Hogyan talált rá a Semmelweis Egyetemre, és miért pont ezt a felsőoktatási intézményt választotta?
Kisgyermekkorom óta tudtam, hogy orvos szeretnék lenni. Elvégre Szent Lukácsról kaptam a nevem, aki maga is orvos volt. A középiskolai éveim végén hallottam a Semmelweis Egyetemről, amely Közép- és Kelet-Európa egyik legjobb orvosi egyetemeként volt ismert. Lenyűgözött az intézmény múltja, valamint Magyarország történelme és kultúrája. Találkozásom dr. Kádár Anna professzor asszonnyal meggyőzött arról, hogy ez a felsőoktatási intézmény nekem való. Így, amikor ösztöndíjat nyertem a Semmelweisre, nem volt kérdés, hogy ide jöjjek.
Ön szerint miben más a Semmelweis, mint a többi egyetem?
Tarthatnak elfogultnak, az azonban tény, hogy a Semmelweis minőségi oktatást és tapasztalatszerzést biztosít, egyúttal befogadó és haladó gondolkozású. Nemcsak orvosi képzést, hanem életre szóló tanácsokat is kaptam itt. Dr. Nagy György professzor szokta mondani, hogy „ha akarják, akár másnap elfelejthetik, amiket a vizsgára oktatok – amiket viszont az életre tanítok, azokra mindig emlékezni fognak!” Ez az ethosz, kultúra, közösségtudat, az ismeret és a gyakorlat összehangja jelentették a karrierem alapköveit.
Amikor a Euronews hírcsatorna az angol program hallgatói érdekképviseletének elnökeként a Semmelweisen folyó oktatás minőségéről kérdezett, azt válaszoltam, hogy „szavak helyett beszéljenek a tetteim.” Pályafutásom során a világ legjobb kórházaiban dolgoztam, mint például a nagy presztízsű Imperial College, a Great Ormond, UCLH, Royal London, Chelsea és Westminster, St Mary’s és a King’s College kórházak. Számos díjat nyertem, jelenleg az Imperial College Londonban tanulok és tanítok. Így állítom, hogy a Semmelweis Egyetem nagyon magas minőséget képvisel.
Hogyan alakult a karrierje az egyetemi évek után?
Az Egyesült Királyságban és Cipruson is végeztem a klinikai gyakorlatom, így összesen három különböző egészségügyi ellátórendszert ismerhettem meg azelőtt, hogy summa cum laude minősítéssel zártam volna a tanulmányaimat. Ezután az UCLH sürgősségi osztályán helyezkedtem el, majd elsők között szerződtettek az Egyesült Királyság első magán sürgősségi ellátóhelyére, a Princess Grace Kórházba.
2009-ben az egyesült királyságbeli gyermekorvosok társasága, a Royal College of Paediatrics and Child Health tagja lettem, szakvizsgámat 2015 júliusában tettem le. Érdeklődésem a gyermekneurológia felé fordult, ezen a területen dolgozom a Chelsea and Westminster NHS Trustnál. Számos projektben működtem közre, amelyek az ellátás minőségének javítását célozzák, és amelyek közül néhány díjat is nyert.
Milyen út vezetett a gyermekgyógyászathoz?
Amióta az eszemet tudom, gyermekek vesznek körül, hatan voltunk testvérek, de édesanyám gyakran más gyerekekre is vigyázott. Így megtanultam bánni a gyerekekkel és ez segített kifejleszteni a gyermekgyógyászathoz elengedhetetlen érzelmi intelligenciát. Mivel kissé eleven gyerek voltam, így többször volt dolgom az egészségüggyel. Tisztán emlékszem arra, amikor 9 évesen eltörtem a karom. Mikor a műtét után, az éjszaka közepén, egyedül, fájdalmak között a felnőttosztályon felébredtem, kimentem a nővérszobába. Jól leszidtak, hogy miért keltem fel, kezembe nyomtak két paracetamol tablettát és visszaküldtek. Mivel eddig csak aszpirin rágótablettával volt dolgom, ezt is elkezdtem rágni. Képzelhetik, milyen íze volt! Kiköptem, egész éjjel könnyek közt szenvedtem. Ekkor döntöttem el, hogy a lehető legjobb gyerekorvos szeretnék lenni, hogy a kezelésem alatt álló gyerekeknek jobb élményben lehessen része. Jelenleg a kórházam gyermekneurológiai részlegét vezetem, epilepszia- és fejfájásklinikákon dolgozom, közreműködtem egy gyermekkori migrénről szóló kiadványban, és online képzést is tartok szülőknek.
Mesélne a pályája során Önt ért váratlan eseményekről? Történt Önnel olyan, amin a fiatalabb énje meglepődne?
Mindig fontosnak tartottam a megelőzést. Az oltástudatosság terén folytatott munkámból kifolyólag háromszor hívtak meg a Lordok Házába. Tagja vagyok a Gyermekneurológus Szakértők Európai Irányítóbizottságának, a Dravet-szindróma korai felismerésének és kezelésének nemzetközi fejlesztési lehetőségein dolgozom.
Ugyanakkor értek pályám során sokkoló események is. Egyike voltam azon orvosoknak, akik elsőkként látták el a Grenfell toronytűz és a londori terrortámadás sérültjeit. Ezek olyan események, amelyeket nehezen ver ki a fejéből az ember, imádkozom a szenvedőkért és az emberiségért.
Élete, munkája során mit adott Önnek a Semmelweis Egyetem?
Először is barátságokat, csodálatos közösséget. Erős alapokat kaptam, amelyek a karrieremhez, az élet és munka viszontagságai ellen folytatott küzdelemhez elengedhetetlenek.
Ezenkívül tanultam egy új nyelvet, gazdagodott a személyiségem, és büszkeséggel, ugyanakkor szerénységgel tölt el, hogy olyan kiválóságok tanítottak, mint dr. Halász Béla professzor, a híres Halász-féle kés kifejlesztője. Emlékszem a szavajárására: „ha az agy elég egyszerű lenne ahhoz, hogy megértsük, mi magunk lennénk túl egyszerűek ahhoz, hogy felfogjuk.” Ő és dr. Nagy György inspiráltak arra, hogy mélyebben tanulmányozzam az agy működését, innen a neurológiai érdeklődésem.
Mit jelent Önnek az alumni-tagság?
Az alumni-tagság egyrészt egy „köldökzsinór a Semmelweis-közösséghez”, másrészt lehetőség, hogy viszonozzam, amit az egyetememtől kaptam. Segít felidézni a régi szép emlékeket, találkozni a barátaimmal, táplálni a büszkeségem a képzőhelyem iránt. Ezenkívül lehetőséget ad a nemzetközi szakmai kapcsolatépítésre is.
Mit tanácsolna medikus önmagának?
Először is, „menj egy év felkészítőre, merülj el a kultúrában, szerezz még több magyar barátot, ragaszkodj hozzájuk, légy kedves mindenkihez.” De még azt is tanácsolnám, hogy „tanulj keményen, fogadd el a nehézségeket – ezek tesznek azzá, aki most vagy.”
Szekeres Hanna, Alumni Igazgatóság
Fordítás: Szabados-Dőtsch Judit
Fotó: Loucas Christodoulou
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
