„A 70 éves múltra visszatekintő Tudományos Diákköri Konferencia nemcsak hungarikumnak számító mozgalom, sokkal inkább egy életérzés: amikor egy mester, egy témavezető tanítványokat gyűjt maga köré és megtanítja kísérletezni, adatot gyűjteni és elemezni, kritikusan gondolkodni, az a tehetséggondozás legmagasabb szintű formája” – mondta nyitóbeszédében dr. Mátyus László, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) alelnöke, a 36. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Orvos és Egészségtudományi Szekciójának elnöke. Az idei országos konferencián összesen 4867 előadást tartottak meg a hallgatók országszerte, ez pedig már vetekszik a nagyobb tudományos konferenciákkal is. Arra kérte a prezentáló hallgatókat, hogy mindezt úgy hálálják meg, hogy később maguk is témavezetőkké válva adják át a megszerzett tudást a következő generációnak, így garantálva, hogy további évtizedekig működhessen a mozgalom Magyarországon.
Dr. Mátyus László egyúttal felhívta a zsűritagok figyelmét arra, hogy a bírálatnál elsősorban a diákok egyéni teljesítményét, hozzáadott értékét értékeljék, mivel a tudományos érték sokszor inkább a témavezetőt, a szakmai műhelyt minősíti. Az idei ugyanis az első OTDK, amelyen az elért helyezések már az intézmények számára is más tétet jelentenek: a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott egyetemek esetében a tehetséggondozásért járó összesen mintegy 2,5 milliárd forint támogatást többek között annak arányában osztják szét az intézmények között, hogy van-e náluk TDK, hány hallgatójuk jut el az OTDK-ra, és ott milyen helyezéseket érnek el. Emlékeztette a résztvevőket arra is, hogy ők annak zálogai, hogy a mozgalmat útnak indító Szendrő Péter professzor szavai, miszerint „A TDK örök!”, a jövőben is érvényesek legyenek.
Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora a Tudományos Diákköri Konferenciáról úgy fogalmazott: lényege, hogy a hallgatók a lehető legtöbbet hozzák ki magukból, és egymással, de elsősorban önmagukkal versengve tegyenek meg mindent azért, hogy ma jobbak legyenek, mint tegnap voltak, holnap pedig jobbá váljanak, mint ma. Szavai szerint az orvos- és egészségtudomány nemcsak életre szóló hivatás, de egy olyan terület is, amelynek tudásanyaga rendkívül gyorsan fejlődik, egyes felmérések szerint akár kétévente megduplázódik. Ezért elképzelhetetlen egész életre szóló tanulás nélkül.
Az OTDK-n előadó hallgatók azzal is kitűnnek, hogy nemcsak ennek a tudásnak elsajátításában járnak élen, de maguk is aktívan hozzátesznek ehhez. Önök jelentik a tudomány új reménységét, mivel vállalják a kihívásokat, új feladatokat, és megvan önökben a kitartás és alázat”
– hangsúlyozta dr. Merkely Béla. Hozzátette, nemcsak rektorként, hanem a Tudományos Diákköri Tanács egykori elnökeként is egyik legfontosabb feladatának tartja a tehetségek gondozását, és azt, hogy „minél többen fertőződjenek meg a tudomány szeretetével.”
Hangsúlyozta, hogy a Semmelweis Egyetem több mint 250 éves története során mindig élen járt a tehetséggondozásban, valamint abban, hogy az itt megszerzett tudás minél jobban hasznosuljon a betegágy mellett. Az egyetemen az 1952-53-as tanévben indult útjára a tudományos diákköri mozgalom, pontosan 70 éve.
„A TDK adja az alapot az egyetem emberi erőforrásának fejlesztésére, ez a bölcsője az egyetemi utánpótlásnak”– jelentette ki dr. Merkely Béla. Példaként saját korábbi TDK-s hallgatói közül többeket is megemlített köszöntőjében, majd későbbi előadásában is, akik nemcsak nemzetközileg elismert orvosok, egyetemi tanárok, docensek, vagy tanszékvezetők lettek, hanem elkötelezett TDK-nevelők is. Így többek között az első diákkörös hallgatóját dr. Gellér Lászlót, aki ma Európai-szinten ismert intervenciós kardiológus, elektrofiziológus, dr. Vágó Hajnalkát, dr. Kiss Orsolyát, dr. Szűcs Andreát, dr. Maurovich-Horvat Pált, dr. Radovics Tamást valamint dr. Zima Endrét.
A TDK fejleszti a képességeket, a kitartást, megtanít a kudarc tűrésére és a siker elviselésére is, mert az utóbbi sem könnyű”
– jelentette ki dr. Merkely Béla. Hozzátéve, hogy a tudományos kutatással töltött órák, napok, hetek nem számítanak elvesztegetett időnek, sokkal inkább remek szórakozásnak és tanulsággal teli óráknak, és reményét fejezte ki, hogy a hallgatók is így emlékeznek majd a konferencia napjaira.
A TDK-munka feladata a lelkes fiatal hallgatók bátorítása, felkarolása, hogy megismerkedjenek a kutatás alapvető fortélyaival, mivel így a későbbiekben a megszeretett tudományos véna birtokában sokkal kritikusabban merik értelmezni a kapott eredményeket, legyen az egy alapkutatásban kapott mérés végeredménye, vagy akár egy labor vagy képalkotó leirata. És ha valaki erre adta a fejét, úgy a jó mentoroknak kötelessége azt kiszolgálni, a feltételeket megteremteni – mondta köszöntőjében dr. Szijártó Attila, a Semmelweis Egyetem Tudományos Diákköri Tanácsának elnöke, a szekció ügyvezető elnöke. Hozzátette: a tehetséggondozás professzionális munkát kíván, a hungarikummá vált TDK-s tehetséggondozásnak, illetve ennek mester- és tanítvány-szintű megjelenésének pedig a legszebb, legékesebb példáit láthatjuk az OTDK ezévi konferenciájának keretein belül is.
A TDK egyik legfontosabb alapja a jó mester megtalálása és ezzel igazi értékek mentén nemzedékek nevelődnek ki. Vigyáznunk kell ezen eszmei és személyi értékekre!”
– hangsúlyozta dr. Szijártó Attila. Szavai szerint idén az Orvos- és Egészségtudományi Szekció 69 tagozatában 553 előadást neveztek be az anyaországi és határon túli hallgatók, illetve középiskolás diákok, melyek az orvostudomány rendkívül széles spektrumát bizonyítják.
„1969-től három évig végeztem tudományos diákköri munkát a Semmelweis Egyetem II. Számú Kórbonctani Intézetében, ami a későbbi pályám során is meghatározó volt, mivel azon túl, hogy találkoztam tudományos kutatómunkával és megtanultam munkacsoportban dolgozni, pályamunkákat írni és az idegennyelvtudás fontossága is bevésődött. Kádár Anna professzor mellett dr. Soltész Lajos volt az, aki örökre megszerettette velem az érsebészetet” – idézte fel a kezdeteket a megnyitóra küldött videóelőadásában dr. Gloviczki Péter, a Mayo Klinika emeritus professzora, a Semmelweis Egyetem díszdoktora. Szavai szerint hosszú út vezetett Nyíregyházáról az Egyesült Államok egyik legjobb kórházában végzett 40 éve tartó karrierjéhez, de sok szerencse mellett kemény munka, erős céltudatosság is kellett a sikerhez.
A jövő kutatói figyelmébe ajánlotta Bill Gates szavait arról, hogy az innováció a legnagyobb erő, ami megváltoztatja a világot, majd rávilágított arra is, hogy mi a különbség a feltalálás és az innováció között. Felhívta a figyelmet arra is, hogy napjainkban egyre nagyobb szerepe lesz a műtéteket megelőző szimulációknak, példaként említve, hogy a Mayo Klinikán a 3D nyomtatási technikát felhasználva készítenek modellt a beteg aneurizmájáról a CT angiográfia alapján, és ezt használják az operációkra való felkészülésben. „Tudós orvosnak lenni nem egyszerű, de nagyon szép hivatás, ezért soha ne adják fel” – üzente a hallgatóknak dr. Gloviczki Péter.
„Máig szívesen emlékszem a Kórélettani Intézetben dr. Selmeczi László, vagy a III. Számú Belgyógyászati Klinikán dr. Tenczer József irányítása alatt végzett munkámra, valamint az OTDK-kon való részvételre, ami egész életre szóló tudásvágyat alakított ki bennem. Egykori TDK-s hallgatóként olyan témavezetőkkel találkoztam, akik mentorként, mesterként lelkiismeretesen időt és energiát nem sajnálva segítették a munkámat. TDK-s alapok nélkül ma nem tartanék ott, mint ahol tartok a kardiológia területén” – hangsúlyozta a hallgatóknak címzett előadásában dr. Merkely Béla. Mentorait méltatva felidézte dr. Szabó Zoltán szívsebész-klinikaépítő, dr. Juhász-Nagy Sándor élettanász-keringéskutató és dr. Tenczer József aritmológus professzorok úttörő munkásságát, illetve azt, hogy milyen hatással voltak a személyes érdeklődésére, pályájára.
Megemlítette, mennyire inspiráló volt számára annak idején a Városmajori Klinikán tanulni, TDK-zni, majd pedig PhD-zni, mivel az egykori magánszanatóriumból lett klinika mindig is élen járt a technológiai és eljárásbeli újítások adaptációjában: itt használtak először EKG és MR készüléket is Magyarországon, de itt végezték az első hazai szívátültetést is. Napjainkra pedig élen jár a kardiovaszkuláris képalkotás fejlesztésében, a mesterséges intelligencia klinikumban történő alkalmazási lehetőségeinek feltárásában, de világszerte unikális az az elsősorban szívátültetésekből származó mintákkal feltöltött Transzplantációs Biobank is, amit 2013 óta bővít az egyetem, illetve a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézettel közös kardiogenetikai vizsgálatokban is.
Kolonics György olimpikon kenus váratlan, edzés közbeni halála után vállalt szerepet az egyetem az olimpikonok vizsgálatában a Magyar Olimpiai Bizottság felkérésére, a kapcsolat azóta is tart, és időközben Sportorvostani Tanszék is alakult, ami úttörő vizsgálatokat végzett például a COVID-fertőzésen átesett élsportolók myocarditise, és az edzésbe visszatérésének optimális idejenek megállapításával kapcsolatban – említett egy újabb területet az általa vezetett klinika szerteágazó tevékenységéből a rektor. A legújabb tanszék a Repülő- és Űrorvostani, melynek munkájában, és persze a 2024-ben a Nemzetközi űrállomásra induló magyar űrhajósjelöltek orvosi vizsgálataiban a TDK-s hallgatók is részt vettek.
Megemlítette azt is, hogy az elmúlt években dinamikusan nőtt a Városmajori Klinika TDK-s hallgatóinak, az általuk tartott előadásoknak, illetve a hallgatók által elért helyezéseknek is a száma a tudományos diákköri konferenciákon, illetve az OTDK-n. Mindez az egyetemi rangsorokban is megmutatkozik, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika kardiológiai képzései az US News rangsora szerint öt év alatt 200 helyet javítottak, és a 43. helyezést érte el a rangsorolt intézmények között. Ezzel Közép-Európában a második legjobb, míg Európában a 20. legjobb lett a Semmelweis Egyetem a diszciplínában – emelte ki a rektor.
A doktori képzés alatti tehetséggondozást célzó Roska Tamás Tudományos Előadást idén dr. Tormai Dávid, a Debreceni Egyetem Gasztroenterológiai Tanszékének fiatal kutatója tartotta. Még TDK-s hallgatóként kiválasztott témája – melyből később PhD-dolgozatát is írta – a májcirrhosishoz társuló bakteriális fertőzések előrejelzését lehetővé tevő biomarkerek vizsgálata volt. Elsősorban arra a problémára kereste a megoldást, hogyan lehet elősegíteni a bakteriális fertőzések felismerését a májműködés akut dekompenzációja esetén, ugyanis ezek és az akut dekompenzáció a halálozás leggyakoribb okai az előrehaladott cirrózisos eseteknél.
269 májzsugoros beteg szérumában mérték meg a sTREM-1 koncentrációját ELISA módszer segítségével (ebből 172 járóbeteg és 97 akut delkompenázcióval hospitalizált beteg, akik közül 56-nak volt bakteriális fertőzése). Megvizsgálták a sTREM-1 képességét a bakteriális fertőzésben szenvedő betegek azonosításában, és 90 napos követéses vizsgálatot végeztek, hogy felmérjék a molekula kórházi felvételkor mért szintjének rövid távú halálozással való lehetséges összefüggését. A kutatás eredményeképp megállapították, hogy a sTREM-1 koncentráció meghatározása segítséget nyújthat a klinikum számára az akutan dekompenzált cirrózisos betegek bakteriális fertőzéseinek korai felismerésében, ugyanis a CRP-éhez hasonló diganosztikus teljesítményt ad, és a 90-napos halálozás szempontjából leginkább veszélyeztetett betegek azonosításában, mivel magas értéke a rövid távú halálozás független kockázati tényezője.
Az idei OTDK-t megelőző házi fordulókra összesen 14 264 pályamunkát mutattak be a hallgatók 2134 intézményi TDK konferencián, ezek legjobbjait, összesen 4867 előadást neveztek az országos konferencia szekcióiba. Az Orvos és Egészségtudományi Szekcióban előre leosztott kvóták alapján összesen 553 előadást neveztek 4 orvosi egyetemről és az ország valamennyi egészségtudományi fakultásairól, amelyeket a házigazda Semmelweis Egyetem 4 helyszínén – a Nagyvárad Téri Elméleti Tömbben, az Elméleti Orvostudományi Központban, illetve az Egészségtudományi Kar, valamint a Fogorvostudományi Kar Szentkirályi utcai épületeiben – két nap alatt hallgattak meg a zsűritagok és az érdeklődő hallgatók. Mintegy 37 előadást határon túli hallgatók tartottak, döntően Romániából és Szerbiából. Immár hagyomány, hogy a kutatói utánpótlást elősegítendő középiskolás megfigyelőket is fogadnak az OTDK-n – idén 89 diák regisztrációját fogadták el, ők a helyszínen követték az előadásokat. Sokan közülük a szomszédos országokból érkeztek.
Galéria
A két napi feszített koncentrációt igénylő előadásdömpinget csütörtök este a zsűri számára a csúcsbizottsági ülés, míg a hallgatóknak egy feszültséglevezető buli zárta.
Az eredmények
„Ez a mozgalom az orvos és egészségügyi társadalomban rendkívül erős, igényes és példamutatóan összetartó, mivel itt nincs egyetem, kar vagy tanszék, csak tehetség és szorgalom, illetve a mester és tanítvány közös munkája. Ez azonban felelősséggel is jár, számotokra elsősorban a tehetségetek megélése iránt, de egyúttal azt is üzeni, hogy éljétek meg az ifjúságot boldogságban, szerelemben, jókedvben” – hívta fel a hallgatók figyelmét a pénteki díjátadón dr. Szendrő Péter professzor, a TDK-mozgalom örökös elnöke. Szavai szerint sokszor elhangzik, hogy a mozgalomban elitet képeznek. „Nem. Mi azt a szövetet szőjük, amelyből a magyar társadalom merítkezik, építkezik és a jövőjét formálja” – hangsúlyozta a professzor.
A tanároknak azt üzente, hogy fenn kell tartani azt a kontinuitást, ami a nemzedékek során felemeli az országot az elit értelmiség által felelősséggel és lehetőséggel.
Köszönetet mondott mindenkinek, aki ezt a mozgalmat szolgálja már 70 éve. „Ha sikerül leépítenünk a feudalizmus maradványait ebben a szakmában, akkor győzelemre vagyunk ítélve” – tette hozzá dr. Szendrő Péter.
Ebben a hivatásban nemcsak az egyéni teljesítményben kell kiválónak lenni, de a csapatmunkában is, ezért Önök különleges helyzetben vannak: ha körbenéznek, itt látják a következő évtizedek magyar orvostudományának krémjét – mondta a díjátadón dr. Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke. Hozzátette: bízik benne, hogy résztvevő hallgatók is pozitív tapasztalatokkal távoznak, a helyezésektől függetlenül is. Mint mondta, biztos benne, hogy a díjazottak kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, de abban is, hogy akik most nem kaptak díjat, azok között is vannak kiemelkedő tehetségek. Van viszont egy mesterséges, ám mindenki által elfogadott szabály arra, hogy az előadók egyharmada kaphat helyezést.
„Önök mindannyian győztesek!” – hangsúlyozta dr. Mátyus László, az OTDK alelnöke. Elsősorban azért, mert csatlakoztak egy tudományos műhelyhez, és sikerrel végigvitték, amit elkezdtek. Amit megtanultak, azt egész életükben hasznosítják majd, a kritikus gondolkodás képességét. Emiatt biztosan jobb orvosok lesznek, mint azok, akik sosem kerültek kapcsolatba a tudományos diákkörrel, még akkor is, ha nem lesznek mind kutató orvosok – fogalmazott. Szavai szerint a kapott segítséget azzal tudják meghálálni a hallgatók, ha kibontakoztatják a tehetségüket, és a jövő generációinak is átadják majd a tudásukat.
„Nagy akaraterő nélkül nincs nagy tehetség sem, és önök erről az elmúlt napokban tanúbizonyságot adtak” – mondta dr. Merkely Béla rektor, hozzátéve, hogy fontos és kívánatos, hogy ilyen szakemberekre épüljön a jövő. Méltatta dr. Szijjártó Attila és a TDT tagjainak teljesítményét is, mivel sikerült valóban értékalapú, és színvonalas konferenciát szervezniük. A zsűri számára nehéz volt a döntés, annyira sok kiváló előadást hallottunk – jegyezte meg a rektor. Egyúttal arra kérte a résztvevőket, hogy őrizzék meg a kíváncsiságukat, szorgalmukat és tudomány iránti érdeklődésüket a jövőben is, hiszen akinek a munkája ezen alapul, arra nemcsak eredményes, de nagyon boldog élet is vár – zárta gondolatait dr. Merkely Béla.
Az elmúlt napokban igazolódott az, hogy a TDK valóban a felsőoktatás bölcsője”
– jelentette ki dr. Szijártó Attila. Úgy fogalmazott, hogy a hallgatók kiváló szakmát választottak, és az odavezető úthoz megtették az első lépéseket: önállóan, szabadidejükből áldoztak azért, hogy jobban megértsék mindazt, amiben majd dolgozni fognak. Az akadémiai pályafutás elkezdődött, most volt egy kis sprint, de az igazi eredmény hosszú távon jelentkezik majd. A cél nemes, az elmúlt napok küzdelme pedig sportszerű és megfeszített volt: 547 előadást hallhattunk – ismertette dr. Szijártó Attila.
A zsűri 182 előadást minősített, és 91 különdíjat ítélt meg. A díjátadón 69 első, 89 darab második és 24 harmadik díjat adtak át a 91 különdíj mellett. A díjazottak listája ide kattintva tekinthető meg. Az egyes szekciók hallgatói az okleveleket és díjakat többek között dr. Merkely Bélától, dr. Szendrő Pétertől, dr. Weiszburg Tamástól, dr. Mátyus Lászlótól és dr. Szijjártó Attilától vehették át.
A Pro Scientia Reménység kitűzőt Pro Scientia Aranyérmesek Társasága elnöke, a diákként elérhető legmagasabb tudományos kitüntetés birtokosainak közösségét vezető dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla adta át. Pro Scientia aranyéremre valamennyi OTDK első helyezett pályázhat, közülük kerülnek ki a tagok. A társaság célja, hogy a fiatalokat segítse, mentorálja. A társaság kétévente megrendezett konferenciájának 2024-ben a Semmelweis Egyetem lesz a házigazdája. A smaragddal díszített ezüst kitűzőt az idén Gömöri Lídia Éva kapta a legkiválóbbnak talált előadásért.
A díjátadó ünnepség végén a Semmelweis Egyetem TDT elnöke, dr. Szijártó Attila átadta a TDK stafétabotot a következő, 37. Országos Tudományos Diákköri Konferenciát rendező Pécsi Tudományegyetemet képviselő dr. Pintér Erikának, az Általános Orvosi Kar TDK elnökének.
Galéria
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint, Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
