Húsz évvel ezelőtt, 2003-ban végzősként, hallgatói vezetőként búcsúztattam a hatodéves hallgatókat. Megtiszteltetés, hogy két évtizeddel később újra alkalmam nyílik erre – mondta köszöntőjében dr. Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára, miután tolmácsolta Pintér Sándor belügyminiszter jókívánságait. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy alkalmazkodni szükséges az elmúlt évtizedek robbanásszerű tudományos és technológiai fejlődése okozta változásokhoz az egészségügyben is. Elismerően szólt arról, hogy a Semmelweis Egyetem volt Magyarországon az egyik első intézmény, amely használni kezdte a robotsebészetet, napjainkban pedig élen jár a mesterséges intelligenciával kapcsolatos orvostudományi fejlesztésekben.
Az új eszközök, eljárások hatására mindinkább átalakul az orvosok szerepe a gyógyításban: egyre bonyolultabb munkamegosztású és összetételű csoportokban dolgoznak, amelyeknek szerves részei a munkájukat segítő, egyes feladataikat átvevő paramedikális hivatások – mint a diplomás szakdolgozók, ápolók, technikai asszisztensek, védőnők, szociális munkások – képviselői is. Szintén komoly változásokat hoz az, hogy a születéskor várható élettartam növekedésével egyre több lesz a folyamatos egészségügyi ellátást igénylő beteg is. Emiatt hangsúlyosabb szerepet kap a megelőzésre, egészségfejlesztésre koncentráló orvoslás, de jelentős változásokat hoz az orvos-páciens viszonyban a szolgáltatói funkciókat előtérbe helyező „egészségügyi ipar” térnyerése miatt a páciensek elvárásainak változása is.
„A technikai fejlődés, a fokozódó specializáció, a csapatmunka erősödése, a társszakmák közreműködése, vagy éppen a szolgáltatói szemlélet valóban alapvetően változtatja meg, hogyan viszonyulunk az orvosi hivatás fogalmához, az orvos szerepéhez a gyógyítás folyamatában, ezért is kiemelten fontos visszatalálni az alapokhoz, ahonnan a gyógyító hivatás elindult. Igazán nagy orvossá akkor válhat valaki, ha képes meglátni páciensében az embert, és a gyógyítás folyamatában képes megélni a hivatás eredeti alapjait. Az emberi nagyság teszi az igazi orvost” – hangsúlyozta az államtitkár. Hozzátette: „Kívánom önöknek, hogy az orvosi hivatásban megtalálják azt az életpályát, amelyben mind szakmailag, mind emberileg ki tudnak teljesedni, a betegeik, azok hozzátartozói és az egész magyar társadalom javára. Kedves kollégák, üdv a csapatban!”
Amikor először beléptek a Semmelweis Egyetem kapuján, akkor elhatározták, hogy a gyógyításra teszik fel az életüket. Amit meg kellett és lehetett tanulni, azt tudják – ezt bizonyítja a diploma, amit ma kezükbe vesznek – jelentette ki dr. Merkely Béla, hangsúlyozva, hogy a hallgatók az ország és a régió egyik legjobb egyetemén szereztek diplomát, amely a rangsorok szerint a világ 250 legkiválóbb felsőoktatási intézménye közé tartozik.
Az itt végzett szakembereket a világon bárhol tárt karokkal várják, akár az oktatás, a kutatás vagy a betegellátás területén képzelik el jövőjüket
Ezt támasztja alá a külföldi hallgatók folyamatosan növekvő száma is: a végzős hallgatók felét ők adják. „Ez ékes bizonyítéka nemcsak a Semmelweis világszínvonalának, hanem nemzetközi beágyazottságunknak is. Az egyetem nemzetközi képzési programjának 4 évtizeddel ezelőtti indulása alkalmából szervezett International 40 programsorozat szintén meggyőzően demonstrálta a Semmelweis Polgárok a világ orvostársadalmában kivívott megbecsült helyét, elismertségét” – jegyezte meg a rektor.
Legyenek erre olyan büszkék, amilyen büszkék mi vagyunk most önökre, akik az elmúlt évek nehézségei, a koronavírus-járvány jelentette kihívások ellenére is helytálltak – sőt, sok és áldozatos munkát vállalva – a Semmelweis Egyetemhez hasonlóan – előre léptek – mondta a rektor. Szavai szerint az itteni évek tapasztalatai, közösségi eseményei, barátságok, szerelmek és az orvossá avatás pillanatának emléke lehet az alapja annak az önbizalomnak és tettrekészségnek, ami hajtóerőt adhat a pályájuk, a mindennapi gyógyítás során, ami hozzásegítheti az orvosokat a nehézségek, vagy kudarcok leküzdéséhez, és az azt követő talpra álláshoz. „Őrizzék meg kíváncsiságukat és névadónkhoz, Semmelweis Ignáchoz hasonlóan soha ne érjék be azzal, hogy pusztán kötelező feladataikat teljesítik!” – mondta a rektor. Úgy fogalmazott, kitüntetett pillanat ez a hallgatók életében, mivel most kezdődik el életük egyik legfontosabb és felelősségteljesebb fejezete, a hivatásé. „Közös hitünk szerint ez mind közül a legszebb és legnemesebb, mert célja az egészség védelme, az élet szolgálata. Gyönyörű, ámde nehéz hivatás. Mert az élet terhe van ott minden vállon, minden egyes napon” – hangsúlyozta dr. Merkely Béla.
Ám a diploma csak a szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy jó orvossá váljanak, ahhoz az is kell, hogy jó ember legyen az illető
– emelte ki a rektor. Hozzátéve, hogy megtiszteltetés és öröm volt hozzásegíteni a hallgatókat ahhoz, hogy a Semmelweis Egyetem küldetéséhez híven ne csak jó szakemberek, hanem tájékozott, érdeklődő, az elesetteket segítő, a gyógyulni vágyókat támogató, empatikus, szolidáris és humánus orvosok – azaz jó emberek is legyenek. Ezt célozza többek között az is, hogy a Semmelweis Egyetem és ezen belül az Általános Orvostudományi Kar a lehető legmagasabb színvonalú képzést nyújtja, és ezzel az orvosképzést minden szempontból a legmagasabb nívóra emelte, és ezzel a hazai, sőt az európai orvosképzés meghatározó szereplője lett. Úgy fogalmazott: „büszkén és boldogan bocsátom most útjukra önöket. Tanulmányaik befejeztével a minket összekötő kötelék meglazul ugyan, de soha el nem szakad. A mai nappal az orvostársadalom teljes jogú tagjaivá válnak, de mindig a Semmelweis Család tagjai maradnak” – tette hozzá dr. Merkely Béla.
Az élethosszig tartó tanulás fontosságára hívta fel a frissen végzett hallgatók figyelmét beszédében Orbán Gábor, a Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány elnöke, mondván ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a betegek érdekében lépést tartsanak a tudomány és technológia fejlődésével.
Sose tévesszék szem elől, hogy a gyógyításnak, csakúgy, mint a folyamatos fejlődésnek és az ehhez szükséges tudás elsajátításának a lényege és fókusza az ember. Kérem, soha ne felejtsék el, hogy elsősorban embereket gyógyítanak, nem pedig tünetegyüttest kezelnek!”
– tette hozzá az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának vezetője. Úgy fogalmazott: a folyamatos fejlődésre, a kiválóságra törekvés rendkívül fontos mozgatórugója az egyetemnek és az orvosi hivatásnak egyaránt, és elismerés illeti a hallgatókat, hogy vállalták, vállalják azt az elköteleződést, ami ezzel a hivatással jár. Ahogyan azért is, hogy mai napon a régió vezető orvostudományi egyetemének diplomáját vehetik át – tette hozzá Orbán Gábor. Mint mondta, ez rendkívüli büszkeség, de egyben komoly felelősség is az újonnan orvossá avatottak számára, ezt követően ugyanis nem csak az egyetemi, hanem önálló munkájuk révén is hozzátehetnek majd a Semmelweis hírnevéhez.
Szavai szerint az egyetem vezetése folyamatosan azon dolgozik, hogy az intézmény képes legyen a változások élére állni – ezt célozta a kurrikulumreform és a modellváltás is –, ahogyan a Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzési Alapítvány is azon munkálkodik, hogy az egyetem nyitottságát, fejlődését, és ezzel együtt kiválósági törekvéseit támogassa. Ennek egyik friss eredménye a Harvard Ösztöndíj, amelynek segítségével PhD-hallgatók tanulmányait támogatják. „Legyenek büszkék teljesítményükre, és kívánom Önöknek, hogy a jövőben hasonló élményeket tudjanak átélni mind szakmailag, mind emberileg!” – tette hozzá Orbán Gábor.
Az egyetem szenátusának nyilvános, ünnepi üléseként zajló eseményen az Általános Orvostudományi Karon (ÁOK) sikeresen záróvizsgát tett 584, a magyar, az angol, illetve a német nyelvű képzésben részt vett orvosjelöltet avattak fel.
Közülük 141-en vehettek át summa cum laude, 406-an pedig cum laude minősítésű diplomát,
37 hallgató pedig rite minősítéssel zárta tanulmányait. Az évfolyamon egyébként összesen 660-an kapták/kapják kézhez a diplomájukat.
Az avatás iránti kérelmet a magyar nyelvű hallgatók nevében Völcsei Norbert, az angol képzés résztvevői nevében Jamshidifard Hooravash, míg a német képzésről Jan-Philipp Emmermann orvosdoktor-jelölt terjesztette elő. Majd a jelöltek esküt tettek arra, hogy hivatásukat minden szempontból méltóan fogják betölteni. A jelölteket képzésük nyelve szerint dr. Kellermayer Miklós, az ÁOK dékánja avatta fel, majd dr. Merkely Béla rektorral közösen kézfogásukkal doktortársaikká fogadták őket, felruházva az érintetteket mindazokkal a jogokkal és kötelességekkel, amelyek a törvény erejénél fogva az orvosdoktorokat megilletik.
A magyar képzésben résztvevők doktorrá avatását követően dr. Völcsei Norbert kapott szót, hogy egy perces néma csenddel adózó megemlékezésre hívja az egybegyűlteket Szabó Krisztián Dominik hallgatótársukra emlékezve, akinek már nem adatott meg, hogy a színpadon évfolyamtársaival együtt átvegye az oklevelét.
Dr. Gloviczki Péter, a Mayo Klinika professor emeritusa, a Semmelweis Egyetem díszdoktora képzési nyelveiken szóló videóüzenetben köszöntötte a 2023-as végzős hallgatókat. Kiemelte, hogy bár orvosi pályája legnagyobb részét az Egyesült Államokban töltötte el, azonban miután 51 évvel ezelőtt ezen az egyetemen kapta kézhez a diplomáját, most és a jövőben is Semmelweis Polgárnak vallja magát.
Orvosnak lenni fantasztikusan teljes életet jelent, ezért gratulálok az elhatározásukhoz, hogy ezt választották – fogalmazott a professzor, hozzátéve, hogy biztos abban, hogy hat évi semmelweises oktatás után jó orvosok lesznek. A siker egyik titka szerinte, hogy értsen ahhoz az ember, amit csinál, a másik, fő titok azonban az, hogy higgyen is abban, amit csinál, és szeresse is azt. Pályája során három elv vezérelte: az elkötelezettség a betegek gyógyítása iránt, valamint a folyamatos tanulásba és a csapatmunkába vetett hit – ezeket ajánlotta a frissen orvossá avatottak figyelmébe is. Az orvostudomány jövője jó kezekben, az önök kezében van. Fejlesszék, tökéletesítsék a betegeik, a társadalom és az emberiség javára!” – tette hozzá dr. Gloviczki Péter.
Kemény munkával, elszánt tanulással, próbatételekkel és vizsgateljesítményekkel teli esztendők állnak az önök háta mögött. A koronavírus miatti veszélyhelyzetben egyik napról a másikra váltak felnőtté, és bepillantást kaptak abba, mit jelent alázattal szolgálni, az egyetem negyedszázados jubileumi évében pedig abba, mit tesz büszke semmelweises orvostanhallgatónak lenni – tekintett vissza az elmúlt évekre az eskütételt követő beszédében dr. Kellermayer Miklós, az Általános Orvosi Kar dékánja. Kiemelte, hogy a megújított kurrikulumnak köszönhetően olyan általános orvosokat képeztek, akik képesek az önálló, kritikus gondolkodásra, bizonyos orvosi döntéshozatalra, a differenciálódásra és a szakosodásra. Emlékeztetett arra, hogy a végzősök egy kétezer éves eskü szavaival tettek hitet hivatásuk, és amellett, hogy se cselekedeteikkel, se szavaikkal ne ártsanak.
Akarjanak jó orvosok lenni és a törekedjenek hivatásuk legjobbjaivá, s egyben alkotó, támogató szakmai közösségeket építő szakemberekké válni
– hívta fel újonnan felavatott doktortársai figyelmét a dékán. „Maradjanak állhatatosan azon az úton, amelynek lényege és értelme az igazság keresése és szolgálata, és az emberi élet védelme. És mindeközben ne feledjék: a Semmelweis Egyetem végzősei, akiket az alma mater mindig, szeretettel hazavár!” – tette hozzá dr. Kellermayer Miklós.
A magyar nyelvű képzésben részt vett orvostanhallgatók nevében dr. Tripolszky Bálint idézte fel az elmúlt évek hallgatók szempontjából meghatározó eseményeit a gólyatábortól a vizsgák nehézségeire való felkészülésig, és a COVID-járvány alatti önkéntes szerepvállalásig bezárólag. Köszönetet mondott az egyetem és a kar vezetőinek, oktatóinak, a mentoroknak azért, hogy nem csupán a szakmai tudást tanulhatták meg tőlük, hanem emberséget is. „Köszönet a jószándékú szigorért, mely mögött mindig az a kizárólagos motiváció állt, hogy a legkiválóbb orvosokat neveljék belőlünk” – mondta a leköszönő HÖK-elnök. És azért is köszönetet mondott, hogy olyan diplomát vehettek át, amely előtt bárhol a világon kalapot emelnek.
Újonnan felavatott orvostársaihoz szólva elmondta, hogy bárhogyan is alakul a világ, és benne hazánk sorsa, a tudásukra mindig szükség lesz, épp ezért óriási a felelősségük is. Nemcsak a rájuk bízandó betegek élete miatt, hanem a társadalomért is. Az orvossá válás egy meghívólevél ahhoz, hogy ne csupán jól fizetett szellemi munkások, hanem annál sokkal többek, véleményt nyilvánító, hazánk sorsát formáló értelmiségiek is lehessünk, kötelességünk a megszerzett tudást embertársaink és hazánk javára fordítani – hívta fel a figyelmet dr. Tripolszky Bálint. Emellett köszönetet mondott a családok támogatásáért is, mivel szeretetük nélkül másik sors lett volna megírva a most ünneplő végzősök számára.
Az angol nyelvű képzés résztvevői nevében dr. Zaveri Verdant Nikhil mondott köszönetet az egyetem vezetésének, professzorainak, klinikai oktatóinak erőfeszítéseikért, hogy átadják tudásukat, tapasztalataikat. „Noha voltak köztünk nézetkülönbségek, szerves részei voltak az utazásunknak, és jellemfejlődésünknek” – jegyezte meg dr. Zavari Verdant Nikhil. Köszönetüket fejezte ki a nemzetközi hallgatókkal foglalkozó egyetemi munkatársaknak is, extrém segítőkészségükért. Úgy fogalmazott, hogy a szülők és családok végtelen, és kiapadhatatlan érzelmi támogatása, szilárd értékrendje nélkül ma nem állhatnának itt. A végzősökhöz szólva kiemelte, micsoda érzelmi hullámvasút, mennyi erőfeszítés vezetett a mai naphoz, de végül mindez kifizetődött. És bár ez a fejezet a végéhez ér, és szétszéledve a világban előfordulhat, hogy többé nem találkoznak, de az itt kialakult kapcsolatok akkor sem szakadnak meg, örökké tartanak.
A német nyelvű képzés orvostanhallgatói nevében megszólaló dr. Jann-Philipp Emmermann azt fejtegette, hogy a most kézhez kapott diploma egyszerre jelenti számukra mindazt a köszönetet, amelyet az oktatók, a családok és barátok, páciensek támogatásáért, bátorításáért éreznek, és azt a tudást, amit vér, verejték és könnyek árán szereztek meg. Egyszerre emlékezteti őket arra, mennyire mást értettek a mindent tudni kifejezés alatt a vizsgázni induló hallgatók, és a vizsgáztató oktatók; a tanulás miatti, és a heti PCR-tesztelést követő fejfájásra, és azokra a barátságokra, amelyek a Magyarországon töltött idő alatt átsegítették őket a mélypontokon, amikor a családjuk több száz, vagy ezer kilométerre volt tőlük. Ezek a barátságok legtöbbjük számára a második, néhányuk esetében pedig a leendő családot jelenti. És noha van bennük egy kis aggodalom a rájuk váró felelősség miatt, ez a diploma azt a bizalmat is jelzi számukra, amit a családjuktól, barátaiktól, de legfőképp az oktatóktól kaptak amiatt, hogy felnőttek a feladathoz, hogy orvosként dolgozzanak.
A rendezvényt a Misztrál zenekar előadása mellett versek színesítették, Takács Bence, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas versmondó tolmácsolásában. Levetítették a Semmelweis, ami összeköt című kisfilmet is. Az ünnepi szenátusi ülés záróakkordjaként a frissen orvossá avatott hallgatók – a hagyományoknak megfelelően – az égbe dobált kalapokkal fejezték ki örömüket.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint, Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.