Dr. Körmendi István a napokban lépett be második évszázadába, hiszen századik születésnapját ünnepelhette – mutatott rá az eseményt megnyitó beszédében dr. Balogh Sándor, a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) Tanácsadó Testületének elnöke, a Pécsi Tudományegyetem Alapellátási Intézetének vezetője.
„Doktor úr századik életévébe lépve sem adta fel hivatását, hiszen még ma is praktizál háziorvosként, ez pedig önmagában is elismerésre méltó teljesítmény” – fogalmazott köszöntőjében dr. Merkely Béla. A Semmelweis Egyetem rektora ezt követően kitért a díjazott pályájára is: dr. Körmendi István 1923-ban született Budapesten. Családjával 1929-ben költöztek abba a lakásba, ahol jelenleg is él – és ahol a mai napig fogadja betegeit háziorvosi rendelőjében. Édesapja 1920-ban kezdett el praktizálni, az I. világháborúban pedig katonaorvosként dolgozott. Dr. Körmendi István 1957-ben vette át édesapja praxisát, több mint hat évtizedes pályája során pedig mindvégig szeme előtt lebegett édesapja személyisége, példamutató orvosi tevékenysége. „Akkor se mondott le hivatásáról, amikor a körülmények ellene szóltak. Az akkori zsidótörvények miatt nem folytathatta orvosi tanulmányait, a munkaszolgálat kettétörte egyetemi pályafutását” – mondta el dr. Merkely Béla, aki erről az időszakról szólva dr. Körmendi Istvánt idézte: „Elszánt voltam, csakazértis alapon belógtam feketén előadásokat hallgatni.” Tanulmányait 1950-ben fejezte be a Semmelweis Egyetem jogelődjén, első munkahelye pedig a II. Sz. Gyermekklinika volt – elsődlegesen ugyan nem gyermekorvos szeretett volna lenni, de a gyógyító munkának nem tudott nemet mondani. Egy év múltán behívták katonai szolgálatra, amit a Központi Honvédkórház fertőző, illetve belgyógyászati osztályán teljesített. Aktív működése idején részt vett a medikusok gyakorlati oktatásában is. 1989-ben nyugdíjaztak, utána két évig helyettesített, majd amikor bevezették a szabad orvosválasztásos rendszert, újra háziorvos lett.
Nemcsak több száz, több ezer beteg lehet hálás neki, de az egész magyar orvostársadalom is. A gyógyítás hagyományát lánya és veje is továbbviszi a családban
– húzta alá a rektor, kiemelve a díjazott alázatos és áldozatos munkáját, valamint a betegekért tett fáradhatatlan szolgálatát. Mindezekért a Semmelweis Egyetem rektoraként az intézmény nevében Pro Universitate Érdemrendet nyújtott át dr. Körmendi Istvánnak.
Ezt követően a MOTESZ elnöke, dr. Kempler Péter a MOTESZ-ért és tagtársaságaiért kifejtett munkát elismerő díszoklevelet nyújtott át dr. Körmendi Istvánnak.
A díjazottat dr. Balogh Sándor méltatta. Felidézte 1923-at, dr. Körmendi István születésének évét, valamint első találkozásukat az 1984/85-ös tanévben, az akkori Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, ahol akkor vezették be először a körzeti orvosok oktatását, amihez oktató orvosokra volt szükség. Megemlítette dr. Körmendi István tankönyvét, amelyet már négyszer dolgozott át, valamint kitért arra, hogy az ünnepeltet korban a 91 éves dr. Király Ottó követi, mint az ország második legidősebb praktizáló családorvosa.
A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete (MÁOTE) „Örökös tagja” oklevelét dr. Schmidt Péter, a szervezet elnöke adta át dr. Körmendi Istvánnak.
„Nem könnyű megszólalni, erőt venni az emóción, ami eltölt ebben az ünnepi órában az engem ért, rendkívüli megtiszteltetés alkalmával” – fogalmazott köszönőbeszédjében dr. Körmendi István, aki köszönetet mondott az ünnepségen átvett elismerésekért. Kiemelte: a MÁOTE oklevele azért is külön megtisztelő számára, mert a 60-as években együtt küzdött az alapítókkal a tudományos társaság létrehozásáért.
Egy orvostudományi egyetem alapvető célja a betegek gyógyítására, az egészségmegőrzésre és a tudományos kutatótevékenységre felkészített orvosok oktatása, képzése. A Semmelweis Egyetem, csakúgy mint jogelődje, amelyen magam is immár 73 esztendeje a diplomámat megszereztem, igen magas színvonalon végezték, végzik tevékenységüket
– hívta fel a figyelmet, megemlékezve egykori professzoraira, mentoraira is. „Akkoriban nem léteztek még Családorvosi Tanszékek. Nem volt a medikusok számára körzeti orvosi praxisokban kötelező gyakorlat. Kivételes jó sorsomnak köszönhetően magam egy igazi oktatópraxisban gyarapíthattam tudásomat, méghozzá éveken át, a családi otthonban működő praxisban” – utalt édesapjára, visszaemlékezve az ő tanításaira is.
Visszaemlékezett a harmadik zsidótörvényre, amely minden érintett előtt bezárta a továbbtanulás kapuit. „Akkor bennem nem csak vágyálomként élt, de már-már egyfajta addikcióként rögzült az elhatározás, hogy megszerzem idővel az orvosi diplomát. Az akkori bel- és világpolitikai körülmények között erősen kérdéses volt, hogy egyáltalán túlélem-e a várható kataklizmát. Ennek ellenére egész gondolkodásomat a medicina elsajátításának vágya töltötte be. Tudomásomra jutott, hogy létezik egy vendéghallgatói lehetőség legálisan beiratkozott más karok egyetemistái számára, akiket érdekel valamely orvosi diszciplína. Tudtam persze, hogy ezt nem számomra találták ki. Mégis, vettem az egyetem hivatalában egy pengőért egy ilyen indexet, majd sorban beírtam az első félév tantárgyait, és az adott karok professzorai aláírását kérve, mintegy engedélyüket elnyerve látogattam az előadásokat. Ha úgy tetszik, loptam az orvostudományból. Méghozzá tudásvágyból hajtott mohósággal” – idézte fel. Négy félévet végzett így el, teljesen illegálisan, a létbizonytalanság elől a tanulásba menekülve. 1943 szeptemberében bukott le, amiért az ország minden orvosegyeteméről kitiltották. „A törvény eleve így határozott. Olyan volt ez, mintha valakit kétszer ítélnének halálra. A sors iróniája, hogy az említett határozat ebben az épületben született – szeptemberben lesz 80 esztendeje. Itt, ahol most a Pro Universitate kitüntetést átvehetem. Ezért tekintem a csodás kitüntetést elégtételnek is” – fogalmazott, visszaemlékezve akkori megpróbáltatásaira. Végül kitért az oktatásra is, melyet mindig is fontosnak tartott, amit tankönyvei is bizonyítanak.
Galéria
Az ünnepség zárásaként dr. Schmidt Péter a MÁOTE „Örökös tagja” oklevelet adott dr. Hargittai Máriának, valamint a MÁOTE „Tiszteletbeli tagja” oklevelet dr. Gógl Árpádnak és Zettwitz Sándornak.
Szabó Ádám
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
