Tudományos Híradó című cikksorozatunkban az egyetemhez köthető D1 minősítésű tudományos közleményekről olvasható rövid összefoglaló. A cikkeket az elmúlt időszak megjelenései alapján a Központi Könyvtár, illetve a tudományos és innovációs rektorhelyettes válogatta.
A hasnyálmirigy adenocarcinoma (PANC-1) sejtvonalra tervezett peptidalapú daunorubicin konjugátumok sejt- és molekuláris biológiai hatásának karakterizálása
Jelenleg is nagy kihívás a hasnyálmirigy adenocarcinoma kezelése, az ötéves túlélési rátája 10 százalék körüli. Emiatt tűztük ki célként egy peptid alapú célzott terápia kifejlesztését. Az általunk tervezett ún. konjugátumok három részből állnak: tumorellenes hatású molekula (daunorubicin); célzó peptid, ami a hatóanyagokat szelektíven juttatja a tumorsejtekhez és egy kapcsoló szekvencia, ami összeköti a hatóanyagot a célzó peptiddel.Egy korábbi publikáció alapján három peptidet választottunk ki célzó egységként. A GSSEQLYL alapú konjugátum (ConjA) mutatott tumorellenes hatást a hasnyálmirigy tumorsejteken. Így ezt a konjugátumot tovább vizsgálva megállapítottuk, hogy a 6-os pozícióban lévő aminosav hatásvesztés nélkül módosítható (Conj03). Ezt követően halogénezett aminosav-származékokat illesztettünk a láncba, aminek eredményeként jutottunk a leghatásosabb konjugátumhoz (Conj16). A Conj16 először sejtöregedést majd programozott sejthalált vált ki a hasnyálmirigy tumorsejteken. E hatások molekuláris hátterét is sikerült feltérképeznünk. Kardiotoxicitási vizsgálatokkal igazoltuk, hogy konjugátum formában a hatóanyag nem rendelkezik toxikus hatással szívizomsejteken szemben a szabad formával. Összefoglalva, a Conj16 tudta a leghatásosabb, egyben kardiotoxicitás mentes tumorellenes hatást kifejteni a hasnyálmirigy adenocarcinoma sejteken. Ezáltal a Conj16 egy ígéretes konjugátum a célzott terápia fejlesztésére – fogalmazott dr. Szász Zsófia.
Characterisation of the cell and molecular biological effect of peptide-based daunorubicin conjugates developed for targeting pancreatic adenocarcinoma (PANC-1) cell line
Zsófia Szász (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Kata Nóra Enyedi (Department of Organic Chemistry, Institute of Chemistry, Eötvös Loránd University; ELKH Research Group of Peptide Chemistry, Hungarian Academy of Sciences), Angéla Takács (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Nóra Fekete (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Gábor Mező (Department of Organic Chemistry, Institute of Chemistry, Eötvös Loránd University; ELKH Research Group of Peptide Chemistry, Hungarian Academy of Sciences), László Kőhidai (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Eszter Lajkó (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University)
Biomedicine & Pharmacotherapy, Volume 173, April 2024, 116293
https://doi.org/10.1016/j.biopha.2024.116293
Zsófia Szász (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Kata Nóra Enyedi (Department of Organic Chemistry, Institute of Chemistry, Eötvös Loránd University; ELKH Research Group of Peptide Chemistry, Hungarian Academy of Sciences), Angéla Takács (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Nóra Fekete (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Gábor Mező (Department of Organic Chemistry, Institute of Chemistry, Eötvös Loránd University; ELKH Research Group of Peptide Chemistry, Hungarian Academy of Sciences), László Kőhidai (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University), Eszter Lajkó (Department of Genetics, Cell- and Immunobiology, Semmelweis University)
Biomedicine & Pharmacotherapy, Volume 173, April 2024, 116293
https://doi.org/10.1016/j.biopha.2024.116293
Egészségpolitikai tudástranszferre vonatkozó nemzeti stratégiák áttekintő elemzése
A bizonyítékokon alapuló orvoslás (evidence-based medicine) talaján az elmúlt évtizedben egyre nagyobb figyelmet kapott a bizonyítékokkal támogatott szakpolitikai döntéshozatal (evidence-informed policy making) megvalósításának igénye. A tudományos bizonyítékok szakpolitikai döntéshozatalba való integrálására – egészségügyi és más területeken is – számos országban nemzeti stratégiákat dolgoztak ki.Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Irodájának munkatársaival közös publikációnkban a szürke irodalom módszeres áttekintése során azonosítottunk 17 olyan – angol, francia vagy spanyol nyelvű – nemzeti szintű vagy nemzeti hatáskörű intézményi stratégiát, amelyek valamely tudományterület, kiemelten az egészségügy tudományos eredményeinek szakpolitikai döntéshozatalba való becsatornázására vonatkoznak. Ezeket kvalitatív tartalomelemzés segítségével feldolgozva azonosítottuk jellemző szerkezetüket és leggyakoribb tartalmi elemeiket.
Az áttekintés nyomán kidolgoztunk egy sablont, amely útmutatóul szolgálhat hasonló célú nemzeti stratégiák kidolgozásánál. A stratégiák megléte önmagában természetesen nem szolgál garanciával a szakpolitikai döntéshozatali folyamatok átalakulására, de lehetőséget teremthet a tudományos bizonyítékok hangsúlyosabb megjelenítésére ezekben a folyamatokban – írta összefoglalójában dr. Babarczy Balázs.
Az áttekintés nyomán kidolgoztunk egy sablont, amely útmutatóul szolgálhat hasonló célú nemzeti stratégiák kidolgozásánál. A stratégiák megléte önmagában természetesen nem szolgál garanciával a szakpolitikai döntéshozatali folyamatok átalakulására, de lehetőséget teremthet a tudományos bizonyítékok hangsúlyosabb megjelenítésére ezekben a folyamatokban – írta összefoglalójában dr. Babarczy Balázs.
National strategies for knowledge translation in health policy-making: A scoping review of grey literature
Balázs Babarczy (Unit of Knowledge Management, Evidence and Research for Policy-Making, Division of Information, Evidence, Research and Innovation, World Health Organization Regional Office for Europe; Syreon Research Institute), Julia Scarlett (Unit of Knowledge Management, Evidence and Research for Policy-Making, Division of Information, Evidence, Research and Innovation, World Health Organization Regional Office for Europe), Tarang Sharma (Unit of Knowledge Management, Evidence and Research for Policy-Making, Division of Information, Evidence, Research and Innovation, World Health Organization Regional Office for Europe; Evidence to Policy, Gyvelvej, Hoersholm), Péter Gaál (Health Services Management Training Centre, Semmelweis University Health Services Management Training Centre), Balázs Szécsényi-Nagy (Health Services Management Training Centre, Semmelweis University Health Services Management Training Centre), Tanja Kuchenmüller (Unit of Knowledge Management, Evidence and Research for Policy-Making, Division of Information, Evidence, Research and Innovation, World Health Organization Regional Office for Europe)
Health Res Policy Syst. 2024 Apr 20;22(1):50
https://doi.org/10.1186/s12961-023-01089-0
Balázs Babarczy (Unit of Knowledge Management, Evidence and Research for Policy-Making, Division of Information, Evidence, Research and Innovation, World Health Organization Regional Office for Europe; Syreon Research Institute), Julia Scarlett (Unit of Knowledge Management, Evidence and Research for Policy-Making, Division of Information, Evidence, Research and Innovation, World Health Organization Regional Office for Europe), Tarang Sharma (Unit of Knowledge Management, Evidence and Research for Policy-Making, Division of Information, Evidence, Research and Innovation, World Health Organization Regional Office for Europe; Evidence to Policy, Gyvelvej, Hoersholm), Péter Gaál (Health Services Management Training Centre, Semmelweis University Health Services Management Training Centre), Balázs Szécsényi-Nagy (Health Services Management Training Centre, Semmelweis University Health Services Management Training Centre), Tanja Kuchenmüller (Unit of Knowledge Management, Evidence and Research for Policy-Making, Division of Information, Evidence, Research and Innovation, World Health Organization Regional Office for Europe)
Health Res Policy Syst. 2024 Apr 20;22(1):50
https://doi.org/10.1186/s12961-023-01089-0
A pajzsmirigyhormon státusz hatása a szívátültetés perioperatív időszakára
Az ortotópikus szívtranszplantáció az egyetlen hosszú távú terápiás megoldás a végstádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegek számára. Jelen tanulmányunk célja az volt, hogy feltárja a megváltozott pajzsmirigyhormon státusz és a szívtranszplantációt követő kedvezőtlen kimenetelek közötti összefüggéseket. Ebben a prospektív kohorszvizsgálatban 283 beteg esett át szívátültetésen a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 2013 és 2020 között. A szérum szabad trijódtironin (fT3), szabad tiroxin (fT4) és tireotropin (TSH) szintek mellett a betegek szívbiopsziáiból TaqMan qPCR segítségével a 2-es és 3-as típusú dejodináz mRNS (Dio2 és Dio3) szintjeit mértük meg, valamint a szív lokális pajzsmirigyhormon hatásának felmérésére a posztoperatívan extrakorporális membrán oxigenáció (ECMO) kezelésben részesülő betegek egy alcsoportjában az Hcn2 és Myh7 mRNS szintjeit is megmértük. A csoportokat nem paraméteres tesztekkel hasonlítottuk össze Cox regressziós analízist és logisztikus regressziós tesztet használva a kimenetelek vizsgálatára. A szérum pajzsmirigyhormon paraméterek és a szív gének expressziója közötti kapcsolatot lineáris regresszióval értékeltük.Eredményeink alapján a szérum TSH, fT3, és fT4 szintek alacsonyabbak voltak szívtranszplantációt követően, mint preoperatívan. A donoroknak adott levotiroxin kezelés jobb túléléssel járt az első posztoperatív 30 napban. Az levotiroxin pótlás, amelyben a recipiensek részesültek szívtranszplantáció után, jobb eredményeket mutatott a 30 napos, az 1 éves és a 2 éves túlélés tekintetében is. A Dio3 mRNS szintje jelentősen megnövekedett volt azoknál a betegeknél, akik preoperatívan ECMO, bal kamrai segédeszköz (LVAD) és biventricularis segédeszköz (BiVAD) kezelésben részesültek, összehasonlítva azokkal, akiknek nem volt szükségük semmilyen mechanikus keringéstámogatásra. Nem találtunk jelentős különbséget a Hcn2 és Myh7 marker gének expressziójában az ECMO-val kezelt és mechanikus keringéstámogatást nélkülöző betegek között posztoperatívan, és ezek nem korreláltak a pajzsmirigy szérum hormon szintekkel sem. Megállapítottuk, hogy a pajzsmirigyhormon státusz fontos szerepet játszik a szívátültetésen átesett betegek esetében, és a pajzsmirigyhormon státusz perioperatív periódusban történő monitorozása hozzájárulhat a jobb kezelési eredményekhez – fogalmazott dr. Szécsi Balázs.
The Perioperative Period of Heart Transplantation Is Affected by Thyroid Hormone Status
Balázs Szécsi (Doctoral School of Theoretical and Translational Medicine, Semmelweis University), Richárd Sinkó (Laboratory of Molecular Cell Metabolism, HUN-REN Institute of Experimental Medicine), Alexandra Vereb (Doctoral School of Theoretical and Translational Medicine, Semmelweis University), Dmitry Khochanskiy (Semmelweis University), Kálmán Benke (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Tamás Radovits (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Bálint Lakatos (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Andrea Kőszegi (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Eszter Losoncz (Doctoral School of Theoretical and Translational Medicine, Semmelweis University), Szilvia Kugler (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Márk Szabó (Semmelweis University), Béla Merkely (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Andrea Székely (Department of Anesthesiology and Intensive Therapy, Semmelweis University; Department of Oxiology and Emergency Care, Semmelweis University), Balázs Gereben (Laboratory of Molecular Cell Metabolism, HUN-REN Institute of Experimental Medicine)
Thyroid. 2024 Jun;34(6):774-784.
https://doi.org/10.1089/thy.2023.0628
Balázs Szécsi (Doctoral School of Theoretical and Translational Medicine, Semmelweis University), Richárd Sinkó (Laboratory of Molecular Cell Metabolism, HUN-REN Institute of Experimental Medicine), Alexandra Vereb (Doctoral School of Theoretical and Translational Medicine, Semmelweis University), Dmitry Khochanskiy (Semmelweis University), Kálmán Benke (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Tamás Radovits (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Bálint Lakatos (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Andrea Kőszegi (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Eszter Losoncz (Doctoral School of Theoretical and Translational Medicine, Semmelweis University), Szilvia Kugler (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Márk Szabó (Semmelweis University), Béla Merkely (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Andrea Székely (Department of Anesthesiology and Intensive Therapy, Semmelweis University; Department of Oxiology and Emergency Care, Semmelweis University), Balázs Gereben (Laboratory of Molecular Cell Metabolism, HUN-REN Institute of Experimental Medicine)
Thyroid. 2024 Jun;34(6):774-784.
https://doi.org/10.1089/thy.2023.0628
A SARS-CoV-2 fertőzött betegek kórbonctani vizsgálata alapján a COVID-19 lefolyása enyhébb a rosszindulatú daganatos betegekben
Rosszindulatú daganatos betegekben nemcsak a SARS-CoV-2 fertőzés előfordulása, de a COVID-19 súlyosabb kimenetele is gyakoribb klinikailag. Kutatásunk során kórboncolt eseteinkben vizsgáltuk a SARS-CoV-2 fertőzés szövődményeinek a haláloki láncolatban és a daganatos halálozásban betöltött szerepét. A nem daganatos fertőzötteknél gyakoribb volt a vírusos tüdőgyulladás, és a fertőzés gyakrabban volt a halál közvetlen oka. A daganatosok között a víruspozitivitás gyakoribb volt a kevésbé előrehaladott, nem áttétes esetekben és bizonyos (pl. hematológiai) malignitásoknál. Általánosságban a COVID-19 szövődményei enyhébbek, haláloki szerepe mérsékeltebb volt daganatos betegekben, ugyanakkor gyakrabban vezetett halálhoz aktív daganatellenes kezelés közben, de ritkábban műtét körüli időszakban. Ezen megfigyelésünk arra utal, hogy operáció esetén a halál bekövetkeztében a rosszindulatú daganat és annak műtéte nagyobb súllyal bíró tényező, mint a vírusbetegség.Munkánk során kimutattuk, hogy a COVID-19 lefolyása a daganatos betegeknél enyhébb és kiegyensúlyozottabb volt a világjárvány során. Az átlagot meghaladó halálozásuk oka lehet immunrendszerük daganat miatti gyengesége, valamint hogy még a korai vagy enyhe vírusfertőzések is könnyen felboríthatják az állapotukat, ami a tumoros megbetegedésük vagy annak szövődményei miatt bekövetkező halálhoz vezethet – írta összefoglalójában dr. Kocsmár Éva.
Autopsy findings in cancer patients infected with SARS-CoV-2 show a milder presentation of COVID-19 compared to non-cancer patients
Éva Kocsmár (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Ildikó Kocsmár (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University; Department of Urology, Semmelweis University), Flóra Elamin (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Laura Pápai (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Ákos Jakab (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Tibor Várkonyi (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Tibor Glasz (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Gergely Rácz (Department of Pathology and Experimental Cancer Research, Semmelweis University), Adrián Pesti (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Krisztina Danics (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), András Kiss (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Gergely Röst (National Laboratory for Health Security, University of Szeged; Hungarian Centre of Excellence for Molecular Medicine {HCEMM}), Éva Belicza (Health Services Management Training Centre, Faculty of Health and Public Administration, Semmelweis University), Zsuzsa Schaff (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Gábor Lotz (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University)
Geroscience. 2024 Apr 30.
https://doi.org/10.1007/s11357-024-01163-7
Éva Kocsmár (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Ildikó Kocsmár (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University; Department of Urology, Semmelweis University), Flóra Elamin (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Laura Pápai (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Ákos Jakab (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Tibor Várkonyi (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Tibor Glasz (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Gergely Rácz (Department of Pathology and Experimental Cancer Research, Semmelweis University), Adrián Pesti (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Krisztina Danics (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), András Kiss (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Gergely Röst (National Laboratory for Health Security, University of Szeged; Hungarian Centre of Excellence for Molecular Medicine {HCEMM}), Éva Belicza (Health Services Management Training Centre, Faculty of Health and Public Administration, Semmelweis University), Zsuzsa Schaff (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Gábor Lotz (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University)
Geroscience. 2024 Apr 30.
https://doi.org/10.1007/s11357-024-01163-7
Az immunellenőrzőpont gátló terápiák mellékhatásainak kezelési lehetőségei
Az elmúlt évtizedekben a daganatellenes terápiákat forradalmasította az immunellenőrzőpont-gátlók (ICI) bevezetése. Ezek olyan monoklonális antitestek, amelyek az immunsejtek aktiválódásának tumor általi gátlását fordítják vissza, így fokozott adaptív immunválasz indításával elősegítik a rákos sejtek elpusztítását. Az immunrendszer aktiválása viszont nem specifikus, az ICI-terápia az immunsejtek nem daganatos szövetek elleni túlzott aktiválódását is kiválthatják, ezáltal immunkapcsolt mellékhatásokhoz (irAE) vezethetnek. Ezek a nem kívánt mellékhatások különböző súlyosságban gyakorlatilag bármely szervet, szervrendszert érinthetnek és csökkenthetik az ICI-k terápiás potenciálját, ezért megelőzésük és kezelésük módjának helyes megválasztása kiemelt fontosságú.Jelen kezelési protokollok szerint szteroid kezelés, súlyosabb esetben pedig a kezelés leállítása alkalmazható, mely azonban a tumor további progressziójához vezethet. A szerzők cikkükben összefoglalják az irAE-k kezelésének jelenlegi alternatív klinikai és kísérletes megközelítéseit és kiemelik szervrendszerek és az alkalmazható szerek szerinti csoportosításban egyaránt az irAE-k kezelésére tett legbíztatóbb próbálkozásokat – írta összefoglalójában dr. Kovács Tamás.
Treatment options for immune-related adverse events associated with immune checkpoint inhibitors
Yu Hua Chen (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University), Tamás Kovács (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group, Semmelweis University; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group, Semmelweis University), Péter Ferdinandy (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; Pharmahungary Group), Zoltán V. Varga (Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University; HCEMM-SU Cardiometabolic Immunology Research Group, Semmelweis University; MTA-SE Momentum Cardio-Oncology and Cardioimmunology Research Group, Semmelweis University)
Br J Pharmacol. 2024 May 27.
https://doi.org/10.1111/bph.16405
Áttörő kutatási eredmények a veseszövet endogén regenerációjának új mechanizmusáról és terápiás alkalmazásáról
A krónikus vesebetegség az egyik leggyorsabban növekvő globális egészségügyi probléma, amely magas egyéni, egészségügyi és társadalmi költségekkel, valamint magas halálozási aránnyal jár. A betegség átlagban minden hét felnőttből egyet érint, ami világszerte 850 millió embert jelent. Jelenleg nincs gyógymód erre a fájdalom nélkül, csendben jelentkező betegségre. Általában mire diagnosztizálják a vesebetegséget, a vesék visszafordíthatatlanul károsodnak, és végül szervpótló terápiára (dialízis, transzplantáció) van szükség. A nefrológia szakmai területén általánosan elfogadott vélemény szerint a vesefunkció látványos javulása vagy visszaállítása csak a veseszövet regenerációjával lenne elérhető. Ennek befolyásolására azonban eddig nem rendelkeztünk semmilyen eszközzel, hiszen nem ismertük a folyamat részleteit.
Dr. Peti-Peterdi János régi kutatócsoportja egy új mechanizmust fedezett fel, amellyel a veseszövet képes helyreállítani és regenerálni önmagát. Munkájuk azt is bemutatta és igazolta, hogy ennek az új mechanizmusnak a megcélzása és felerősítése hogyan fejleszthető hatékony regeneratív terápiává. Egyedülálló kutatási megközelítésük kezdetben az egészséges, nem pedig a beteg vesét vizsgálta, különös tekintettel a vese testfolyadék és a só konzerválását szolgáló adaptív mechanizmusaira. Mint ahogy a csont regenerációját a mechanikai ingerek, és az emésztőrendszer regenerációját az éhezés váltja ki, a vese adaptációjának és regenerációjának szervspecifikus fiziológiai ingere a testfolyadék mennyiségének és sótartalmának csökkenése. A kutatócsoport ezt az állapotot utánozta az étkezési sóbevitel csökkentésével és vizsgálta egy speciális mikroszkóp és képalkotó technológia alkalmazásával. Munkájukban kulcsfontosságú volt az élő szerv belsejébe való betekintés, mellyel észrevették a macula densa, a vese fő szabályozó sejttípusának az aktiválódását és kommunikációját a szövetben található őssejtekkel. Az eredmény a veseszövet struktúrájának átalakítása, regenerációja és hatékonyabb működése volt. További molekuláris szintű munkájuk azonosította a macula densa specifikus géneket és faktorokat, melyek ezeket a funkciókat ellátták, és igazolták azok jelenlétét az emberi vesében. Eredményeik terápiás alkalmazásaként a vesebetegség egy modelljében a macula densa által termelt faktorokat pótolták, melynek hatására erőteljes veseszövet-regenerációt és a veseműködés javulását figyelték meg. Kutatásuk következő szakaszában a macula densa sejttípusának működését, annak megannyi részletét tanulmányozzák, mely kulcsfontosságú lesz a jövőbeni terápiás fejlesztéshez – foglalta össze dr. Rosivall László.
Neuronally differentiated macula densa cells regulate tissue remodeling and regeneration in the kidney
Georgina Gyarmati (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), Urvi Nikhil Shroff (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), Anne Riquier-Brison (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), Dorinne Desposito (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), Wenjun Ju (Division of Nephrology, Department of Medicine, and Department of Computational Medicine and Bioinformatics, University of Michigan), Sean D. Stocker (Department of Neurobiology, University of Pittsburgh School of Medicine), Audrey Izuhara (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), Sachin Deepak (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), Alejandra Becerra Calderon (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), James L. Burford (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), Hiroyuki Kadoya (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), Ju-Young Moon (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), Yibu Chen (USC Libraries Bioinformatics Service, University of Southern California), Markus M. Rinschen (Center for Molecular Medicine, Faculty of Medicine and University Hospital Cologne, University of Cologne), Nariman Ahmadi (Institute of Urology, Catherine and Joseph Aresty Department of Urology, University of Southern California), Lester Lau (Department of Biochemistry and Molecular Genetics, College of Medicine, The University of Illinois at Chicago), Daniel Biemesderfer (Section of Nephrology and Department of Internal Medicine, Yale University School of Medicine), Aaron W. James (Department of Pathology, Johns Hopkins University), Liliana Minichiello (Department of Pharmacology, University of Oxford), Berislav V. Zlokovic (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California), Inderbir S. Gill (Institute of Urology, Catherine and Joseph Aresty Department of Urology, University of Southern California), Matthias Kretzler (Division of Nephrology, Department of Medicine, and Department of Computational Medicine and Bioinformatics, University of Michigan), János Peti-Peterdi (Department of Physiology and Neuroscience and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California)
J Clin Invest. 2024 Apr 10;134(11):e174558.
DOI:10.1172/JCI174558
Egy vérvizsgálat alapú öregedési óra és a nagy mennyiségű sport tevékenység összefüggései
A napjainkban különböző módszerekkel egyre gyakrabban kifejlesztett, mesterséges intelligencia alapú öregedési órák fordított összefüggést mutattak ki a rendszeres sporttevékenység és egyes krónikus betegségek előfordulási gyakorisága között. Tisztán vérkép alapú öregedési (biológiai) órákkal végzett kutatások azonban csak kis számban érhetők el, és sportolók körében még nem alkalmazták őket.Kutatásunkban a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján felépített sportolói adatbázisban tárolt vérvizsgálati (421 sportolótól), illetve az egyesült államok-beli NHANES (National Health and Nutrition Examination Survey, 11412 alanytól) populáció szintű egészségügyi felmérés eredményeit használtuk fel. Mesterséges intelligencia-alapú öregedési óráinkkal kimutattuk, hogy sportolókban a kizárólag véreredmények alapján becsült életkor medián 1.7 évvel alacsonyabb értéket mutat a valós életkornál, miközben hasonló (kronológiai) életkorú, nem-sportoló egyéneknél medián 1.4 évvel magasabb értéket kaptunk. Más szavakkal kifejezve, a rendszeres, nagy mennyiségű sport tevékenység már fiatal felnőtt korban is akár 3.1 évvel csökkentheti a becsült, biológiai életkort. Az összehasonlítás alapját átlagosan 24 éves egyének képezték. Kiemelendő továbbá, hogy a legfontosabb, “öregedési gyorsulás” (age acceleration) paraméter összefüggést mutatott a testzsír százalékkal és a vázizom tömeggel is. Ennek megfelelően nagyobb mennyiségű testzsír előrehaladottabb öregedési folyamatokkal, nagyobb mennyiségű vázizom-tömeg pedig lassult öregedési folyamatokkal hozható összefüggésbe – fogalmazott összefoglalójában dr. Juhász Vencel.
Blood Test–Based Age Acceleration Is Inversely Associated with High-Volume Sports Activity
Vencel Juhász (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Anna Ország (Institute for Computer Science and Control {SZTAKI}, Hungarian Research Network {HUN-REN}), Dorottya Balla (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Liliána Szabó (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Nóra Sydó (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Orsolya Kiss (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Emese Csulak (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Máté Babity (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Zsófia Dohy (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Réka Skoda (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Dávid Becker (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Béla Merkely (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), András Benczúr (Institute for Computer Science and Control {SZTAKI}, Hungarian Research Network {HUN-REN}), Hajnalka Vágó (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Csaba Kerepesi (Institute for Computer Science and Control {SZTAKI}, Hungarian Research Network {HUN-REN})
Med Sci Sports Exerc. 2024 May 1;56(5):868-875.
doi: 10.1249/MSS.0000000000003380
Vencel Juhász (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Anna Ország (Institute for Computer Science and Control {SZTAKI}, Hungarian Research Network {HUN-REN}), Dorottya Balla (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Liliána Szabó (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Nóra Sydó (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Orsolya Kiss (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Emese Csulak (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Máté Babity (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Zsófia Dohy (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Réka Skoda (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Dávid Becker (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Béla Merkely (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), András Benczúr (Institute for Computer Science and Control {SZTAKI}, Hungarian Research Network {HUN-REN}), Hajnalka Vágó (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Csaba Kerepesi (Institute for Computer Science and Control {SZTAKI}, Hungarian Research Network {HUN-REN})
Med Sci Sports Exerc. 2024 May 1;56(5):868-875.
doi: 10.1249/MSS.0000000000003380
A Test-és-Elme (Mind/Body) pszichológiai program klinikai hatása a termékenységi nehézséggel élő nők mentális jóllétére: egy randomizált kontrollált vizsgálat
A meddőség krónikus betegség, ami jelentős krónikus stresszforrást jelent az érintettek életében. Az asszisztált reprodukciós kezelések (ART) „érzelmi hullámvasútja” további megterhelést jelent. Ezek enyhítése a fejlettebb államokban része a betegközpontú ellátásnak. Kutatásunk célja a bizonyítottan hatékony amerikai Mind/Body Program for Infertility (Test és Elme Termékenységtámogató Program, MB) hazai adaptációja és hatásvizsgálata volt.
Eredményeink szerint mind az MB, mind a kontrollcsoportként szolgáló szupportív program markánsan javított az ART kezelésben részesülő nők mentális állapotán, főleg a depresszív tüneteken. A meddőséggel összefüggő stressz és életminőség, valamint a szorongásos hajlam javulása hangsúlyosabb volt az MB csoportban, mint a kontrollcsoportban. Vizsgálatunk bebizonyította, hogy a Mind/Body típusú csoportos, időhatáros, alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók bevezethetők a rutin asszisztált reprodukciós gyakorlatba. Ezzel a pszichológiailag sérülékenyebb nők életminőségének javítása költséghatékony módon valósulhat meg hazánkban, 2020 óta elsőként a Semmelweis Egyetem Asszisztált Reprodukciós Centrumában – írta összefoglalójában dr. Szigeti F. Judit.
The clinical effectiveness of the Mind/Body Program for Infertility on wellbeing and assisted reproduction outcomes: a randomized controlled trial in search for active ingredients
Judit Szigeti F. (Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University;Department of Otorhinolaryngology, Head and Neck Surgery, Semmelweis University), Csaba Kazinczi (Department of Clinical Psychology, Semmelweis University; Doctoral School of Clinical Medicine, University of Szeged), Georgina Szabó (Doctoral School of Mental Health Sciences, Semmelweis University; Department of Psychiatry, North Buda Saint John’s Hospital Centre and Outpatient Clinic), Miklós Sipos (Department of Obstetrics and Gynecology, Assisted Reproduction Centre, Semmelweis University), Péter Przemyslaw Ujma (Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University), György Purebl (Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University)
Human Reproduction, 2024;, deae119
https://doi.org/10.1093/humrep/deae119
Judit Szigeti F. (Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University;Department of Otorhinolaryngology, Head and Neck Surgery, Semmelweis University), Csaba Kazinczi (Department of Clinical Psychology, Semmelweis University; Doctoral School of Clinical Medicine, University of Szeged), Georgina Szabó (Doctoral School of Mental Health Sciences, Semmelweis University; Department of Psychiatry, North Buda Saint John’s Hospital Centre and Outpatient Clinic), Miklós Sipos (Department of Obstetrics and Gynecology, Assisted Reproduction Centre, Semmelweis University), Péter Przemyslaw Ujma (Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University), György Purebl (Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University)
Human Reproduction, 2024;, deae119
https://doi.org/10.1093/humrep/deae119
A rosszul kontrollált vércukorszint és a prediabétesz növelheti a fogászati implantátumok körüli szövetek gyulladásos betegségeinek súlyosságát
Magyarországon a 2-es típusú cukorbetegség népbetegségnek számít, amellyel több mint egymillió ember él együtt és ez a szám folyamatosan növekedő tendenciát mutat. A diabétesz számtalan általános egészségi állapotot érintő komplikációval hozható kapcsolatba, és ez így van több szájüregi betegséggel is, mint a szintén rendkívül gyakori fogágybetegséggel, aminek a következtében a fogelvesztés gyakoribb a cukorbeteg páciensek körében. Ebből kifolyólag egy különösen fontos populációt képeznek, akiknél nagyobb arányban van szükség fogpótlások készítésére. Manapság a fogászati implantátumok alkalmazása az elsődlegesen választandó kezelési lehetőség kis-, de akár nagykiterjedésű foghiányok megszüntetése esetén, hiszen lehetővé teszi a páciens számára a rögzített fogpótlás viselését abban az esetben is, ha a megmaradt fogak száma vagy elhelyezkedése ezt nem tenné lehetővé. A rendelkezésre álló irodalom nem alkot konszenzust abban a kérdésben, hogy a cukorbetegség jelenléte és a vércukor kontroll minősége befolyásolná-e a fogászati implantátumokkal történő kezelés sikerességét, emellett nincs egységes nemzetközi iránymutatás sem a kérdésben. Ebből kifolyólag a Diabéteszes fogászati munkacsoport célja az volt, hogy megvizsgálja a cukorbetegség, valamint a cukorbetegséget megelőző állapotot, azaz a prediabétesz hatását a fogászati implantátumokkal történő kezelések sikerességét illetően. Teljes kiterjedésű szisztematikus irodalomkutatás és meta-analízis során összegeztük a rendelkezésre álló klinikai vizsgálatokat, hogy a lehető legmagasabb evidenciájú eredményt tudjuk biztosítani a kérdésben.Összességében eredményeink azt mutatják, hogy a cukorbetegséggel és prediabétesszel élő páciensek nagyobb arányban, és súlyosabb implantátum körüli lágy- és keményszöveteket érintő betegségekben szenvednek a cukorbetegséggel nem rendelkező kontroll csoportokhoz képest. Az eredményeket tovább vizsgálva felosztottuk a cukorbeteg pácienseket vércukor kontroll szerint jól és rosszul kontrollált páciens csoportokra (ehhez a felosztáshoz az Amerikai Diabétesz Szövetség által javasolt 8%-os hemoglobin A1c értékhatárt használtuk fel), aminek következtében már más eredményeket kaptunk. Jó vércukor kontrollal rendelkező páciensek hasonló eredményekkel rendelkeztek, mint a nem cukorbeteg páciensek, azonban a rossz vércukor kontrollal élő páciensek még súlyosabb implantátum körüli szövetgyulladásban szenvedtek. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a cukorbetegség nem minden esetben számítható rizikó faktornak, így nem mondható ki egységesen, hogy a cukorbetegség önmagában veszélyeztetné a fogászati implantátummal történő kezelés sikerességét. Kiemelten fontos pácienseink vércukor-kontrolljának minőségi vizsgálata az implantációs beavatkozások tervezési fázisánál, aminek következtében nem csak a rossz vércukor kontrollal rendelkező páciensek azonosítása lehetséges, hanem a még nem diagnosztizált, „lappangó” cukorbetegség, vagy prediabétesz jelenlétének a felfedezése is. Ezekben az esetekben elengedhetetlen a diabetológusokkal történő szoros együttműködés, hiszen csak képzett szakemberekkel közösen lehet a lehető legsikeresebb kezelést elérni. Abban az esetben, ha pácienseink vércukorszintje nem kontrollált akkor a gyakoribb visszarendelés, professzionális szájhigiénés kezelés, valamint instruálás és motiválás szükséges ahhoz, hogy a fogágy és/vagy implantátumok körüli szövetek gyulladásos megbetegedéseinek az esélyét csökkentsük. Pácienseinknek minden körülmények között javasoljuk a cukorbetegség kialakulásában fontos rizikó tényezők elkerülését, így a helyes táplálkozás, rendszeres testmozgás, magas minőségű szájhigiéné fenntartása mind hozzájárulhat a szájüregi és az általános egészség hosszantartó megőrzéséhez – fogalmazott összefoglalójában dr. Bencze Bulcsú.
Prediabetes and poorly controlled type-2 diabetes as risk indicators for peri-implant diseases: A systematic review and meta-analysis
Bulcsú Bencze (Department of Prosthodontics, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Bianca Golzio Navarro Cavalcante (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Mario Romandini (Department of Periodontology, University of Oslo), Virág Róna (Department of Prosthodontics, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Szilárd Váncsa (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University), Gábor Varga (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Oral Biology, Semmelweis University), Márton Kivovics (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Community Dentistry, Semmelweis University), Bence Szabó (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Gergely Agócs (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University), Zoltán Géczi (Department of Prosthodontics, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Péter Hermann (Department of Prosthodontics, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Péter Hegyi (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University; Medical School, Institute for Translational Medicine, University of Pécs), Dániel Végh (Department of Prosthodontics, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University)
Journal of Dentistry, Volume 146, 2024, 105094.
https://doi.org/10.1016/j.jdent.2024.105094
Bulcsú Bencze (Department of Prosthodontics, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Bianca Golzio Navarro Cavalcante (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Mario Romandini (Department of Periodontology, University of Oslo), Virág Róna (Department of Prosthodontics, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Szilárd Váncsa (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University), Gábor Varga (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Oral Biology, Semmelweis University), Márton Kivovics (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Community Dentistry, Semmelweis University), Bence Szabó (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Gergely Agócs (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University), Zoltán Géczi (Department of Prosthodontics, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Péter Hermann (Department of Prosthodontics, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University), Péter Hegyi (Centre for Translational Medicine, Semmelweis University; Institute of Pancreatic Diseases, Semmelweis University; Medical School, Institute for Translational Medicine, University of Pécs), Dániel Végh (Department of Prosthodontics, Semmelweis University; Centre for Translational Medicine, Semmelweis University)
Journal of Dentistry, Volume 146, 2024, 105094.
https://doi.org/10.1016/j.jdent.2024.105094
Kilélegzett és szisztémás biomarkerek az asthma bronchiale diagnózisának segítésére vízi élsportolóknál
Az asztma egy krónikus légúti gyulladással, legtöbbször allergiával kísért tüdőbetegség, mely rohamszerű légúti tünetekkel, például köhögéssel, nehézlégzéssel, sípoló légzéssel jár. Az asztma különösen gyakori sportolók körében, egyes tanulmányok szerint az elit vízi sportolók, például úszók esetében az előfordulási arány akár 40 százalék is lehet. Az említett tünetek befolyásolhatják a fizikai teljesítményt, és így hatással lehetnek az élsportolók eredményeire. Ezért az asztma felismerése és kezelése különösen fontos.
Az asztma diagnózisához számos vizsgálat, elsősorban légzésfunkciós tesztek szükségesek, amelyek kimutatják az átmeneti légúti szűkület okozta csökkent tüdőkapacitást, vagy a túlzott légúti érzékenységet. Azonban a vízi élsportolók esetében a diagnózis nehézséget jelent, mivel gyakran az átlagnál jobb tüdőfunkciós értékekkel rendelkeznek, és a tünetek többnyire csak edzés közben jelentkeznek. Ennek áthidalására a kutatócsoportunk egy széleskörűen elérhető, az allergiás gyulladással összefüggő egyszerű tesztekre alapozott pontozási rendszert fejlesztett ki. Ez a pontrendszer az úszók és egyéb vízi sportot űző élsportolók körében felveti az asztma lehetőségét klinikai gyanú esetén, és a diagnosztikus döntéshozatalt támogatja – írta összefoglalójában dr. Csoma Balázs.
Exhaled and Systemic Biomarkers to Aid the Diagnosis of Bronchial Asthma in Elite Water Sports Athletes
Csoma Balázs (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Sydó Nóra (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Szűcs Gergő (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Seres Éva (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Erdélyi Tamás (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Horváth Gábor (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Csulak Emese (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Merkely Béla (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Müller Veronika (Department of Pulmonology, Semmelweis University)
Medicine & Science in Sports & Exercise 56(7):p 1256-1264, July 2024.
DOI: 10.1249/MSS.0000000000003419
Csoma Balázs (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Sydó Nóra (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Szűcs Gergő (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Seres Éva (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Erdélyi Tamás (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Horváth Gábor (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Csulak Emese (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Merkely Béla (Heart and Vascular Centre, Semmelweis University), Müller Veronika (Department of Pulmonology, Semmelweis University)
Medicine & Science in Sports & Exercise 56(7):p 1256-1264, July 2024.
DOI: 10.1249/MSS.0000000000003419
A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették.
Szerkesztette: Szabó Ádám
Fotó: a publikációkból származó képek
Szerkesztette: Szabó Ádám
Fotó: a publikációkból származó képek
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
