatta, hogy malignus lymphocyták fibroblastokat használnak túlélésre in vitro (Nature 1962). Legjelentősebb felfedezései közé tartozik, hogy már 1969-ben elsőként tudott olyan ellenanyag-termelő plazmasejteket tenyészteni, amelyek lymphoma sejtekkel voltak képesek fúzionálni (Lancet 1970). Ezek voltak a mai hybridoma sejtek előzményei. Ezek a munkák nem kaptak támogatást, így a megfelelő technikát nem tudták kidolgozni. Csak öt évvel később Köhler és Milstein munkássága révén vált ez lehetővé, akik az in vivo monoclonális ellenanyag-termelésért 1984-ben orvosi Nobel-díjban részesültek.
1970-ben publikálta azon megfigyeléseit, hogy az antigénnel még nem találkozott (unprimed) lymphocyták is megölik az allogén tumorsejteket in vitro. Így fedezte fel a large granular lymphocytákat (LGC). Kimutatta, hogy az LGL-sejtek a vírussal fertőzött sejteket is megölik (Lancet 1970). Ezek lettek később az un. natural killer (NK) sejtek. A felfedezés elismerését mások kapták. Szintén elsőként írta le azt az aktív immunterápiát, amely során bizonyos vírusok (pl. NDV) beadása után a ráksejtek elpusztulnak (1970). Ezen oncolitikus vírusok által végzett tumorellenes kezelésre néhány beteg esetében etikai engedélyt kapott. Annak ellenére, hogy minden esetben sikert ért el, további kutatásait nem támogatták. E technika napjainkban vált egyre gyakoribbá. 1983-ban mutatta ki, hogy inkomplett endogén retrovírusok szerepet játszhatnak kollagén betegségek létrejöttében (New Engl. J. Med, 1983).
Az élet keletkezéséről, a makromolekulák szerveződéséről, a rák alaptermészetéről új nagyszabású elméletet dolgozott ki, amelyet RNA/DNA and Cancer című, több mint 800 oldalas könyvében részletezett (Springer 2016). Új elméletéről dr. Sinkovics József egyetemünkön és más tudományos hazai rendezvényeken is nagy sikerű előadásokat tartott.
Dr. Sinkovics József hihetetlen memóriával rendelkezik, még manapság is pontosan emlékszik gyerekkora részleteire, egyetemi szigorlati tételeire, akkori tanárai jótanácsaira, és természetesen amerikai élete számos pillanatára. Magánélete és tudományos karrierje részleteit írta meg My Life – My CV, Életutam című angol és magyar kétnyelvű életrajzi könyvében (Dom-Schenk Verlag, 2018).
Dr. Nagy Károly
ny. egyetemi tanár
az Orvosi Mikrobiológiai Intézet korábbi igazgatója
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
