Az idegen nyelvű orvosképzés 40. évfordulójára emlékező programsorozat részeként nemzetközi oktatásfejlesztési konferenciát rendezett Budapesten május 4-5-én az egyetem Oktatásfejlesztési, -módszertani és -szervezési Központja. A résztvevőket dr. Alpár Alán, a nemzetközi képzésekért felelős rektorhelyettes köszöntötte elsőként, aki a felsőoktatás jövőbeli kihívásairól osztotta meg gondolatait.

Dr. Alpár Alán emlékeztetett arra, hogy a konferencia megszervezésének egyik apropója a nemzetközi orvosképzés elindításának jubileuma, illetve az a sokszínűség, amit a világ több mint száz országából érkező fiatal tehetségek oktatása kapcsán tapasztalnak. „Változnak az idők, és változnak a diákok is; a jövő egészen másként alakul, mint akár két évvel ezelőtt gondoltuk. A felsőoktatás egy folyamatosan változó környezet, ezért fel kell nőnünk az új kihívásokhoz, és olyan módszertant kell alkalmaznunk, amellyel ennek megfelelően közelíthetünk a diákjainkhoz” – hangsúlyozta.

A rektorhelyettes előadásában utalt arra, hogy a különböző szakterületek orvosi ismeretei gyakorlatilag évente megduplázódnak, ezért szorosan figyelemmel kell kísérni ezeket. „Tudatosan kell felmérni, hogy mely elemeket érdemes ’alaptudásként’ megtartani, tehát mi az, ami kiállja az idő próbáját és prioritást élvez, és mi az, ami nem. Mindezt következetesen kell tennünk, mert a megbízhatóság a legfontosabb a diákok számára” – hangsúlyozta. Dr. Alán Alpár kitért arra is, hogy több olyan oktatóra van szükség, akik nemcsak a katedrán gyakorlottak, hanem aktívan részt vesznek a kutatásban is. Ezt követően a rektorhelyettes áttekintést adott a nemzetközi képzés fejlődéséről az egyetemen, kiemelve, hogy az orvosképzés nem csak a doktori képzést foglalja magában: világszerte egyre nagyobb az igény a szakdolgozókra, amelyet az egyetemen is szem előtt kell tartani.

A Semmelweis egyik legnagyobb vonzereje a betegágyhoz közeli „gyakorlati kurzusok”, valamint a kis létszámú, egyéni megközelítéssel dolgozó csoportok; a hallgatói felmérések szerint ez az egyik leglényegesebb szempont, amit a Semmelweis továbbra is alapelvként fog kezelni – mondta.

Ezt követően dr. Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért felelős államtitkára szólalt fel, hogy vázolja elképzeléseit a terület jövőjéről. „A modellváltás nem politikai program, hanem versenyképességi program, amely az egyetemeket dinamikusabbá, teljesítményorientáltabbá, a gazdaság és a társadalom felé nyitottabbá teszi” – mutatott rá. Mint mondta, a cél az, hogy legalább egy magyar egyetem bekerüljön a világ 100 legjobb felsőoktatási intézménye közé, hármat pedig az Európai Unió 100 legjobb egyeteme közé soroljanak.

Az államtitkár jelezte: a nemzetközi hallgatók számának nagymértékű növekedésére számítanak, majd kiemelte a nemzetközi mobilitásban való részvétel szükségességét. A minőségi publikációs tevékenység 35 százalékot erősödött, 2026-ra pedig további 20 százalékos növekedésben lehet bízni. A STEM (tudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika területén) PhD-vel rendelkezők aránya 2021-re több mint 40 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest, ami különösen jelentős fejlődés – mutatott rá.

„Összességében a további előrelépés érdekében a rendszer finomhangolására és a tudományos teljesítmény növelésére van szükség. Az egyetemek számára a legfontosabb cél, hogy kiemelt szerepet játsszanak a kutatás-fejlesztésben és az innovációban” – mondta, hozzátéve, hogy az üzleti együttműködésekből és a KFI-tevékenységekből származó saját bevételeket is fokozni kell.

Dr. Kiss Levente, a Semmelweis Egyetem Oktatásfejlesztési, -módszertani és -szervezési Központjának igazgatója a tananyag-tervezés jelenlegi trendjeiről számolt be a konferencián. Elmondása szerint egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a csapatmunkára, a hallgatók visszajelzéseire, a szakmaközi munkára, valamint a technológia, például a készségfejlesztő laborok és szimulációk jobb kihasználására, csakúgy, mint az oktatási módszertanok széleskörű modernizálására, illetve az ’aktív tanulás’ irányába való elmozdulásra.

A világszerte tapasztalható orvoshiányt, valamint a tudományos fejlődéssel és a technológiai vívmányokkal történő megbirkózást az orvosképzés legnagyobb kihívásai között említette. Ami a tantervek kialakítása kapcsán várható változásokat illeti, a jövőben nagyobb körültekintéssel ajánlott végezni a hallgatók kiválasztását, az oktatóknak felkészültebbnek kell lenniük, maga az oktatás pedig alapvetően nem sematikus, hanem adaptív kell, hogy legyen – hangzott el.

„Sok jó megoldás létezik az orvosképzés terén, de nincs általános, mindenre ráhúzható aranyszabály. A saját erősségeinkre kell építenünk, szem előtt tartva azt, hogy a tapasztalatok fényében optimalizált tananyag többet ér, mint az előre tervezett” – fogalmazott. Az igazgató hozzátette, érdemes figyelemmel követni a nemzetközi trendeket, mint például a digitalizáció és a szakmaközi együttműködés térnyerése, de az oktatási módszertanok modernizálása közben az alaptudományok erózióját is el kell kerülni.

Galéria

8kép

Kiss Viktória
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem