A 2024-ben megváltozott felsőoktatási felvételi eljárásban számos egyetemhez hasonlóan az orvos- és egészségtudományi egyetemeken is bevezetésre került a már régóta várt szóbeli meghallgatás. Amellett, hogy a szóbeli elbeszélgetés kiváló lehetőség az intézményeknek, hogy jobban megismerhessék a diákok egyéniségét, a felvételizők számára egyfajta eszközként szolgálhat kreatív gondolkodásuk, empatikus, kommunikációs és problémamegoldó képességeik kifejezéséhez. A Semmelweis Egyetem kifejezetten támogatta ezt a lehetőséget, hiszen a túljelentkezés a történelmi karokra (Általános Orvostudományi, Fogorvostudományi és Gyógyszerésztudományi Karok) 3-5-szörös.
Az előzetes írásbeli tájékoztatásnak megfelelően a jelentkezőknek önéletrajzot kellett magukkal hozniuk a szóbeli felvételire, amelynek utolsó pontjaként a hivatásválasztás mögötti motivációjukat kellett részletezniük. A Semmelweis Egyetemen ezen felül 37, erre az alkalomra kiválasztott, saját gyártású, átlagosan 10 perces, a tájékoztatóban előzetesen listázott rövid kisfilmmel kapcsolatban tettünk fel kérdéseket a felvételizők számára. Ezt követően a másik három orvos- és egészségtudományi képzést nyújtó egyetemmel közösen összeállított, és aztán a mind a négy képzőhelyen egységesen alkalmazott szituációs feladatokból kellett húzniuk egyet. Ezek célja az volt, hogy az egyetemünkre jelentkező diákok orvosi, egészségügyi hivatáshoz nélkülözhetetlen készségeit is fel tudjuk mérni.
A szituációs feladatok nemcsak segítettek megítélni az adott jelentkező kreativitását, problémamegoldó képességét és alkalmazkodóképességét, de benyomást kaphattunk a felvételiző diák motivációjáról, empátiás készségéről, arról, hogy mennyire mutat együttérzést az elesett, szenvedő emberek iránt, mennyire erős a segítői attitűdje, hogyan viselkedne betegekkel, kollégákkal – különösen érzelmekkel erősen megterhelt, spontán helyzetekben.
Ezek a szituációs feladatok természetükből adódóan sokszor sarkítva közelítenek meg egy-egy helyzetet (a mindennapi betegellátáshoz hasonlóan), bizonyos paramétereket szándékosan felnagyítanak, egy átlagos szituációhoz képest jobban kiemelnek egyes elemeket a nemzetközi orvos- és egészségtudományi képzőhelyek gyakorlatának megfelelően.
A felvételire érkező hallgatók általában 18-30 év közöttiek, ezért személyes érettségükben különböznek. Az orvosegyetemek nem azt vizsgálják, hogy a felvételizők jelenleg alkalmasak-e, teljes mértékben érettek-e az orvosi, vagy bármilyen egyéb egészségügyi munkára – nem is kell, hogy azok legyenek! Hiszen az egész egyetemi képzés arról szól, hogy ezt a képességet nemcsak tudásban, hanem érettségben is megszerezzék! Éppen ezért a szóbeli beszélgetésen csak azokat a készségeket vizsgáltuk, amelyek már az egyetemen is fontosak. A hallgatók már az első év végétől folyamatosan találkoznak betegekkel, egészségügyi dolgozókkal, segítői helyzetbe kerülnek. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogyan viselkednek a súlyos betegséggel küzdő, és emiatt aggódó, esetleg kétségbeesett betegekkel és hozzátartozóikkal, és az sem, hogy érzelmileg túlterhelődnek-e egy olyan helyzetben, aminek megtapasztalására még nem érettek. Az empatikus és méltóságot tisztelő viselkedés minden egészségügyi munka alapfeltétele.
Mint tudjuk, az orvosi és egészségügyi hivatás gyakran magában foglalja a változásokat és a stresszes szituációkat, ezért fontos, hogy már az egyetemi képzés elején a hallgatók képesek legyenek alkalmazkodni és hatékonyan kezelni a stresszt.
Mindezek alapján érthető, hogy a betegek, a hozzátartozók és maguk a hallgatók érdekében az ilyen típusú készségfelmérés a felvételi eljárás keretében általános Európa, sőt a világ legtöbb vezető orvos- és egészségtudományi egyetemén. A négy magyar orvosképző egyetem magatartástudományi intézetei által közösen kidolgozott modell nagyon hasonló ahhoz, amelyet a szomszédos (és kulturálisan, hagyományokban igen hasonló) Ausztriában már évek óta alkalmaznak, de nagyon közel áll például a világ 19. legjobb egyetemének tartott Szingapúri Nemzeti Egyetem felvételi programjához is. Csak említésképpen: a világ egyik elsőszámú egyetemén, a bostoni Harvard Egyetemen a szóbeli felvételit interjúnak hívják, amely felvételizőnkként több órán át zajlik, s ez a legfontosabb, legszámottevőbb vizsgarész a teljes felvételi eljárás során.
A nemzetközi tapasztalatok és a szakirodalomban közölt cikkek alapján ezek a szituációs feladatok mérik a legpontosabban az empátiát, a stressztűrő képességet, a motivációt, a kitartást és az elkötelezettséget.
Mindezek miatt a négy hazai orvosképző egyetemen, így a Semmelweis Egyetemen is – konszenzus alapján – az volt a szóbeli pontozási alapelv, hogy a megfelelő képességeket és motivációt nyújtó hallgatók 40 pontot kapjanak. Ennél kevesebbet a bizottságok akkor adtak, ha úgy gondolták, hogy a hallgatónak még további munkára és érésre van szüksége ahhoz, hogy az egyetemi oktatással és a betegekkel való közvetlen munkával járó érzelmi terhet biztonsággal elviselje.
A Semmelweis Egyetem tartotta magát a négy egyetem előzetes megállapodásához, amelynek értelmében azok a jelentkezők kaptak 40 feletti pontot, akik a bizottság szerint nemcsak megfelelő, de kiemelkedő mértékű érettséget, empátiát és stressztűrő képességet mutattak. Elképzelhető, hogy más egyetemeken sokkal nagyobb volt az 50 pontot szerzők aránya, de ez éppen a kiválóbbakat fosztja meg attól, hogy ez a fajta érettség és motiváltság előnyt jelenthessen. Azt is könnyű belátni, hogy olyan vizsgának nincs sok értelme, ahol mindenki azonos, a legmagasabb értékelést kapja, hiszen nem tesz különbséget az eltérő teljesítmények között, holott egészen biztos, hogy több ezer jelentkező esetében meglehetősen színes a kép. Egyetemünkön több mint 3 500 felvételizőt hallgatott meg 93 bizottság egy hét alatt. Annak érdekében, hogy a lehető leginkább egyenszilárdságú legyen minden bizottságnál a meghallgatások folyamata, valamennyi bizottsági tag a felvételit megelőzően többszöri írásbeli majd szóbeli felkészítésben részesült. A felvételi napok délutánján közös, online ülést tartottunk a bizottsági tagokkal, ahol megbeszéltük az aznapi eseteket. Ahol kellett, ott konszenzus alapján módosítottunk a pontszámon, ezzel is segítve az egységes értékelést.
A sikeres felvételit tett diákok egész életük során – önmagukat folyamatosan fejlesztve – a beteg emberek szolgálatában állnak majd. A szóbeli meghallgatásra elsősorban azért van szükség, hogy a betegek érdekei és jogai ne sérüljenek – ugyanakkor azért is, hogy megóvjuk az esetleg még nem teljesen érett, a súlyos betegséget kísérő szükségszerű emberi szenvedés látványának kitett hallgatóinkat az érzelmi túlterhelődéstől, a csalódásoktól, a korai kiégéstől, a hosszú távú pszichológiai következményektől.
Fontos azt is hangsúlyozni, hogy sem a felvételi eljárás során, sem az azt követő időszakban semmilyen hivatalos panasz nem érkezett a Semmelweis Egyetemre. Egy levelet kaptunk egy volt középiskolai tanártól, aki jelenleg magántanárként, üzleti alapon tart felkészítőket az emelt szintű érettségire. Ezzel párhuzamosan a közösségi médiában, valamint a kereskedelmi televíziókban nyilatkozva megtámadta a Semmelweis Egyetem felvételi rendszerét és eljárását. Tette mindezt rosszhiszeműen, bizonyítékok nélkül, alaptalanul. A diákok ezt követően értesültek emailben a szóbeli meghallgatáson elért pontszámaikról. Az azóta beérkezett levelekben a felvételizők arra panaszkodnak, hogy egyes egyetemtől eltérően a Semmelweis Egyetemen nem mindenki kapott maximális pontszámot. A Semmelweis Egyetemen adott 41,8 pontos átlag azt jelenti, hogy a bizottság mintegy 8 ponttal (ennyi az átlagos 41,8 és a maximális 50 pont közti különbség) tudta támogatni a kiemelkedő teljesítményt nyújtott felvételizőket a megfelelő minősítést kapókhoz képest. Szeretnénk leszögezni, hogy az olyan felvételi beszélgetést, ahol mindenki maximális pontot kap, értelmetlennek tartjuk, az semmilyen hasznos célt nem szolgál. Hangsúlyozzuk, hogy ha valaki 40 pontot ért el, az a bizottság szerint alkalmas a pályára. Azon felvételizőknek szükséges elgondolkodniuk, akik a bizottság értékelése szerint nem érték el a megfelelőnek számító 40 pontos szintet.
A készségek és motiváltság vizsgálata más egyetemeken (pl. művészeti egyetemek, testnevelési egyetemek) már megszokott, hosszú ideje része a felvételi folyamatnak és általánosan elfogadott Magyarországon.
Azokat a vádakat, amelyeket egy tantárgy felkészítését magántanárként végző volt gimnáziumi oktató megfogalmazott, határozottan visszautasítjuk. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 93 bizottság munkájában évtizedek óta egyetemi oktatást és betegellátást legmagasabban szinten végző professzorok és vezető oktatók vettek részt, kiegészülve a Semmelweis Egyetem felsőéves hallgatóival, akik teljes szavazati joggal rendelkeztek.
Ugyanakkor nagyon fontos számunkra minden kritikai észrevétel is, és az egyetem maga is folyamatosan monitorozza a felvételi folyamatát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a felülbírálati bizottság egyet nem értés esetén néhány esetben korrigálta vagy éppen megerősítette a felvételiző pontját, még a közösségi médiában megjelent hírek előtt.
Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
