Dr. Szabó Miklós előadásában a koraszülöttség jelentőségéről, az egészséges újszülöttek igényeiről, a koraszülöttek méhen kívüli élethez való adaptációjának kihívásairól, a korai és a késői szövődményekről, a terápiás intervenciókról a megszületés előtt és a szülőszobán, valamint a korai környezet koraszülöttek fejlődésére gyakorolt hatásairól beszélt.
Az előadásban kiemelte a molekuláris medicina, az adattudományok és a holisztikus medicina hatásait a koraszülöttek ellátására. Hangsúlyozta, hogy 2010 és 2020 között a magyarországi csecsemőhalálozás számottevően csökkent, jelenleg 3.5 ezrelék körül van ez az érték. Mint mondta, ennek a javulásnak hátterében az igen éretlen újszülöttek javuló túlélése állt. Szólt arról, mi jellemzi az újszülöttek korszerű ellátását az első életórában – kiemelve egyebek mellett az anya és az újszülött legalább egy órás háborítatlan együttlétét, a közvetlen bőrkontaktus fontosságát.
A koraszülöttek éretlensége miatt kialakuló akut kórállapotokról is beszélt, külön kitérve a respirációs distressz szindrómára. Felhívta a figyelmet a koraszülöttek megfelelő légzéstámogatására és a hővédelemre, valamint arra is, hogy a természetes és késői köldökzsinór-ellátásnak az érett babák és koraszülöttek esetén is jelentős előnyei vannak. Kitért az egészséges újszülöttek és a koraszülöttek agyi fejlődésének különbségeire is. Mint elmondta, a koraszülöttek több mint felében kisebb az agytérfogat az érett társakhoz képest, ami összefüggésben áll a később mutatkozó lassabb fejlődéssel és tanulási nehézségekkel. Az agyfejlődés ilyenfajta eltérései csökkenthetők a jelenleginél jobb és anyatejre alapozott táplálással, a fájdalmas beavatkozások számának csökkentésével, valamint a szülők közvetítette pozitív stimulusokkal – tehát indokolt a szülők aktív bevonása az intenzív ápolásba.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
