„Közismert és köztiszteletben álló, több területen is hatalmas szaktudású szakember. Elhivatott oktató, a betegek és a szakmai közösség önzetlen szolgálója. Kiemelkedő munkabírású, lelkesedéstől fűtött, szerteágazó érdeklődésű kutató. A magyar és nemzetközi tudományos közélet aktív szereplője. A legmagasabb szintű állami elismerések és szakmai díjak birtokosa. A család szentségét mindig prioritásként kezelő szerető édesanya és nagymama. A természet és a művészet; Dante, Wagner és Mozart rajongója. Ez mind jellemezte Schaff Zsuzsa professzor asszonyt. Rá emlékezni gyűltünk ma össze!” – fogalmazott megnyitó beszédében dr. Merkely Béla.
A rektor felhívta a figyelmet: professzor asszony olyan polgára volt az egyetem közösségének, aki méltán vitte tovább a legnagyobbak örökségét, elévülhetetlen érdemeivel és emberi nagyságával pedig beírta magát a Semmelweis Egyetem halhatatlan példaképeinek sorába.
Beszédében dr. Merkely Béla kitért dr. Schaff Zsuzsa szakmai pályafutására, amely több mint hatvan éven keresztül szorosan az egyetemhez kötődött: három évtizedet töltött az akkori I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben, ahol végigjárta a tudományos ranglétrát. 1988-ban egyetemi tanári kinevezést nyert, 2000-2008 között a Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet jogelődjének, a II. Sz. Patológiai Intézetnek volt igazgatója. Ezt követően igazgatóhelyettesként, professzorként, majd professor emeritaként folytatta fáradhatatlanul kutatásait. Felhívta a figyelmet tudományos munkásságárára, mely elsősorban a vírus-sejt kölcsönhatással, a májbetegségek etiopatogenezisével és a májrák témakörével foglalkozott. Amerikai munkatársaival együtt jelentős szerepet játszott a hepatitis C-vírus azonosításában; legjelentősebb eredményeinek pedig a májrák kialakulásában szerepet játszó daganatkeltő vírusokkal kapcsolatos kutatásait tekintik.
Schaff Zsuzsa a legmagasabb szinten testesítette meg egyetemünk legfontosabb alapértékeit. Csak hálával emlékezhetek rá. Köszönöm évtizedekben mérhető, megtisztelő és szerető támogatását, ami sok erőt adott nekem is. Tudományos munkássága számos tekintetben hasznosult közvetlen a betegágy mellett, a transzlációs medicina szemléletét képviselve. Igazi, nagybetűs orvos volt, aki munkássága során mindig szem előtt tartotta a betegek érdekét. A COVID-járvány idején is frontvonalba állt a maga eszközeivel
– húzta alá a rektor, kitérve a professzor asszony legjelentősebb elismeréseire, köztük a Széchenyi-, Batthyány-Strattmann László- és Semmelweis Ignác díjra is, valamint műhelyteremtő munkájára, melynek köszönhetően patológusok és kutatók több generációja nőtt fel irányítása mellett.
Dr. Merkely Béla beszéde után gyertyagyújtással, valamint egy perces néma csenddel emlékeztek meg a tavaly novemberben, életének 81. évében elhunyt dr. Schaff Zsuzsáról.
Ezt követően dr. Lapis Károly, a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet professor emeritusa tartott előadást dr. Schaff Zsuzsa tiszteletére. Ebben kiemelte: professzor asszony 1967-ben szerezte meg a diplomáját, ezt követően hozta magával őt az akkori Orvostovábbképző Egyetemről a Semmelweisre, ahol az akkori I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet vezetését dr. Lapis Károly 1968-ban vette át. Dr. Schaff Zsuzsa elektronmikroszkópos szakemberként csatlakozott az intézet Májkutató Csoportjához; 1970-ben megkapta patológus szakvizsgáját; majd Párizsba és az Egyesült Államokba ment tanulmányútra.
Utóbbi helyen, a National Institutes of Health (NIH) hepatitis kutatócsoportjában olyan eredményes munkát végzett, hogy többször is visszahívták; elsők között vizsgálta a hepatitis C-vírust és írta le a májsejt anyagcseréjében bekövetkezett változásokat is.
1976-ban megvédte kandidátusi értekezését; adjunktusi, majd docensi kinevezést kapott és ő lett az elektronmikroszkópos laboratórium vezetője. 1987-ben megvédte doktori értekezését, egy évvel később egyetemi tanári kinevezést vehetett át. „Öröm volt vele dolgozni, az intézetben mindenki szerette őt. Aki hozzá fordult problémáival, azokat bölcs tanácsokkal segítette” – emelte ki dr. Lapis Károly. Ezt követően kitért dr. Schaff Zsuzsa további külföldi tanulmányútjaira, tudományos eredményeire és tisztségeire. „Mind a Magyar Tudományos Akadémián, mind az egészségügyet irányító minisztériumokban fontos szerepet töltött be és nagy megbecsülésnek örvendett” – mutatott rá.
Dr. Tompa Anna, a Népegészségtani Intézet professor emeritája személyes hangvételű előadással emlékezett meg dr. Schaff Zsuzsáról. „Ha össze akarnám foglalni Zsuzsa emlékét: szerettem őt. Barátom volt” – fogalmazott. Elmondta, hogy 1970-ben kezdett dolgozni a dr. Lapis Károly vezette akkori I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben a dr. Schaff Zsuzsa irányította Májkutató Csoportban, ahol rögtön a mélyvízbe került. „Ebben a mélyvízben az egyetlen segítségem Schaff Zsuzsa volt, aki segített időnként kievickélni a bajból” – hívta fel a figyelmet kiemelve, hogy főleg a patológiai munkában és a kutatás elvégzésében számított mentorjának, a támogatása és szeretete pedig végül barátsággá alakult. Felidézte a közös intézeti eseményeket, kirándulásokat, konferenciákat, melyeket egy-egy fotó segítségével mutatott be.
Dr. Mandl József, a Molekuláris Biológiai Tanszék professor emeritusa előadásában kiemelte: dr. Schaff Zsuzsa élete végéig dolgozni próbált, tervei voltak. Hosszú, sokéves, méltósággal és türelemmel viselt, nehéz betegségben ment el. „Ötvenéves szakmai kapcsolat és barátság kötött össze minket” – fogalmazott. Dr. Mandl József 1973-ben csatlakozott a Semmelweis Egyetem akkori I. Sz. Kémiai és Biokémiai Intézetéhez, majd a Schaff Zsuzsa vezette Májkutató Csoportban dolgozott. Kitért az akkori szakmai munkára, külön kiemelve professzor asszony példamutató viselkedését és diplomáciai érzékét. „Több miniszter, különböző korszakokban bízott meg benne maradéktalanul” – húzta alá, kiemelve a több területre kiterjedő biztos szakmai tudását. Mint elmondta, 1977-ben publikálták az első közös cikküket, 2020-ban az utolsót. A kiemelkedő, legmagasabb szintű eredmények mögött azonban szívósság, kitartás, kudarctűrés, kollegialitás, segítőkészség, kiállás az aktuális vesztesek mellett, az elesettek és sikertelenek önzetlen támogatása és mindenekelőtt rengeteg munka áll – hívta fel a figyelmet.
„Nehéz beszélni a professzor asszonyról, akit orvostanhallgatóként ismertem meg és aki szakmai munkásságomnak mindvégig a vezetője, irányítója volt” – kezdte beszédét dr. Lotz Gábor, a Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet egyetemi docense, külön kiemelve az akkori I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet vezetőit és kutatóit, azt a szellemi nagyságot, ami az intézetet jellemezte. Áldozatos munka, szakmai nagyság és tekintély, segítőkészség, méltányosság és korrektség, még azokkal szemben is, akik ellene dolgoztak; valamint emberi tartás – jellemezte dr. Schaff Zsuzsát. „De nemcsak emberi volt ő, hanem maga volt az ember; nemcsak kutató, de az igazi nagybetűs tudós; nemcsak patológus volt, de orvos; és nemcsak példakép, de számomra és nagyon sokunk számára a legfontosabb” – tette hozzá, majd néhány fotó segítségével mutatta be a professzor asszonyhoz fűződő legkedvesebb emlékeit.
Dr. Kiss András, a Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet igazgatója, az esemény házigazdája beszédében kiemelte: pályafutása utolsó 35 évében dr. Schaff Zsuzsa mellett dolgozhatott; akkor született, amikor a professzor asszony megszerezte a diplomáját, később pedig az egyetemen nála vizsgázott és TDK-zott is. Felidézte dr. Schaff Zsuzsa egyik mondását: „Patológus nem lesz valaki, hanem marad”, majd külön kitért korrektségére, emberi nagyságára, páratlan szakmai tudására. Dr. Schaff Zsuzsa szakmai csoportjából rengeteg PhD-hallgató került ki – hívta fel a figyelmet, külön kitérve arra, professzor asszony mennyire családcentrikus volt. Bemutatta főbb kutatási területeit és eredményeit, valamint a COVID-dal kapcsolatos munkáját is; kiemelve, hogy kultúrtörténeti ismeretei legalább olyan mélyek voltak, mint orvosi, kutatói tudása.
Az esemény zárásaként Máté Hanna, a Medikus Zenekar tagja Alekszandr Szkrjabin visz-moll etűdjét adta elő.
Galéria
Szabó Ádám
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
